DVTK: A remek év és a jövő Sivic Tomislav szemével

Akt.:
Sivic Tomislav az egyik legnagyobb sikerét Bulgáriában aratta a DVTK-val
Sivic Tomislav az egyik legnagyobb sikerét Bulgáriában aratta a DVTK-val - © Fotó: Homoky György
Miskolc – A történelme során másodszor a dobogón telelő DVTK csapatának edzőjével beszélgettünk. Interjú Sivic Tomislavval, a Diósgyőri VTK NB I-es labdarúgócsapatának vezetőedzőjével.

A téli szabadságának megkezdése előtt Sivic Tomislavval, a Diósgyőri VTK labdarúgócsapatának szakvezetőjével beszélgettünk.

– Második idényét tölti a DVTK-nál, és az idén nyáron az előző bajnoki évadra lehetett építeni, nem olyan mélyről kellett kezdeni a munkát, mint másfél évvel ezelőtt.

Sivic Tomislav: A tavalyi évad megteremtette az emeltebb szintű munka alapjait. Nem akarok túl hosszan kitérni 2013 nyarára, amikor 10 játékossal kezdtünk el a munkát, és ezt a létszámot kellett előbb egy keretnyire felfejleszteni, ebből pedig egy csapatot csinálni úgy, hogy közben eredmények is legyenek, de mivel ez sikerült, így az idei nyáron valamivel könnyebb dolgunk volt. Valamivel. De mert tíz játékos távozott a nyári átigazolási időszakban, a keretkialakítás terén volt munka az idén is.



– De azért ezeknek a személyi változásoknak a nagy részét a szakmai stáb kezdeményezte, vagyis nem érte Önöket váratlanul…

Sivic Tomislav: Három kategóriába sorolhatók a távozók: volt, akit nem tudtunk megtartani, ide tartozik Futács, Kostic és Vadász, pedig őket szerettem volna, voltak olyanok, akiknek bár élő szerződésük volt, szabad utat nyitottunk a távozásukhoz, és voltak, akinek lejárt a szerződésük, és nem akartunk hosszabbítani velük.

– Utóbbi két kategóriánál lemaradtak a nevek…

Sivic Tomislav: Szándékosan nem említettem, aki akarja, behelyettesítheti ide a személyeket, én nem akarom ezt a témát felmelegíteni, akár csak azzal is, hogy neveket említek. Szívesebben beszélek arról, hogy miként zajlott a mostani keret kialakítása.

– Hallhatnánk?

Sivic Tomislav: Persze. Volt egy húszas listánk, arról, hogy kiket szeretnénk megszerezni, ezt közösen a segítőimmel, a stábbal, az edzői teammel, illetve az akkori sportigazgatóval, Kovács Zoltánnal együtt raktuk össze. Ebből sikerült 10 játékos hoznunk, amiről azt gondolom, hogy eredményes munka volt az átigazolások terén.

– Feltételezem, hogy minden posztra volt néhány név, és ezekben volt rangsor is. Az egyes posztokon az A, vagy inkább a B vagy C verziónak számító játékost sikerült megszerezni?

Sivic Tomislav: Is-is, viszont a lényeg az, hogy a keret erősebb lett, mint a tavalyi volt. De azért arra szeretnénk emlékeztetni mindenkit, hogy ez az összetétel nem a felkészülés kezdetére állt össze, hanem folyamatosan fejlődött, miközben tétmeccseket kellett játszani az európai kupaporondon, a bajnokságban. Nem akarok mindenkit felsorolni, de a közvélemény előtt ismert, hogy Bognár megszerzése heteken át húzódott, vagy hogy már mást ne is mondjak, Griffiths nem pont akkor érkezett hozzánk, amikor mi szerettük volna, 70 napig senki nem tudta róla, hogy hol van… Szóval időben különbözően kerültek elő az újabbnál újabb kerettagok, és fizikai téren is ez volt a helyzet. Viszont a rajt mindettől függetlenül közelgett, három hét alatt kellett olyan csapatot csinálni, amelyik eredményt tud hozni, aki képes szép focit játszani, és kiszolgálni a közönséget. Úgy vélem, hogy mind a három szempontnak sikerült megfelelni, mert igyekeztünk megtenni mindent ennek érdekében.


sivic_lovech_599_noon_hgy
Sivic Tomislav és a fanatikus diósgyőri tábor az Európa Liga mérkőzésen Lovecsben | Fotó: Homoky György


– Három kört sikerült menniük az Európa Ligában, ezek közül az elsőt, amolyan kötelezőként elvárta a magyar futball társadalom, a második már a meglepetés kategóriába sorolható, a harmadik pedig a realitáséba. Egyetért ezzel?

Sivic Tomislav: Az első csak úgy tűnt, mintha kötelező lenne, de a mai európai fociban már nincs kézlegyintéssel elintézhető ellenfél, sem klub, sem válogatott szinten, ez utóbbira jó példa a mostani Eb-selejtező sorozat, ami azt mutatja, hogy a korábbi kis foci országok sokat fejlődtek. Úgyhogy meg kellett dolgozni a továbbjutásért a Birkirkara ellen. A második ellenfelünk a bolgár Litex Lovecs csapatának búcsúztatását én a bravúr, a nagy bravúr kategóriába sorolom, a csapat remekül játszott a kinti meccsen. A harmadik körben az orosz Krasznodar ellen nem volt esélyünk, az a csapat egy másik dimenzió.

– Foglalkozott azóta ezekkel az ellenfelekkel, tudja, hogy hol tartanak most?

Sivic Tomislav: Akiket elbúcsúztattunk, azokkal nem, azzal igen, aki előttünk jár. Egyrészt azért, mert a jobbtól mindig lehet tanulni, másrészt azért, mert az orosz csapat az Európa Liga csoportkörében is részt vehetett, voltak európai szinten mérhető eredményei, harmadrészt pedig azért, mert az orosz bajnokság európai szinten jegyzett. És ugye ebben harcol a dobogós helyért a Krasznodar, az a csapat, akiket mielőtt mi játszottunk volna velük, néhány „szakember” közepes orosz együttesnek nevezett…

– A mostani kupaidényben a DVTK jutott a legtovább a magyar csapatok közül, de mintha ennek nem lett volna olyan értéke a magyar futballban, mintha más klub mondhatta volna ezt magáról…

Sivic Tomislav: Úgy érzem, hogy nincs mindenki tisztában azzal, hogy mit hajtottunk végre, hogy az ötvenszázalékos eredményességi mutatónkkal, a megszerzett kilenc ponttal, a plusz körökkel nemcsak a DVTK nemzetközi megítélésén javítottunk, hanem az európai labdarúgó szövetség országokat besoroló, Magyarországot érintő eredményességi mutatóján, koefficiensén is javítottunk. Mindegy, ha nem is mindenki, mi tudjuk, hogy mit hajtottunk végre…

– Lehet azt mondani, hogy ez az Ön edzői karrierjének legnagyobb sikere?

Sivic Tomislav: Én annak tartom. Csodálatos év az idei, az európai kupaszereplés és minden, az, hogy két döntőt játszottunk, és ebből egyet megnyertünk. Ez mind azt mutatja, hogy komoly munka folyik itt, olyan, amelyet mások is kezdenek tisztelni.


DVTK_Ujpest_meccsutan_17

A májusi Magyar Kupa döntőben nem ülhetett le a DVTK kispadjára Sivic Tomislav | Fotó: Homoky György


– Komoly, és mondhatjuk, hogy csendes is? Hiszen sokkal visszafogottabb lett a tavaly májusi esemény után, amikor a kilátásba helyezett féléves eltiltása helyett, ,,csak” egy évre felfüggesztették a büntetést.

Sivic Tomislav: Muszáj csendesebbnek lennem. Hogy mit éreztem, hogy mit hoztam felszínre, az senkit nem érdekelt, csak az, amit, ahogy mondtam. Úgyhogy inkább próbálok a saját munkámra koncentrálni, és meghálálni a bizalmat, visszaadni a kiváló szurkolótábornak, a vezetőknek abból valamit, amikor a nehéz időkben ők álltak mellettem, és segítettek. Úgyhogy, amikor valami meredek dolog készül kipattanni belőlem, mindig eszembe jutnak, akik mellettem voltak, és inkább nem mondok semmi erőset.

– Azért struccként nem dughatja a homokba a fejét, hiszen az ellenszelet fújók, akik egy egész bizottságot képesek voltak leváltani – persze a hivatalos indoklás szerint nem azért, mert Önnek megkegyelmeztek azzal, hogy felfüggesztettre változtatták a büntetését –, még itt élnek közöttünk…

Sivic Tomislav: Amióta itt vagyok Magyarországon, pedig nem tegnap jöttem, biztos mondtam sok furcsát, és lehet, hogy az én stílusom olyan, ami pár embert irritál, de én ez vagyok. Bár az utóbbi hat hónapban sokat változtam, változtattam, próbálok csak a legfontosabb dolgokkal foglalkozni, amivel nekem kell, és nem azzal, amin nem tudok változtatni.

– És min akarna változtatni?

Sivic Tomislav: Hogy jobban megtanuljak magyarul beszélni… És ezen kívül a munkában akarok még jobb lenni.


dvtk_sivic_boon_hgy_1200
Sivic Tomislav a krasznodari kispadon az oroszországi Európa Liga meccs előtt és az egyik “védjegye”, a zakópörgetés | Fotók: Homoky György


– Ebben az őszben csak egy rövid hullámvölgy volt, pár olyan egymást követő bajnoki, amelyen elmaradtak a várakozástól. Törvényszerű, hogy a jó Európa Liga szereplés, az erős bajnoki rajt után egy kis gödörnek kellett következnie?

Sivic Tomislav: Valóban volt egy egyhetes ciklus, amikor nagyon nem úgy alakultak az eredmények, ahogy szerettük volna, a pápai döntetlen után jött egy paksi vereség, aztán idehaza egy döntetlen a dunaújvárosiak ellen. De ennek megvolt az oka: a románok elleni válogatott meccs után, a két kulcsjátékosunk, Kádár és Elek fáradtan érkezett vissza, elsősorban pszichésen, de nagyon hamar megadtuk erre a megfelelő választ, úgyhogy ez csak egy rövid ideig tartott. Újra keményen dolgoztunk, azt a lazítást, szünetet, amelyet a nyári rendes pihenő elmaradása miatt adtunk ki októberben, igyekeztünk gyorsan bepótolni.

– És minden jó, ha a jó vége, erről Griffiths fejese gondoskodott vasárnap az Újpest ellen. Ez a hab a tortán?

Sivic Tomislav: Az Újpest meccs előtti sajtótájékoztatón is azt mondtam, hogy büszke vagyok az idei évre, és így lenne akkor is, ha nincs ez a gól. Persze így még szebb minden, hollywoodi forgatókönyvírók sem tudtak volna ennél jobb év végi befejezést kitalálni. A semmiből ajándékoztunk egy gólt az ellenfélnek, hogy utána hajtsunk, gürcöljünk a jó eredményért. És ebben eredményesek voltunk. Megjegyzem nem először fordítottuk a végén a magunk javára a meccset, és az egyébként sem igazán szerencse kérdése, hogy nyersz-e vagy veszítesz a hajrában.

– Tudja, hanyadik alkalom ez, amikor a tabella dobogóján, a harmadik helyén telel a DVTK?

Sivic Tomislav: Nem.

– Másodszor. Ezt megelőzően 1998-ban fordult elő, vagyis ez csúcsbeállítás.

Sivic Tomislav: Örülök, hogy még egy, a diósgyőri történelemkönyvbe bekerülő tettet hajtottunk végre. Amikor a DVTK-hoz kerültem, kaptam egy könyvet a klub történelméről, és aki adta, az egyik szerző, az mondta nevetve, miközben dedikálta és leírta a nevem, hogy nekem lesz, hogy ezzel bekerültem a Diósgyőr történelemkönyvébe, igaz, hogy csak egybe, de talán a legközelebbi kiadásban már nyomtatásban is ott leszek… Lehet, hogy tényleg így lesz…



– Mi kellett ahhoz, hogy ilyen eredményekről tudjunk beszélni, mint, ami 2014-ben történt?

Sivic Tomislav: Nagyon sok munka van mögötte, a játékosok, a stáb, a vezetők, a szurkolók kellenek hozzá. És a feltételek biztosítása, amivel nem volt gond: van pálya, labda, szerelés, szállás, érkezés, busz, időben érkeznek a fizetések, így csak a focira kell koncentrálni.

– Ez nem mindenütt van így, azt hiszem, erről Ön is tudna mesélni…

Sivic Tomislav: Persze, de azt se felejtsük el, hogy van 7-8 csapat, ahol hasonló a helyzet mint nálunk, ahol hasonlóan adottak a feltételek. Ez a mezőny első felére igaz, úgyhogy van konkurencia.

– Lehet-e ezt az eredményt megtartani, vagy felülmúlni a tavasszal, és ha igen, mi kell hozzá?

Sivic Tomislav: Még többet kell dolgozni, fejlődni minden téren. Erősíteni ahol, amiben kell, képben lenni, versenyben maradni. Ez utóbbi nem könnyű, tessék megnézni, kik vannak mögöttünk. A Debrecen, a Ferencváros, az Újpest, a Győr, és mindegyikük igyekszik odaérni a dobogóra.

– Feltételezhetően igyekeznek erősíteni ők is. A DVTK is?

Sivic Tomislav: Majd meglátjuk. A mi nagy erősítésünk az lenne, ha a két válogatott játékos maradna tavaszra is. De biztos lesz változás a keretben, van 4-5 olyan játékos, akit elengedünk, hogy máshol esetleg jobban fejlődhessenek, gondolok itt Debrecenire, Borira, Csirszkire, Szabó B.-re. Ami nem jelenti azt, hogy ugyanennyi játékost kellene pluszban szerződtetünk. Ha Kádár és Elek maradna, akkor egy középpályást, akiben gól is van, illetve egy védőt kellene igazolnunk. Mert azért nekünk is vannak még belső potenciáljaink, elsősorban Jenner, akiből tavaszra szeretnénk a remek képességeihez mért játékost csinálni.

– Lassan állandó napirendi téma Elek és Kádár esetleges klubváltása, de nem sok szó esik egy olyan játékosról, aki kiemelkedik a magyar NB I-ből, gondolok itt Griffithsre.

Sivic Tomislav: Neki még kell hat hónap, hogy elérje azt a szintet, amire ő igazán képes, utána lesz igazán piacképes labdarúgó, nem is annyira itt, Magyarországon, hanem a nemzetközi futballpiacon.


dvtk_ftc_boon_hgy23

Ezrek ünnepelték Sivic mestert, hiszen a DVTK több, mint 30 év után győzte le az FTC-t hazai bajnokin | Fotó: Homoky György


– És hol lesz, illetve most hol piacképes Sivic Tomislav?

Sivic Tomislav: Bárhol, ahol kereslet mutatkozik iránta.

– Itt Diósgyőrben is? Beszélt már a vezetőkkel az esetleges hosszabbításról, a nyáron lejáró szerződésének megtoldásáról?

Sivic Tomislav: Még nem. De lehet, hogy azért, mert sűrű volt a bajnoki program, és hagyták, hogy csak erre koncentráljak. Most lesz egy kis szünet februárig, majd meglátjuk, mi történik.

– Egy picit más megközelítésből ugyanez: mit gondol, egy év múlva hol és kinek fogja értékelni csapata őszi teljesítményét?

Sivic Tomislav: Mint a játékosok, én is profi ember vagyok, az eredményeim alapján ítélnek meg, abból tudok élni. Ha jó az eredmény, jönnek az ajánlatok is, amit mérlegre kell tenni. Azzal együtt, hogy arra is tekintettel kell lenni, hogy itt, Diósgyőrben a stábbal együtt sok energiát beletettünk abba, hogy jól működjön ez a rendszer, és volna még itt mit csinálni, lehetne még jobb eredményeket is elérni. De ha van olyan jó ajánlat, érkezzen bárhonnan is, ami megoldja a jövőt, akkor azon el kell gondolkozni.

– Meg lennék lepve, ha azt mondaná, hogy nem kapott ajánlatot, hogy nem keresték más klubtól az elmúlt hetekben…

Sivic Tomislav: Nem mondom, hogy nem kaptam. De ezt nem azért mondom, hogy úgy tűnjön, mintha most árulnám magam. Szó sincs erről, mert én jól érzem magam Diósgyőrben, szeretek itt dolgozni, ilyen közönség előtt meccselni hétről hétre, azért is, mert ez az élmény itt, Magyarországon egyedülálló.

– Berecz Csaba –


Az anyagot átvenni, azt teljes egészében vagy részleteiben közölni, kizárólag a kiadó (Russmedia Kft.) írásos engedélyével, a forrás (Észak-Magyarország) és a szerző nevének feltüntetésével lehet.









hirdet�s