„Fontos, hogy a földön maradjunk”

Akt.:
Herczeg András
Herczeg András - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Herczeg András remek őszt produkált a Lokival, a piros-fehérek a harmadik helyen várják a tavaszi folytatást. Interjú.

Az elmúlt bajnoki évadban csak az utolsó fordulóban vált biztossá, hogy a DVSC bennmarad az első osztályban. Azon az utolsó mérkőzésen már a menesztett Leonel Pontes helyére egy meccsre beugró Herczeg András ült a kispadon, és harcolta ki a gárdával a Diósgyőr elleni győzelmet. A debreceniek állandó „megmentőjét” aztán nyáron meggyőzte a klubvezetőség a folytatásról, s a tréner két esztendőre aláírt a csapathoz.

A bajnokság nem indult jól a Loki számára, az első öt mérkőzésen nem tudtak nyerni Tőzsérék, azonban ezt követően kitűnően szerepeltek, ennek köszönhetően a harmadik helyen állnak a téli szünetben. A Magyar Kupában is menetel a csapat, februárban az NB II-es Doroggal már a legjobb nyolc közé jutásért küzdhet meg.

Az élvonalbeli klubtulajdonosok által a 2017-es év edzőjének megválasztott Herczeg Andrással beszélgettünk.

Amikor nyáron, az első edzés alkalmával Pallagon kérdeztük, nem volt túlságosan derűlátó az őszi szezont illetően. Szerencsére a Loki sokkal eredményesebb idényt zárt, mint azt remélte.

Ebben nyilván közrejátszott, hogy a gárda az elmúlt bajnokság utolsó fordulójában tudta kiharcolni a bennmaradást, és az akkori kezdőcsapatból elment négy játékos, ezért nem tudtuk, hogy mire számíthatunk. Úgy voltam vele, hogy maradjunk bent stabilan az NB I-ben, ne kelljen egy olyan szezont átélnünk, mint a legutóbbi. A felkészülési mérkőzések jól sikerültek a nyáron, de akkor is hangoztattam, hogy valójában a tétmeccsek mutatják majd meg, hol is tart a csapat.

Az első két-három bajnoki nem a várakozásoknak megfelelően sikerült.

Igen. Az első fordulóban a Mezőkövesdtől elszenvedett hazai vereség nagy pofon volt, aztán a 2. körben a Szombathely ellen nagyon gyengén játszottunk, és ott is kikaptunk. Éreztem, hogy ez így nem jó, ami az edzőmeccseken működött a nyáron, az élesben nem. A harmadik összecsapásra, Pakson változtattunk az összeállítást és a felállási formát illetően is, ott azért már „jobban néztünk ki”, az 1-1 nem volt rossz eredmény.

Kézenfekvő volt ez a bizonyos változtatás, vagy sokat törték a fejüket a szakmai stáb tagjaival?

A személyi változásokkal mindenképpen meg kellett próbálkoznunk, másoknak is lehetőséget akartunk adni. Ami a szerkezetet illeti, nem voltam megelégedve sem a védekezéssel, sem az előrejátékkal. Aztán jött a Fradi elleni itthoni találkozó, amelyen a gólnélküli végeredmény ellenére talán jobbak is voltunk ellenfelünknél, de tenisznyelven szólva, rengeteg ki nem kényszertett hibát ejtettünk. A következő, a Videoton elleni fellépés vállalható volt az 1-0-s vereség ellenére is, de éreztük, hogy további változtatásokra van szükség, ugyanis a fehérváriakkal lejátszott meccs során is nagyon hiányoltuk a labdabiztonságot. Akkor állítottuk be a gárdába Varga Kevint, aki bizonyította, hogy lehet rá számítani, és nagyon jól jött Bódi Ádám leigazolása is, onnantól jobban meg tudtuk becsülni a labdákat. Ezáltal képesek voltunk egy másik játékrendszert is alkalmazni.

Az említett változtatásoknak is köszönhetően remek szériát produkált a Loki, kilenc mérkőzésen veretlen maradt a társaság. Mennyire lepte ez meg önt?

Igen, a fiúk várakozáson felül teljesítettek, különösen az első meccsek fényében, amikor nagy volt az elkeseredettség. Szerencsére a Vasas elleni mérkőzés (4-1 – a szerk.) jól sikerült, rögtön utána idegenben a Honvéd ellen bátor játékkal győztünk. A Vasas elleni sikernek is örültünk, de igazán a kispesti győzelmünkre kapta fel mindenki a fejét, tévés meccsen, a bajnokcsapat otthonában, magabiztos játékkal nyertünk. Az a játékosoknak is hitet, önbizalmat adott, és elindulhattunk fölfelé. De a szezon elején nem gondoltam volna, hogy a dobogón fog a csapat telelni. Mindenképpen meg kell dicsérnem a játékosokat, mert nagyszerű teljesítményt nyújtottak az egész idény során. Az utolsó hat mérkőzés előtt többször kérdezgették tőlem, hogy hová helyezem el a csapatot a mezőnyben. Érdekes ez, s lehet, hogy sokan kritizálni fognak ezért, de én még mindig nézegetek hátrafelé. Mindössze 12 pontra vagyunk a kieső helytől, egy pillanatra sem engedheti meg magának az ember, hogy elszálljon, vagy többet gondoljon magáról. A földön kell maradni, nagyon fontos, hogy reális célokat tűzzünk ki magunk elé! Tehát visszatérve az utolsó hat meccsre: egymás után jöttek a rangadók a Paks, a Ferencváros, a Videoton, a Honvéd, a Vasas és a Diósgyőr ellen. Azt mondtam, ha ezeken túl leszünk, akkor derül ki, valójában hol a helyünk. A hat mérkőzésből hármat megnyertünk, hármat elveszítettünk. Tehát vegyes a kép. Nagyon jó a dobogón lenni, és szeretnénk is ott maradni, de több csapatnak szintén ez a célja. Nüanszok döntenek a sorrendet illetően, illetve sok meccsen apróságok billentették felénk a mérleg nyelvét, vagy éppen az ellenfél irányába. A tavaszt befolyásolhatják még eltiltások, sérülések. Jó lenne, ha ezek elkerülnének minket. Sok minden befolyásolja az idei szereplésünket, két lábbal a realitások talaján kell maradnunk.

Szembetűnő, hogy mennyire jó közösség alakult ki a DVSC-nél. Miként sikerült így összekovácsolni a társaságot?

Leszögezném, hogy ezt a csapatot intelligens, jó emberek alkotják. Az ember próbál mindig empatikus lenni a játékosokkal. Igyekszik megérteni a futballistákat, hiszen nekik is lehet rossz napjuk, vagy olyan problémájuk, ami befolyásolja a teljesítményüket. Minden aspektusból meg kell vizsgálni az eseményeket. A kollégáimmal együtt próbálunk őszinte légkört kialakítani. Nagyon sok mindenről beszélgetünk az öltözőben, s ha nem tetszik valami, persze azt is szóvá tesszük. Előfordulnak büntetések is nálunk, hiszen vannak írott és íratlan szabályok, ezeket be kell tartania mindenkinek. Emellett a jó légkör megteremtésében nagy szerepük van a tapasztaltabb, idősebb játékosoknak is. És ugye a jó eredmények is jobban összekovácsolnak egy csapatot.

Véleménye szerint benne van az együttesben, hogy tartósan a dobogót ostromolja?

Azt szeretnénk, ha ott maradnánk az élbolyban, de ezt nem lehet garantálni, mert erős riválisaink vannak. Mindenki megtesz a cél érdekében mindent, a játékosoktól kezdve az edzői stábon át a klub valamennyi munkatársáig. Hogy sikerül-e, az majd a tavasz során derül ki.

Mennyire hátrány, hogy több olyan futballista is van a keretben, akinek kevés NB I-es rutinja van?

Véleményem szerint ezek a srácok sokszor a kiélezett helyzetekben is jól reagáltak, nem éreztem rajtuk a lámpalázat. Természetesen bízom benne, hogy a később megszerzett rutinnal tovább fejlődnek, még jobban letisztul a játékuk. S akkor a most még esetlegesen elkapkodott szituációt később jobban oldják meg, megfelelő döntéseket tudnak hozni.

Melyik mérkőzés tetszett önnek a legjobban az ősszel?

Amelyeket megnyertük, az mind. A Vasas-meccs nagyon fontos volt, az adta meg a kezdő lökést. Előtte már nyomasztó volt, hogy öt forduló lement a bajnokságból és még nem tudtunk nyerni. Próbáltam nyugodt maradni, nem bántották a csapatot, de azért éreztem, hogy most már csak jó lenne győzni! A Honvéd elleni találkozó pedig azért volt nagyon fontos, mert hitet adott az együttesnek. Látták a fiúk, hogy egy kitűnő csapat ellen is tudunk jó teljesítményt nyújtani. Itthon a DVTK elleni mérkőzés is nagyon jól sikerült, és a Puskás Akadémia elleni is. Jól esett, hogy többen is mondták azután: nagyon élvezték a játékunkat, és jól szórakoztak a lelátón. Ezt jó hallani, az ember annak örülne, ha ezt minél többször éreznék a szurkolók. Mert nagyon fontos a helyezés, de az is, hogy a drukkerek elégedetten menjenek haza a meccs után, s érezzék, ez a játék értük van. Ugyanezt szeretnék a játékosok is, el akarják nyerni a szurkolók szeretetét.

Ha már itt tartunk, hogyan éli meg a csapat a viszonylag alacsony, 2-3 ezres nézőszámot?

Persze szeretnék, ha több néző lenne. Remélik a labdarúgók, hogy ha sikerül ezt a teljesítményt állandósítani, akkor tavasszal hátha többen kijönnek a Nagyerdei Stadionba. Jó lenne, ha a szurkolók idővel még inkább magukénak éreznék a csapatot, ahol a mi fiaink játszanak. Ezt szeretnénk elérni, s ha ez sikerül, akkor a Loki nyilván eredményes is lesz.

Lesznek-e újonnan érkezők a mostani átigazolási szezonban?

Úgy vélem, a téli szünetben nagy játékosmozgás nem várható. Talán belső védő poszton vagyunk kevesebben, hiszen a bajnoki mérkőzések mellett Magyar Kupa-találkozók is várnak ránk tavasszal.

Mivel lenne elégedett a tavaszi szezon végén? Gondolom, boldoggá tenné, ha a DVSC megtartaná a jelenlegi pozícióját a szezon végén is.

Mutasson egy olyan Loki-szurkolót, aki nem írná alá ezt előre most! Nehéz mérkőzések várnak ránk, jómagam is kíváncsi leszek a tavaszi szereplésünkre. Valamivel talán jobban oda fognak ránk már figyelni az ellenfelek, az elején azért benne volt mindenkiben, hogy az előző idényben a kiesés ellen harcoltunk. Fejlődnünk kell labdaszerzésben, agresszivitásban és labdabiztonságban is. Természetesen szeretnénk a tőlünk telhető legjobbat nyújtani tavasszal is, de fontos, hogy reálisan lássuk a helyzetünket és továbbra is alázatosak maradjunk a labdarúgás iránt.

Tamás Nándor


Illusztráció: Matey István, archív
Debrecen - A közönség és a szakmai zsűri is döntött, megszületett a végleges sorrend. Véget ért a Hajdú-bihari Napló, a digitális Napló és a Hajdú Online Év Sportolója játéka: a több fordulón, és közel egy hónapon át tartó szavazás után kiderült, kik lettek a megye legnépszerűbb sportolói – olvas...