Édes-mézes vásárfiák a mezőkövesdi múzeumban

Akt.:
A kiállításon láthatóak a különböző ünnepkörökhöz tartozó mézeskalácsok és az eszközök
A kiállításon láthatóak a különböző ünnepkörökhöz tartozó mézeskalácsok és az eszközök - © Fotó: Tóth Balázs
Mezőkövesd – Először állít ki önállóan Mezőkövesden Pető Anna mézeskalácsos népi iparművész.

Kiállítás nyílt a Matyó Múzeumban a Mezőkövesd Városért Díjjal kitüntetett Pető Anna mézeskalácsos népi iparművész munkáiból. A megnyitón Agócsné Halász Andrea, a múzeum vezetője kifejtette, a süteményeket meg is lehet enni, de egy darabig meg is lehet őrizni, hogy díszként szolgáljon, s természetesen el is lehet ajándékozni, hogy érzelmeket fejezzen ki vele az ember. A november 30-ig látogatható kiállítás a mézeskalács minden oldalát bemutatja.

Csodákat rejt

A köszöntő után Brunczel Annamária és Borbála énekelt erdélyi népdalokat, majd Császi Irén, az egri Dobó István Vármúzeum etnográfusa nyitotta meg a tárlatot. Mint mondta, hasonlót nem lehet máshol látni, ennyire egyben a mézeskalácsos szakma eszközeit, termékeit, hagyományait csak legfeljebb a mesterek otthonában lehet megtekinteni. A mézes báb kelendő árucikk volt régen, készítői általában gyertyaöntéssel is foglalkoztak. A mézeskalácsnak két fajtáját készítették, a színes, ejzolt tésztát, illetve a puszedlit. A mézeskalácsok búcsúfiát, a gyerekeknek játékot is jelentettek, a szívek pedig szerelmi ajándékok voltak. A mézeskalács a lakodalmak kelléke is volt. Kiemelte, Pető Anna alkotóháza csodákat rejt, mind közül kiemelkedik a lakodalmas ábrázolása.

Az alkotó megköszönte a kedves szavakat, a múzeum meghívását, hogy itt mutathatja be tevékenységét. Mint mondta, jó helyre született és jó helyen él, sok szerető ember veszi őt körül. Mindenkinek köszöni, aki hozzájárult ahhoz, hogy ma itt tart, sok biztatást kapott az elmúlt évtizedekben.

– Amikor matyót említünk, a gyönyörű hímzésre gondolunk. A mézeskalács más műfaj, megvan az önálló díszítési technikája, de a matyóból megjelenik rajta a madár, a különböző virágmotívumok, s a kedvencem, a piros tulipán – mondta a népi iparművész, akinek ez az első önálló kiállítása Mezőkövesden.

A tárlatról elárulta, úgy próbálták meg összeállítani, hogy bemutassák a mesterség helyi hagyományait, történetét, s legyen mindenféle technológiával készült mézeskalács, lássák a szemlélők, milyen volt régen a sütemény, s hogyan készül ma. Az alkotóházban nem mindig tudják bemutatni a műhelyt, de a kiállítás alkalmas arra, hogy a látogatók minden munkafolyamatba betekintést nyerjenek. A szakértők csodás munkája, hogy meg tudták mindezt jeleníteni.

A mézeskalácsokról elmesélte, ők vegyes virágmézet használnak, a szükséges mézet az ország minden tájáról, ismerősöktől szerzik be. A tészták készítésére sok recept létezik, akár minden figurához használható más összetételű tészta. Ő egy nagyon jó mestertől tanult, van egy alapreceptje, s a hosszú évek alatt megtanulta az apró fortélyokat, hogy a hozzáadott anyagok módosításával, puha puszedli, díszes ajándék, felfűzhető olvasó, vagy nagyobb szív is készülhessen belőle.

Sokfélét készítenek

Fiával, Kiss Milánnal együtt dolgoznak és sokféle mézeskalácsot készítenek, főként apró ajándéktárgyakat, színes, tükrös, cukormázas, kedves szimbólumokat. A vásárokban nagy mennyiségre van szükség, ha már az ő kapacitásuk kevés, együttműködnek a debreceni Radics családdal is. A karácsonyi vásárokra lassan készülődnek, hiszen ki kell kalkulálni, hogy mennyit süssenek, s a logisztikáról is gondoskodni kell. November közepéig a mezőkövesdi alkotóházban is nyitva lesznek, de november elejétől a budapesti Vörösmarty téren is megjelennek, s várhatóan még egy helyen jelen lesznek adventkor, valószínűleg a fővárosban.

Tóth Balázs


Ejzolt figurák, mézes tészták

Pető Anna a saját maga által tartott tárlatvezetésen elmesélte, hogy az egyre színvonalasabb édesipar kiszorította a mézeskalácsot, s a szakmának meg kell újulnia. A mézeskalács több mint egy édesség, hiszen érzelmeket tükröz, segít azokat kifejezni. Bemutatta a megújult mézeskalács-mintákat, szögletes is van köztük, ami szokatlan, hiszen ilyeneket régen nem készítettek (a szimmetrikus formák a hagyományosak, baba, szív, galambpár). Mesélt az ütőfákról, amelyek nagy értéket képviseltek régen, de a második világháború után fa híján eltüzelték a túlnyomó többségüket. Beszélt egyebek közt a különböző tésztákról is, vannak a cukortésztából készült, ejzolt mézeskalácsok, amelyek olcsók, formával kiszúrhatók és gyorsan előállíthatók, díszíthetők. Ezek különösen népszerűek voltak, ebbe a kategóriába tartoznak például a tükrös szívek. A másik a mézes tésztából készült süteményfajta, ezt formázták régen az ütőfákkal.