Diploma a zsebben

Tavaly nyár óta diplomás ember. Szülei fürödtek a boldogságban, amikor fiúknak átadták azon a júniusi délelőttön a diplomát.

Sipos Béla jegyzete.

Családtagok, ismerősök, barátok köszöntötték az ifjút. S ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenki életre szóló boldogságot, sikeres karriert, jó munkahelyet kívánt. A fiatalember az első időszakban naponta kézbe vette diplomáját, megsimogatta és az elmúlt öt esztendő örömeire, viszontagságaira gondolt. Kemény évek, sok áttanult éjszaka van ebben a diplomában – gondolta, miközben visszatette, szekrénye legelegánsabb helyére az oklevelet. A nyári hónapokban nem gondolt a munkára. Úgy érezte, az öt kemény év után megérdemel néhány hét kikapcsolódást. Barátaival, volt évfolyamtársaival kirándultak, szórakoztak, még a közeli tengerpartra is elutaztak. Nem is akart (nem is akartak) a nyáron a munkára gondolni. Lesz még arra idő, legalább negyven év… Gyorsan elröppent a nyár, s azon vette észre magát, a gólyák dél felé készülődnek, már sárgulnak a falelevelek. Nosza, ideje lesz munka után nézni. Tudta, nem egyszerű dolog, sokat olvasott, hallott már róla. Önéletrajzot készített, majd sokszorosította. Nagyon sok cégnek elküldte, módszeresen átböngészve a telefonkönyvet, amelyből a címeket írta ki. A saját városán kívül a környező nagyvárosokba és Budapestre is jutott az önéletrajzokból. Egyszercsak – úgy négy hónap múltán – siker koronázta az erőfeszítéseit. A tizenvalahanyadik interjú után másodszor is behívták, s közölték vele, mellette döntöttek. Hosszú idő után ismét elővette a diplomáját, megsimogatta és halkan annyit mondott: elindultam…








hirdet�s