Díszpolgárrá fogadta Szerencs

Dr. Takács István
Dr. Takács István - © Fotó: BG
Szerencs – Takács István Szerencs Napján vette át a kitüntető elismerést.

Szerencs Napján minden évben kitüntetéseket ad át az önkormányzat az arra érdemeseknek. Idén mások mellett „Szerencs Város Díszpolgára” kitüntetést vehetett át dr. Takács István a város társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődése, hagyományai megőrzése érdekében végzett több évtizedes kiemelkedő munkájáért.

A családunk öt generációra visszatekintve szerencsi polgárok.” Dr. Takács István.

Generációkon át

– A családunk öt generációra visszatekintve szerencsi polgárok – mondja dr. Takács István.

– Az 1840-es évektől jelen vagyunk Szerencs életében, és ebből három egymást követő generáció az édesiparban is jelen volt, így már tősgyökeres szerencsinek vallhatom magam. Jómagam a Szerencsi Cukorgyár szerződéses ösztöndíjasaként jártam egyetemre. A hetvenes évek elején a cukorgyárban dolgoztam, majd a pártbizottságon töltöttem egy pár évet, de 1980-tól újra az édesiparban dolgozom. A rendszerváltás után 1996-ban jött létre a Szerencsi Bonbon Kft., egyértelműen azzal a céllal, hogy megmentsük a szerencsi csokoládégyártás hagyományait, amely már 1923 óta jelen van a településen. A klasszikus szerencsi csokoládékat kezdtük el gyártani, azokat, amelyek nagyon munkaigényesek. Egyrészt ezeket a termékeket igyekszünk megmenteni, másrészt pedig a munkafolyamatokat is, azokat, amelyeket sokszor fel sem jegyeztek, magunknak kellett rátalálni, néha véletlenszerűen.

Dr. Takács István szívesen merül el a szakmában, ­hosszasan magyarázza, valamennyi termék szinte egy külön szakma és mindegyiknek megvannak a maguk különleges fogásai. Egyszer a csokoládémázat kellett volna fényesíteni, de az azzal foglalkozó
munkás négy óra múltán feladta, mert nem akart sikerülni. Dühében még a fedőt is rátette az üstre, majd elvonult. Amikor visszatért és levette a fedőt, a csokoládémáz már fényes volt, így jöttek rá a fényesítés titkára, mert ez nem szerepelt a leírásokban. Mint ahogy annak a titka sem szerepelt, hogy a mogyorókrém alkotóelemei miért válnak szét, ha a 40 fokos töltés után a 8 fokos tárolókamrába viszik. Egészen addig, amíg az egyik műszak végén egy adag krémet a dolgozók nem vittek be a tárolóba, hanem ott hagyták egy 25 fokos hőmérsékletű teremben. Másnapra a krém tökéletes lett, azóta mindig pihentetik a mogyorókrémet, mielőtt a hűvösebb tárolóba vinnék.

Büszke Szerencsre

Természetesen megkérdeztük, milyen érzés volt átvenni a díjat.

– Nagyon örültem, hogy a város, amelynek évtizedek óta a polgára vagyok, most díszpolgárává fogadott – mondja dr. Takács ­István.

– Már középiskolás koromban belevetettem magam a közéletbe, de nem azért, mert díjat szerettem volna kapni, hanem azért, mert magam is tenni szerettem volna Szerencsért. Amikor elvégeztem az egyetemet, szerettek volna ott tartani oktatónak, de a szívem már nagyon hazahúzott Szerencs­re és ezt a döntésemet a mai napig nem bántam meg. Büszke vagyok arra, hogy itt élhetek és dolgozhatok a Hegyalja kapujában, abban a városban, amelynek elődeink méltán alapozták meg a hírnevét. Hiszem azt, ennek a településnek van jövője. Ha munkahelyek lesznek, az emberek is itt maradnak, hiszen Szerencs egy nagyon szerethető, nyugodt város.

BG