DVTK: Másképpen alakuljon a szezon vége

Akt.:
Makrai Gábor (pirosban) visszatérésére még várni kell pár hónapot
Makrai Gábor (pirosban) visszatérésére még várni kell pár hónapot - © Fotó: ÉM-Archívum
Miskolc – A DVTK csatárának, Makrai Gábornak még a zokni felvétele is nehezen ment.

Ebben a szezonban eddig 7 bajnoki találkozón lépett pályára Makrai Gábor, a DVTK csatára. Az eddigi utolsó az október 6-i Budapest Honvéd – Diósgyőr (1-0) mérkőzés volt, amelyet végig játszott. A 22 esztendős támadó utána csatlakozott a korosztályos, U21-es válogatotthoz, amellyel október 12-én Máltán lépett pályára. A piros-fehérek futballistája a szünetben érkezett a játéktérre, ám a 64. percben már le kellett cserélni, ugyanis megsérült.

Még nem érezte

– A középpályán labdát szereztünk, és kontráztunk: Hegedűs Jani passzolt Varga Kevinhez, aki átjátszott nekem keresztbe, de kicsit hosszú volt a labda. Próbáltam csúszni, közben a védővel is ütköztem, és a térd alatti csonttal nekiestem a kapufának. Az ütközéstől, a nagy ütéstől a jobb lábamban az elülső és hátsó keresztszalag is elszakadt – emlékezett vissza az esetre Makrai Gábor. – A mérkőzés műfüvön volt, ráadásul előtte esett is, úgyhogy esélyem sem volt arra, hogy le­lassuljak. Abban a pillanatban nem kaptam levegőt, egyből jött a segítség, enyhült kicsit a fájdalom. Picit még kocogtam is, a kapufától a szögletzászlóig, de mondtam, hogy nem lesz jó, bár még nem éreztem instabilnak a térdem. Azt hittük akkor, hogy csak zúzódás, de a duzzanat sajnos nem csökkent. A meccs ugye pénteken volt, vasárnap röntgenre mentünk, és már tudtam, hogy a törökök ellen, 16-án, kedden biztosan nem fogok játszani. Hétfőn az MR-vizsgálat mutatta ki a szakadást, majd szerdán Székesfehérvárra mentünk Abkarovits Géza specialistához, aki pénteken már meg is műtött. A beavatkozás konkrét hosszát nem tudom, de a kórteremből való távozás és az oda visszaérkezés között 4 óra telt el.

A sportigazgatóval

Az ezt követő szakaszról is beszámolt a DVTK támadója.

– Hat hétig lábra állni sem lehetett, utána, december elejétől már óvatosan, két mankóval bicegtem – sorolta Makrai Gábor. – Ezt követően kezdtem fokozatosan a gyógy­tornát. Ugye lefogytam én is, a lábam is, hiszen nem volt rajta izom. Szépen haladunk, a terv szerint, még a hajlítással van picike gond, mert sokáig egyenesben volt a lábam. Most már egy mankóval is járok, illetve ahol lehet, ott enélkül is. Az elején nagyon magam alatt voltam, hogy miért pont velem történik, ami történik, és miért pont ez… Korábban szerencsére elkerültek a sérülések, így ez a szakadás nekem rendkívül nagy pech volt. A csapattársak közül többen érdeklődnek, felhívnak, a legtöbbet a sportigazgatónkkal, Tajti Józsi bácsival szoktam beszélni. A válogatottól is szinte mindenki felhívott már, és a stáb is. Nagyon rossz volt, főleg az eleje, a játék hiánya mellett az volt a legrosszabb, hogy az ember nem tudta magát ellátni, még a legalapvetőbb dolgokat sem volt képes megtenni, mint például az öltözködés, vagy egy zokni felvétele. Nagy köszönet a szüleimnek és a barátnőmnek, hogy a nehéz pillanatokban mellettem álltak.

Mindenkinek tetszett

A diósgyőriek csatára két hazai meccset megnézett, méghozzá a Debrecen és az MTK ellenit.

– Jó volt látni, hogy győz a csapat – jelentette ki Makrai Gábor. – Éppen a sérülésem előtt váltottunk felállást, álltunk át a két csatáros játékra, ami nekem fekszik. Az ESMTK elleni Magyar Kupa mérkőzésen rúgtam is két gólt. Úgy vettem észre akkor, hogy az új szisztéma mindenkinek megtetszett, nekünk, csatároknak azért, mert elöl nem egyedül kell küzdeni, megoszlik a védők figyelme, van mellettem egy erősebb társ, aki megtartja, lejátssza a labdákat.

A fiatal futballistának felemlegettük az előző bajnokság végét, a Videoton ellen szerzett találatát, amivel benntartotta a DVTK-t az NB I-ben, egyúttal hozzátettük: lehet, most is szükség lesz egy Makrai-találatra a bajnokság hajrájában…

– Nyilván szívesen játszanék már akkor, de az az eset ne ismétlődjön meg abban a formában, hogy ne akkor dőljön el a bennmaradásunk, ne legyen ilyen tét. Biztosítsuk be korábban az NB I-ben maradást, legyen egy bulimeccs, amelyen én is újra a kapuba találok – fogalmazott Makrai Gábor, akinek még másfél éve van a DVTK-val kötött szerződéséből.

Molnár István


Hat-nyolc hónapos akadály

Makrai Gábort megkérdeztük még arról, hogy bizonyára nem tud meglenni futball nélkül és, hogy ,,mozgásképtelenségében” milyen mérkőzéseket néz a televízióban, netán az interneten, illetve arra is kíváncsiak voltunk, hogy miként tervezi a jövőjét.

– Jobbára az angol Premier League-mérkőzéseket követem, a Bajnokok Ligája meccseket, illetve a Real Madrid, a Barcelona, vagy a Juventus találkozóit nézem meg – válaszolta. – Igazából a célok tekintetében nem változott semmi, csak elém gördült egy 6-8 hónapos akadály. Azt sajnálom, hogy az U21-es válogatott pályafutásom, karrierem így ért véget, mert az utolsó mérkőzésem a törökök elleni 90 perc lett volna… Jó lenne egyszer egy erős külföldi bajnokságba igazolni, de nyilván ehhez az kell elsősorban, hogy stabilan játsszak az NB I-ben, és gólokat szerezzek. 22 évesen a felnőtt válogatottságról sem kell lemondanom, de ahhoz is folyamatosan jó teljesítményt kell nyújtani, fél szezononként legalább 8-10 gólt szerezni.