Eb női szemmel: Én ehhez nem értek…

Eb női szemmel: Én ehhez nem értek…
Hiába a 11 jóképű játékos, a nők többségét még sem vonzza a foci. Legalábbis az a része, ami a pályán történik…

De, amikor ugyanezek a fiúk egy újságban pózolnak, mondjuk félmeztelenül, na az igen, az azért izgalmas tud lenni. Mert ott nincsenek bonyolult szabályok, nincs egyetlen labda sem, amit 22-en próbálnak megszerezni, és nincsenek unalmas percek, amíg csak futkároznak össze-vissza a pályán. Ott csak a kidolgozott felsőtestek vannak, a jóképű férfiak, és huncut mosolyaik. Ehhez meg nem kell szabályokat ismerni, ezt minden nő tudja, hogy mit jelent.

Körülbelül ennyit értek a focihoz. Nem többet. De eddig még ennyi is elég volt. Voltak az életemben olyan férfiak, akik elég komolyan kötődtek ehhez a sportághoz. Na nem mint játékosok (sajnos), csak mint egyszerű futballfanatikusok. Ennek ellenére egy partnerem sem akarta (szerencsére), hogy jobban értsek a focihoz. Nem várták el, hogy meccsre járjak velük, azt sem, hogy végigszurkoljunk együtt egy-egy mérkőzést. Pedig talán jobb lett volna, így biztosan tudnám, hogy egyes kapcsolataimnak miért is lett vége.

De térjünk vissza a focihoz. Ahhoz a játékhoz, amihez végképp nem értek. Én, akinek a nagypapája egy kiváló kapus volt, akinek keresztapja egy kiváló játékos, akinek édesanyja végigizgulja az összes mérkőzést, akinek kisfia DVTK szurkoló. Persze valamennyit én is konyítok a focihoz, imádom például a mindent eldöntő tizenegyeseket. Azt szívesen végigszurkolom. De ennyi elég is.

De így, az EB idején nem illik ilyen negatívan írni a fociról. De nekem nem megy másképp, a jót írják le a fiúk, akik egyetlen mérkőzést sem hagynának ki. S míg ők a futkározó focistákat nézik a tévében, addig én szép csendben átlapozom a női magazint, hátha találok pályán kívüli képeket a játékosokról. Hiába, én ehhez értek…

-Rita-








hirdet�s