„Rászoruló ember mindig van…” – Interjú dr. Csiba Gáborral, a Máltai Szeretet Szolgálat Miskolci Csoportjának vezetőjével

Akt.:
Dr. Csiba Gábor
Dr. Csiba Gábor - © Fotó: Kozma István
Miskolc – A legutóbbi városnapi kitüntetettek között volt a Máltai Szeretetszolgálat Miskolci Csoportja is.

A méltatás szerint a Pro Urbe kitüntetést a hátrányos helyzetű és leszakadó rétegek felkarolása, támogatása, segítése terén végzett sokoldalú és fáradhatatlan tevékenységükért kapták.

Miként fogadta a város elismerését?

Dr. Csiba Gábor: Örömmel. Hozzáteszem: az elismerés nem nekem, hanem a 25 éves csapatmunkának szól, hiszen a szeretetszolgálat Miskolci Csoportja negyven önkéntesből áll. Máltai színekben viszont nem csak a csoport önkéntesei tevékenykednek, hanem a Máltai Szeretetszolgálat intézményeiben dolgozó munkatársak is. Ha őket is figyelembe vesszük, akkor akár százötven önkéntesről is beszélhetünk. Konkrétan a miskolci csoport alkalmazásában mindössze három gépkocsivezető áll.

Ugyanakkor ön alapította és vezeti a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Miskolci Csoportját. Honnan a kapcsolata a máltaiakkal?

Dr. Csiba Gábor: Az 1989 decemberi romániai forradalom után én is elkísértem egy kórházunkból indított segélyszállítmányt. Ott találkoztam először a máltaiakkal, megismerkedtem Kozma Imre atyával és Csilla von Boeselager bárónéval. Megkérdeztem őket, mit kell tennem, hogy itthon mi is létrehozzunk egy máltai csoportot, hiszen a rendszerváltás után nálunk is sok ember egzisztenciája vált bizonytalanná. Rám bízták az alapítást.

Mi volt a kiindulás, mik jelentették a főbb mérföldköveket a hálózat kiépítésében?

Dr. Csiba Gábor: Megtartottuk az alakuló ülést, a várostól megkaptuk, előbb ingyenes használatra a volt diósgyőri iskola épületét, majd át is került a tulajdonunkba, azzal a feltétellel, hogy csakis szociális tevékenységre használhatjuk. Később felépítettük az ápolási otthont, amely egyéb szociális tevékenységeinknek is színhelyéül szolgál. Az avasi városrészben megnyílt a máltai játszótér, amely több mint egyszerű játszótér, hiszen a gyermekek számára foglalkoztató programokat is tartanak ott. Támogatók segítségével sikerült kialakítanunk egy hajléktalanszállót. A népkonyhánkban ma már 150 embert étkeztetünk. Egyedi szolgáltatásunkként naponta 30-40 mozgássérült gyermeket hozunk-viszünk a város területén naponta három autóval óvodába, iskolába, illetve haza.

Mire a legbüszkébb?

Dr. Csiba Gábor: Az ápolási otthonunkra. Tudomásom szerint az egyetlen önálló ápolási otthon, amely saját maga él meg.

Mi az a tevékenység, amelyben személyesen is részt vesz?

Dr. Csiba Gábor: Gyakorlatilag mindenben, hiszen a nagy kérdések eldöntésének, a gyűléseknek, a teendők meghatározásának mindig a részese vagyok. De ha arra gondol, ruhát nem osztok. Viszont az „Adni öröm” akcióinkban karácsonykor én is órákon keresztül gyűjtöm az adományokat.

A negyedszázad alatt mennyiben változott az adakozási kedv?

Dr. Csiba Gábor: Rászoruló ember mindig van, s olyan is, aki magát annak tartja. De külföldi adományok most már elvétve érkeznek. Az adományok is jellemzően ruhák, tartós élelmiszerek, noha pénzt is lehet adományozni számlán keresztül. Általában nem a gazdagok adakoznak, sokkal jellemzőbb, hogy azok adnak, akik maguk is megélhetési gondokkal küzdenek, de úgy gondolják, hogy vannak náluk szegényebbek is.

Az önkénteseik kik közül kerülnek ki?

Dr. Csiba Gábor: Zömmel „jó karban lévő” nyugdíjasok, köztük pedagógusok, jogászok, orvosok. Ők azok, akik napi szinten végzik az önkéntesmunkát. Minidig akad egy-két új jelentkező is. Továbbá, amióta az iskolákban követelmény a közösségi szolgálat, sok diák jár hozzánk: segítkeznek a rendezvényeinken, segítenek a park rendben tartásában, megsétáltatják a betegeket és jelentős szerepük van az „Adni öröm” akciónkban is… Közülük is mindig vannak páran, akik a kötelező óraszám letelte után is visszajárnak, elsősorban az egyes akcióinkban segítenek.

Önnek honnan a segítő hozzáállása?

Dr. Csiba Gábor: Belenőttem. Nyolcgyerekes családból származom. Egy ekkora család csak úgy tud megélni, ha mindenki segíti a másikat. A szüleinktől is ezt láttuk.

Mi a máltais csoportjuk következő célja?

Dr. Csiba Gábor: Kórházvezetőként látom, hogy sok kórházi ágyon fekszenek szociális probléma miatt, valamint tudom, hogy sok szociális otthonban fekszenek olyan betegek, akiknek kórházban lenne a helyük. Ez adta az ötletet, hogy létre kellene hozni egy köztes intézményt. Egyelőre formálódóban van a gondolat. Szociális területen pedig nagyon szeretnénk megvalósítani a diósgyőri városrészben élő hajléktalanok számára is egy nappali melegedőt illetve folyamatos tisztálkodási, mosási lehetőséget.

– Szalóczi Katalin –

 








hirdetés