Divat volt akkor a napló, mint ahogy manapság a blogírás

Akt.:
Hegedűvel és puskával címmel rendeztek kiállítást még szeptemberben a Rákóczi könyvtárban az I. világháborúban részt vett cigány bakákról, köztük Oláh Gyuriról
Hegedűvel és puskával címmel rendeztek kiállítást még szeptemberben a Rákóczi könyvtárban az I. világháborúban részt vett cigány bakákról, köztük Oláh Gyuriról - © Fotó: ÉM
Miskolc – Világháborús emlékeket gyűjt, hogy megtudja, hogyan élte meg azt a kort a kisember.

„Ha birtokában van fényképnek, tábori levelezőlapnak, naplónak vagy esetleg nagyapjától, dédapjától hallott történeteket az első világháborúból, kérem, ossza meg velünk!”– olvasható Pásztor Levente e-mailjeinek végén. (Ha valaki írni szeretne neki, címe: pasztorl92@gmail.com – a szerk.) A történelem szakos egyetemista fiatalembert ugyanis minden érdekli, ami az akkor történtekkel, annak is megyénkre vonatkozó történéseivel kapcsolatos. Összegyűjti, feldolgozza az emlékeket. Tanulmányai közül többet posztolt már a háborúval foglalkozó nagyhaboru.blog-on, a legutóbbi például egy diósgyőri, cigány származású bakáról, Oláh Gyuriról szól.

Nehezen olvashatók a korabeli naplók, de aztán egyre izgalmasabbá válnak.” Pásztor Levente

Megtudjuk, leginkább a korabeli naplóknak örül. Több is van a birtokában, amelyeket rendkívül értékesnek tart. Az egyiket a tiszanánási születésű Suba Pál írta, aki a 20-as években Diósgyőrben és Perecesen is lelkészként szolgált, a napló egy mezőkeresztesi család hagyatékából került elő. Sajnos, csak egy naplótöredék, az eleje hiányzik.

– A másik mezőkövesdi, Csirmaz István írta – folytatja Pásztor Levente. – Ő naplónak hívja, de valójában nem az, mert amikor 1915 tavaszán hadifogságba esett, akkor kezdte írni. Visszamenőleg meséli el benne a harci eseményeket az előző év nyarától kezdve, majd beszámol az oroszországi, fogságban történtekről egészen az 1918-as hazakerüléséig. Klasszikus XX. századi kálvária volt az útja hazáig.

Tárgyi emlékek

Pásztor Levente hangsúlyozza, a naplók és az egyéb relikviák a felhívásokra jutnak el hozzá, ennek leghatékonyabb módja a lapokban feladott apróhirdetés. Ezzel tudja ugyanis elérni az idősebb korosztályt, akik még hallhattak I. világháborús történeteket a nagyapáiktól. Nekik még van személyes kötődésük, és emiatt jobban ápolják, őrzik az emlékeket.

– Mik a legjellemzőbb fennmaradt tárgyak, dokumentumok? – kérdezzük.

– Tábori levelezőlapok hatalmas mennyiségben. Konkrét információt legtöbbször nem tartalmaznak, mert cenzúrázták ezeket, így nagyjából ugyanarról szólnak, jó egészséget kívánnak, és közlik, ők maguk is jól vannak.

Ilyeneket szinte minden családban lehet találni. Jellemző még a fotó, fotóalbum, emellett katonakönyvek, későbbi időkből leszerelési igazolások, sebesülésről, esetleg kitüntetésről szóló dokumentumok. Tucatszámra kerülnek elő az úgynevezett Károly csapatkeresztek, ezeket 12 hét frontszolgálat után adták.

Amiknek a legjobban örül, azok az említett naplók. Nehezen olvashatók, rá kell állni a szemnek, de aztán egyre izgalmasabbá válnak. A leírtakat összeveti az időszakról született tanulmányokkal, térképekkel, míg a végén összeáll a kép: beazonosítható mikor, mi, hol történt.

Kisemberek gondolatai

Levente elárulja, mindig is szerette a történelmet, aztán az utóbbi időben kedvencévé vált az I. világháború időszaka.

– Az vonz benne, hogy ez az első háború, amikor már a kis­emberek gondolatait is meg tudjuk ismerni – magyarázza. – Már nemcsak a műveltek tudtak írni, olvasni. A XX. század közepéig divat volt a naplóírás, ugyanúgy, mint manapság a blogírás.

10-es honvédek

Oláh Gyuri történetét a korabeli, a miskolci 10-es honvéd ezred lapjában olvasta a fiatal történészjelölt, a róla írott cikkek alapján készített poszt nemrégiben jelent meg az említett blogon. (wwww.nagyhaboru.blog.hu)

– Az ezred házicigányaként emlegették a diósgyőri fiút, külön rovata volt a lapban – meséli Pásztor Levente. – Azért tartom különlegesnek, mert még fotó is van róla, épp olyan rajta, mint amilyennek emlegetik, kicsit ügyefogyott, ránézésre is mókás. Amolyan udvari bolond szerepet tölthetett be a fronton, a róla szóló vicces történetekben folyamatosan kifigurázzák.

A szerző ezekből a történetekből gyűjt össze és publikál egy csokorra valót, a legviccesebbeket.

S hogy mi lett a sorsa Oláh Gyurinak?

– Keveset tudunk róla – jegyzi meg Pásztor Levente. – A 10-es honvéd újság a két világháború között is megjelent, hiszen ezzel is ápolták az ezred emlékét, beszámoltak az ezrednapokról, a programokról, emlékmű­avatásokról. A Tizeshonvéd szobor, a mai Herman Ottó Gimnázium melletti emlékmű avatásán, 1927-ben még jelen volt Oláh Gyuri is, erről beszámol az újság. Utána nyoma veszett. Azt sem tudni, mikor és hol született, csak annyit, Diósgyőrben élt, és vályogvetéssel kereste a kenyerét.

Hajdu Mariann


Háborúba megy a katona – korabeli képeslap
Miskolc - Milyen volt az élet a háború utolsó napjaiban Miskolcon? Épp száz éve… Milyen volt az élet épp száz éve Miskolcon? Képzeljék el: négy éve tart a világháború. Nagyon nehéz körülmények között élnek a helyiek. A korabeli sajtóból kiderül, terjed a jegyrendszer – lassan a jegyet is jegyre a...

Sáfrány Gyula József
Miskolc - Nagyapja és a 10-es honvédek emlékét is őrzi a miskolci ügyvéd. „Isten segedelmével kezdem és végzem” – e mondattal kezdődik Sáfrány Gyula József harctéri naplójának első oldalán, mutatja Sáfrány Gy. József, a honvéd unokája, aki a 2014-ben létrejött 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesüle...

Üveges Kálmán és Üveges Kálmánné
Miskolc - Az információkérés nyomán meglepően hamar megérkezett a várva várt válasz. A miskolci 10-es honvédek 100 évvel ezelőtti útvonalán haladva, az alakulat emléke előtt tisztelegve Merényi Dániel és társa Kugler Gábor a közelmúltban útra kelt Miskolcról Olaszországba Asiago környékére. Megír...