DVTK: Stagnálás, újabb vereség

Akt.:
A DVTK játékosai közül Makrai (fehérben) mutatott olyat, amiben valami volt
A DVTK játékosai közül Makrai (fehérben) mutatott olyat, amiben valami volt - © Fotó: Homoky György
Budapest, Miskolc – A hátrányba kerülés után a Diósgyőrnek nem volt reális esélye a pontszerzésre.

A labdarúgó NB I 10. fordulójában a Budapest Honvéd vendége volt szombaton kora délután a Diósgyőri VTK együttese. A két csapat, a kispesti klub stadionjának újjáépítése miatt a Hungária körúton, az MTK stadionjában mérkőzött meg egymással, és mindkét fél számára nagyon sokat jelentett volna egy esetleges győzelem. A Honvédnak azért, mert a jó szezonkezdet után, az ezt a meccset megelőző három bajnokin nem sikerült nyerniük, és egy újabb győzelem a tabellán elfoglalt második helyük megerősítésével ért fel, a Diósgyőrnek pedig azért, mert kieső helyen állnak, és innen csak pontokkal lehetne elmozdulni, és nem utolsósorban azért is, mert élvonalbeli találkozót legutóbb augusztus 18-án nyertek.

A két csapat szakvezetője alapból csak egyet-egyet változtatott volna a múlt héten 1-0-s vereséget szenvedett kezdőcsapatán (a Honvéd a Puskás vendégeként kapott ki, a Diósgyőr pedig a Videotont fogadva), de Supka Attila, a fővárosiak vezetőedzője Nagy G. péntek éjszakai megbetegedése miatt Piliket is beállította, és így nem Kukoc volt az egyetlen változtatása, aki miatt N’Gog maradt ki. A DVTK trénere csak kapusposzton döntött az újítás mellett, Rados helyett Antal B. került vissza a gólvonalra.

5-3-2 vagy 3-5-2

A hazai együttes ezúttal is az öt védőből támadásban három főre csökkenő hátsó formációban játszott, így igyekeztek „túlsúlyt” elérni a pálya aktuálisan fontos területein. A Diósgyőr is maradt a múlt heti 4-1-4-1-nél, de a meccs végére kérdésessé vált ennek a helyessége, hiszen Márkvárt és Tajti a középpálya közepén „kioltották” egymást, és ha egyikük helyett egy másik védekező középpályás kezd és játszik Mazalovic mellett, talán megvalósíthatóbb lett volna a vendégek „taktikája”. Ami nagyjából arról szólt, ami a Videoton ellen: fegyelmezett védekezésből, a megszerzett labdákkal igyekezzenek gyors támadásokat vezetni. Ez utóbbi nem nagyon ment, és addig, mint nagyjából legutóbb, vagyis a meccs háromnegyedéig, 1 pont benne volt a meccsben, amíg gólt nem szerzett az ellenfél. De a kapott gól ezúttal is benne volt a DVTK játékában, meglehetősen mélyen védekezett a csapat, és a kezdeményezőbb ellenféllel szemben csak idő és szerencse kérdése volt, hogy meddig húzzák ki, hogy a kapujukba ne kerüljön a labda.

Jól jön a szünet, mert sokat kell dolgoznunk, van mit javítanunk minden területen.” Fernando Miguel Fernández Escribano

Kihúzós szempontból az első félidő jobban sikerült a Diósgyőrnek, hiszen önmagukhoz képest viszonylag sokszor, 45 perc alatt hatszor bukkantak fel az ellenfél kapuja előtt úgy, hogy helyzettel, lövéssel fejezték be akciójukat. Ezek közül a legnagyobb, a 42. minutában Makrai lehetősége volt, aki három védő között jól játszotta meg a labdát, és adott munkát Grófnak. Ugyanebben a játékrészben a pályaválasztó gárdának azért több ígéretes, a kaput elkerülő és eltaláló kísérlete volt, például Pilik ziccerben találta el Antal B.-t a 28. percben.

Fordulás után

A térfélcsere után nagyobb nyomást helyezett ellenfelére a Honvéd, a DVTK játékosai szinte folyamatosan a saját térfelükön voltak, de a nagy sűrűségben túl sok lehetősége nem adódott a mezőnyfölényben játszó fővárosi gárdának. Ám idővel csak sikerült behorpasztaniuk a vendégvédelmet, ha szépnek nem, de szerencsének nevezhető, megérdemelt találatukkal. Innentől fel volt adva a lecke a Diósgyőrnek, abban kellett volna nagyot javulniuk, ami addig sem ment: támadásokat kellett volna vezetniük a vendégjátékosoknak, gólveszélyeseket. Meglepő módon, nem sokkal a bekapott gól után volt egy nagy válaszlehetőségük, de Shestakov beadása után Bacsa a jobb alsó sarok mellé bólintotta a labdát. És mint utóbb kiderült, ennyivel volt ennyi. A Diósgyőr nem nagyon jutott be a Honvéd védőharmadába, képtelen volt arra, hogy mezőnyfölényt alakítson ki, hogy látható módon harcba szálljon az 1 pont megszerzéséért. Ennek a vége pedig az lett, hogy a piros-fehérek elkönyvelhették az évad hatodik vereségét, megerősítve ezzel pozíciójukat a kieső helyen, illetve biztossá téve azt, hogy olyan sorozatot állítanak fel, ami egy évnél is hosszabb lesz, az idegenbeli nyeretlenség terén. Ugyanis legutóbb 2017. október 28-án tudtak vendégként győzedelmeskedni, a Szombathely ellen, Sopronban, és az „évfordulóig” újabb házon kívüli fellépésük már nem lesz.

A piros-fehérek ezzel a meccsel „megalapozták” azt is, hogy folytassák az előző hónap „eredményességét”, és a látottak alapján nagy esély van arra, hogy a szeptemberi „hagyományt” folytatva, ebben a hónapban sem nyernek bajnokit.

ÉM-BCs


A gól története

67. perc: Balról, a 16-os sarkáról adott be Banó-Szabó, a labda középen Karanon felperdült, a balra tartó játékszerre Holender startolt, aki miután elérte, 5 méterről a kaput célozta meg, a labda pedig a visszafutó Karan lábát érintve került a bal alsó sarokba, 1-0.


Jegyzőkönyv

Budapest Honvéd – Diósgyőri VTK 1-0 (0-0)

Budapest, Hungária körút, 2069 néző (a rendező által közölt adat). V.: Szőts (Albert I., Búzás, Solymosi, Vad II.).

Budapest Honvéd: Gróf (6) – Heffler (6), Batik (6), Baráth (6), Kamber (6), Kokuc (5) – Pilik (5), Hidi (5), Gazdag (6) – Danilo (6), Holender (7). Vezetőedző: Supka Attila.

Diósgyőri VTK: Antal B. (5) – Shestakov (5), Brkovic (6), Karan (5), Juhar (5) – Mazalovic (5) – Makrai (6), Tajti (4), Márkvárt (4), Vernes (4) – Mihajlovic (4). Vezetőedző: Fernando Miguel Fernández Escribano.

Csere: Vernes helyett Bacsa (6) az 58., Pilik helyett Banó-Szabó (5) az 58., Tajti helyett Hasani (-) a 63., Kukoc helyett Tischler (-) a 76., Hidi helyett Fousseni (-) a 85. percben.

Gólszerző: Holender (1-0) a 67. percben.


Supka Attila: – Mindenki három nyeretlen mérkőzésről beszélt, mi négy meccsről. A Debrecen ellen hazai környezetben tudtunk nyerni, az Újpest elleni eredmény, a döntetlen elfogadható, mert ezt egy jó csapat ellen értük el. A Ferencváros elleni vereség vállalható, mert akkor nagyon jól játszott a csapat. A négy meccsből egyedül a Puskás elleni vereség lóg ki, amelyik nagyon-nagyon rosszul nézett ki. A DVTK-val szemben nagyon fontos mérkőzést játszottunk, tudtuk előre – mert Híres Gábor kollégámmal Diósgyőrben megnéztük a Videoton elleni találkozót –, hogy nem lesz egyszerű történet a mai meccs, ugyanis nagyon jól szervezett a DVTK védelme, sokszor a saját 25-30 méterükön belül tömörülnek, és igyekeznek gyors kontrákat vezetni. Ezért számunkra fontos volt, hogy türelmesek legyünk, hogy ne hagyjuk, hogy a kontrákat végig tudják vinni, mert abból lehettek volna problémáink, ezt támasztja alá, hogy az első félidő végén Grófnak volt egy nagy védése. A mi játékunk nem olyan volt az első félidőben, mint amit látni szerettünk volna. Nem volt meg a kellő dinamika, nem voltak mélységi beindulások, a támadóink részéről azok az akciók, amelyekből gólt, gólokat lehet szerezni, talán ha egy olyan szituáció volt, egy Holendernek lekészített labda, amit gyakoroltunk a mérkőzésre. Viszont a második félidőre ritmust váltottunk, kicsit nagyobb fokozatba kapcsoltunk, több olyan lehetőségünk volt, amivel nagyobb arányú győzelmet érhettünk volna el. Ez egy nagyon nehéz mérkőzés volt, amiből jól jöttünk ki, mert megnyertük.


Fernando Miguel Fernández Escribano: – Tudtuk, hogy ez egy kemény mérkőzés lesz. Tiszteltük az ellenfelet, hiszen az előző bajnokságokban kiválóan szerepeltek, és sok jó játékossal rendelkeznek. A Honvéd kevés érintéssel támad, sok labdát juttatnak föl a támadókhoz, ezért a középpályán egységesen kellett védekezni, nekünk pedig lehetőségünk nyílt a kontrákra. Tudtuk, hogy kiegyensúlyozott meccs vár ránk, ahol végül az a csapat nyert, amelyik jobban használta ki a lehetőségeit. A Vidi elleni meccshez hasonlóan több ellentámadásunk is azon akadt el, hogy rossz döntést hoztunk, vagy nem voltunk kellően pontosak, ha ezekben a helyzetekben sikerülnek a kulcspasszok, akkor legalább helyzettel tudtuk volna befejezni a támadásokat. Két-három tiszta helyzetet így is kialakítottunk, miként a hazaiak is, de egyet sem sikerült értékesíteni, ellentétben velük. A meccs egyetlen találata előtt sem tudtuk végigvinni a kontrát, ebből kaptuk a gólt. Nemcsak a támadókkal, hanem a csapat támadójátékával sem vagyok elégedett, ha 10 mérkőzésen csak 7 gólt szerez egy csapat, akkor kétségtelenül gond van. A legnagyobb probléma a pontatlanság támadásban és védekezésben, illetve az, hogy nincs állandóság, nagyon hullámzó a teljesítmény. Jól jön a szünet, mert sokat kell dolgoznunk, van mit javítanunk minden területen.




Fotó: Homoky György
Budapest, Miskolc - „Tudtuk, hogy kiegyensúlyozott meccs vár ránk, ahol végül az a csapat nyert, amelyik jobban használta ki a lehetőségeit” – nyilatkozta Fernando Miguel Fernandez Escribano, a DVTK vezetőedzője a Budapest Honvéd elleni 1-0-ás idegenbeli vereséggel zárult találkozó után. Supka A...