Dr. Barkóczi István: “Nem a vezeték a drága tétel, hanem az áramkimaradás időtartama…”

Akt.:
Dr. Barkóczi István
Dr. Barkóczi István
Miskolc – A FUX titka, hogy megtalálták azokat a feladatokat, amit a nagyok nem vállalnak el. Interjú: dr. Barkóczi Istvánnal, a FUX Zrt. vezérigazgatójával.

Hamarosan 25 éve annak, hogy 4 emberrel megkezdte működését a miskolci székhelyű FUX Zrt. (A cég 2016 elején ünnepli a 25. születésnapját – a szerk.) Ma több mint 180 alkalmazottal, számtalan fejlesztéssel és tőkeerős külföldi vevőkkel büszkélkedhetnek. A közelgő jubileum apropóján beszélgettünk dr. Barkóczi Istvánnal, a társaság vezérigazgatójával.

– 25 éves múlt egy hazai tulajdonú középvállalkozásnál elég ritka, hiszen épp ez a vállalkozói réteg hiányzik megyénk gazdaságából…

Barkóczi István: A rendszerváltást követően, amikor már lehetőség volt rá, sok kis- és középvállalkozás kezdte meg működését, és indult el a fejlődés útján. A FUX története is ekkor kezdődött. Ekkor váltunk ki a December 4 Drótművekből, és próbáltunk magunk boldogulni. Négyen kezdtük el az emelés- és rögzítéstechnikai eszközök gyártását, forgalmazását. Nagy tervekkel indultunk, és őszintén szólva nem gondoltuk, hogy negyedszázad elteltével ennyi mindent elér majd a cég.

– Valószínűleg az különbözteti meg a FUX-ot a többi, ekkor alakult cégtől, hogy többségükben vagy pusztán kereskedni akartak, vagy azt folytatni, amit az elődcégnél, amiből kiváltak, és kevés olyan volt, ahol innovációs tudás és mellé fejlesztési szándék társult…

Barkóczi István: Igen, az utóbbiak tudtak hosszú távon fennmaradni, a többi csak ideig-óráig működött. A drótgyárban anno – a főnökömmel együtt – nagy újítónak számítottunk, és ezekért az újításokért kapott pénzből gyűlt össze az a tőke, amivel elindulhatott a FUX. Nekem személy szerint közel 20 újításom, levédett szabadalmam van, és ebből mintegy 10-et használtunk, használunk a mai napig. Mindezek mellett a FUX-ot az is megkülönbözteti sok más cégtől, hogy én műszaki mérnökként benne vagyok a szakma gyakorlatában. Azt tapasztaltam – különösen a külföldi tárgyalásokon –, hogy ez nagy előny. Olyan mélységig ismerem ugyanis ezt a szakterületet, hogy az mindenképpen pluszt jelent. A tárgyalópartnerek szemében több leszek, mint egy igazgató.

– Mi volt az első termékük?

Barkóczi István: Emelés- és rögzítéstechnikai eszközöket gyártottunk többek között konténermozgatásokhoz, bányákba, liftekhez. Aztán elkezdtünk nyitni a villamos­ipar felé, 1995-ben megvettük az első sodrógépünket, egy használt cseh gépet, amit az inotai alumíniumkohó üzemcsarnokába telepítettünk le, mert nekünk akkor még nem volt elég helyünk. Ott kezdtük a szabadvezetékek gyártását. Ez volt a FUX első nagy lehetősége, és mi jól éltünk vele. Sikerült betörnünk a villamosenergia-iparba. A későbbiekben pedig ez hozta magával a folyamatos bővülés lehetőségét.

– Gyakorlatilag ez volt a kitörési pont…

Barkóczi István: Igen. De ekkor még csak a hazai piacra gyártottunk. Aztán vásároltunk egy új telephelyet Miskolcon, csarnokot építettünk, újabb és újabb gépeket vásároltunk, hogy még többet tudjunk termelni. Később megvettük az első extruderünket, hogy szigetelt vezetéket is tudjunk gyártani. Mindig továbbléptünk egy kicsit, és folyamatosan bővültünk. A következő meghatározó változás az volt, amikor 15 éve kiléptünk az exportpiacra. Megjegyzem, a legjobb időpontban, hiszen a hazai szabad- és szigeteltvezeték-piac beszűkült, elmaradtak a hálózatfejlesztések. Ma már 70 százalékban exportra gyártunk, sőt a szabadvezetékeket 95 százalékban külföldre szállítjuk. A legnagyobb vevőink a német hálózatépítők, az éves kivitelünk körülbelül harmada a német piacra megy.

– Mi a siker titka? Hogy lehet egy magyarországi középvállalkozás sikeres Európában, például Németországban?

Barkóczi István: A vezeték­gyártásban mi kis cégnek számítunk a hatalmas multinacionális vállalatok mellett. A mi titkunk, hogy megtaláltuk azokat a piaci réseket, azokat a feladatokat, amit a nagyok nem vállalnak el. Ezek részben a kisebb tételek, részben olyan speciális vezetékek, amelyeket a nagyoknak egyszerűen nem éri meg legyártani. Ilyen például az általunk kifejlesztett, úgynevezett „csendesvezeték”, amit Ausztriában és Németországban alkalmaznak előszeretettel a környezetkímélő tulajdonságai miatt. De ott van – a szintén saját fejlesztésű – „melegvezeték” is, amelyet a hálózatnak csak egy adott részén építenek be, vagyis épül egy 100 kilométeres szakasz, amiből legfeljebb 5 kilométeren kell ilyen vezetéket használni. A multicégek ezt nem vállalják, mert kicsi a mennyiség, bonyolult, körülményes a gyártás, nincsenek rá felkészülve, nem éri meg nekik. Mi viszont épp ezekkel tudunk profitot szerezni. Mára elértük, hogy a szakma nagy társaságai minket javasolnak, ha speciális és kis mennyiségű vezetékre van szükség. A kisebb volumen a mi gyártási kapacitásunkhoz bőven elég. De! Elengedhetetlen a gyors és pontos szállítás! Megtanultuk, hogy amikor egy német vagy svéd áramszolgáltató azt mondja, hogy az adott szakasz 137-es oszlopához oda kell szállítani január 17-én délig x mennyiséget, akkor nekünk azt oda kell szállítani, bármi történik is. A vezetékcsere miatt ugyanis akkor kapcsolják le az áramot a hálózatban, és ebben a munkában nem a vezeték a drága tétel, hanem az áramkimaradás időtartama.

– A speciális vezetékek fejlesztése saját ötlet vagy megrendelésre kezdenek dolgozni egy-egy probléma megoldásán?

Barkóczi István: Van, hogy saját ötlet, de nagyobb részben a piaci igényekre reagálunk. A problémákról a különböző konferenciákon értesülünk, amelyeken közel tíz éve aktív szereplőként vagyunk jelen, itt mutatjuk be a saját kutatásokat és fejlesztéseket. A villamosipar egy konzervatív iparág, nehezen áll át a megszokottról az újra, pontosabban nehezen kockáztatja a biztonságos energiaszállítást egy új termék miatt. Éppen ezért nagyon hosszú, kitartó munkát igényel nemcsak az új termék megszületése, hanem annak a bevezetése is. Meg kell felelnünk azoknak a műszaki paramétereknek, követelményeknek, amelyeket a különböző országok állítanak elénk. Többségében sikerrel vesszük az akadályokat, de van olyan termékünk is, amit a mai napig nem tudtunk elfogadtatni az áramszolgáltatókkal, mert a sok újdonság miatt félnek átállni rá. De az eddigi tapasztalataink azt mutatják, egyszer biztos, eljön ennek a vezetéknek is az ideje.

– A konferenciákon csak teljesen kiforrott technológiát, új terméket mutatnak be?

Barkóczi István: A konferenciákon kizárólag kiforrott termékeket mutatunk be, de a háttérbeszélgetések és tárgyalások során igyekszünk kideríteni, hogy a következő időszakban mik lesznek a főbb feladatai az adott hálózatépítőnek, és ebből leszűrjük a számunkra fontos információkat. Így volt például az OVIT esetében is. Megtudtuk, hogy indulnak egy jordán tenderen, ahová egy speciális vezeték kellene – amit mellesleg még soha nem gyártottunk –, és meg kell, hogy feleljen az ottani műszaki követelményeknek. Elindult egy beszélgetés, szakmai konzultáció, majd pedig ez alapján a fejlesztés.

– Immár azon a szinten van a FUX, hogy adnak a véleményükre, és leülnek önökkel kvázi ötletelni?

Barkóczi István: A felhasználókkal állandó kapcsolatban kell lenni, hiszen ez az üzlet fontos része. Időnként előfordul, hogy menet közben jövünk rá egy előrevivő megoldásra, és utána azt igyekszünk elfogadtatni, de ez a ritkább, általában próbáljuk megtudni és kiszolgálni a vevői igényeket.

– Hány ember vesz részt az újításokban?

Barkóczi István: A mag 3–5 fő, akik a mindennapi munkájuk mellett, de annak részeként vesznek részt a fejlesztésekben. És időnként csatlakoznak hozzánk külsős szakemberek, például a Miskolci Egyetemről rendszeresen bevonunk oktatókat és doktoranduszokat.

– Milyen gyakran igényel újdonságokat, újításokat a piac?

Barkóczi István: Ez egy folyamat. Nekünk gyártóként mindig újabb és újabb megoldásokkal kell elő­állnunk. Sok kis fejlesztésre van szükség, és azokat lehet jól eladni, amelyek nem változtatják meg gyökeresen a termék tulajdonságait, hanem apró finomításokkal tökéletesítik azt.

– Mennyi idő telik el az ötleteléstől a késztermék bevezetéséig?

Barkóczi István: A legtöbb időt mindig az ötlet utáni bizonyítási eljárás igényli. El kell végeznünk sok-sok kísérletet, majd pedig olyan vizsgálatokon kell átesni, amit a hazai és a nemzetközi szabványok és jogszabályok előírnak. A szellemi alkotás 10 százalék, a 90 százalék pedig az a kemény munka, ami az elfogadásig, majd a gyakorlati alkalmazásig vezet.

– Említette, hogy a szabadvezetékek gyártására való átállás volt az egyik nagy kitörési pontja a cégnek, de időközben újabb területre is fókuszálnak…

Barkóczi István: Öt évvel ezelőtt beléptünk a közlekedési piacra – megkezdtük a vasútnál használt munkavezetékek gyártását. Ez egy nagy lépés, sőt ha ügyesek vagyunk, a jövőben döntően meg fogja határozni a cég életét. Ezen a területen is van már saját szellemi termékünk, ami azért is különleges, mert – ha lehet – a vasút még konzervatívabb ágazat, mint a villamosenergia-ipar. Óriási fegyvertény tehát, hogy hazai és nemzetközi konferenciákon is bemutattuk már új termékünket, amelynek alkalmazása hamarosan megkezdődik egy próbaszakaszon. Ennek az új vasúti felsővezetéknek a lényege, hogy a téli jegesedések miatti leszakadást drasztikusan csökkenti.

– Milyen arányban áll a három terület a bevételt tekintve?

Barkóczi István: A távvezeték áll az első helyen, ez a meghatározó, utána jön a vasúti munkavezeték, aztán pedig az – egyelőre talán kicsit „mostohagyerekként” kezelt – úgynevezett vaspálca-gyártás következik. A pálcákat a hűtőgépek hátsó, hőleadó rácsának gyártásához szállítjuk. Látszólag nagyon egyszerű termék, de sok előírásnak kell megfelelni a gyártás során. Az utóbbi időben jelentősen megnőtt iránta az igény, mi pedig alkalmazkodtunk hozzá, így ma már ez hozza a harmadik legnagyobb bevételt a cég számára. Tekintettel a keresletre, négy műszakban – éjjel-nappal – gyártjuk. Nemrégiben pedig arról tárgyaltunk, hogy további fejlesztésre lenne szükség, mert külföldre is szállíthatnánk…

– Nem mondta az emelés- és rögzítéstechnikát…

Barkóczi István: Kiszerveztük ezt az üzletágat, átadtuk egy, az érdekeltségünkbe tartozó cégnek. Az ok az volt, hogy a FUX-nál nem kapott elég figyelmet, hiszen nagyon különbözik a többi termékünktől: más az anyaga, más a piaca. De vannak további fejlesztési elképzeléseink ezen a területen is. Most például a Daciának szállítunk, a mozgatókötelek egy részét gyártjuk. De van egy másik, különleges terület is: egy magyar cég szereli világszerte a kajak-kenu pályák bójasorát, és ehhez mi olyan kötélrendszert fejlesztettünk ki, amely a vízbe – olykor a sós tengervízbe – kerül, tehát különlegesen ellenállónak kell lennie. Ezt a kötélrendszert Európában csak mi gyártjuk. A FUX-nak ez az első, vagy inkább nevezzük úgy, kezdeti üzletága tehát új cégként is megállja a helyét, és az a cél, hogy itt is egyre nagyobb figyelmet fordítsunk a fejlesztésekre, a lehetőségek feltárására.

-Uri Mariann-

Cégtörténet

  • 1991. Megalakul a cég jogelődje, a műanyag emeléstechnikai eszközök forgalmazásával foglalkozó FUX Kft.
  • 1994. Megkezdődik a villamosiparban használatos alumínium szabadvezetékek gyártása.
  • 1996. A folyamatos beruházások, fejlesztések eredményeként elindul a szigeteltvezeték-gyártás.
  • 2000. A termékek folyamatos vizsgálatára elkészül a saját vizsgáló laboratórium, melyet a Nemzeti Akkreditáló Testület hivatalosan is minősített.
  • 2001. 10 év alatt a dolgozói létszám eléri a 150 főt, a társaság két telephelyet vásárol meg Miskolc északi ipartelepén, és a FUX termékei ott vannak a szlovák, a cseh, a német, az osztrák, a horvát és a szlovén piacon is.
  • 2005. A Fux Kft. zártkörű részvénytársasággá alakul.
  • 2008. Megkezdődik a vasúti munkavezetékek gyártása.
  • 2011. A földkábelek gyártásának megkezdése.
  • 2011. 20 éves a FUX. Partnerei között a hazai áramszolgáltatók és hálózatépítők mellett már ott vannak Európa legjelentősebb villamosenergia-szolgáltatói és hálózatépítői.
  • 2012. A svéd AMOKABEL szakmai befektetőként tulajdonrészt vásárol.








hirdetés