Diósgyőrben mélyről érkeztek a dobogóra

DVTK
DVTK
A Diósgyőri VTK labdarúgócsapata őszi harmadik lett az NB II Keleti csoportjában.

A DVTK centenáriumi évében az a csúfság esett meg a 100 esztendős klubbal, hogy az élvonalban zsinórban eltöltött hat idény után búcsúra kényszerült a diósgyőri labdarúgócsapat a legjobbak mezőnyétől. Egy olyan patinás klubnál, amelyik az első NB I-es idényétől, az az 1940/41-es szezontól kezdve ezidáig összesen 46 bajnoki évadot húzott le az élvonalban, a történelméhez mérten nem lehet más célja, mint a visszajutás kiharcolása. Persze olyan cudar idők után, amelyek az idén tavasszal és nyáron jártak, kisebb csoda lett volna, ha spicces csapat tud lenni a piros-fehérekből a másodosztályban. Hogy jó-e az őszi harmadik hely vagy sem, arra a Diósgyőr edzője, Benczés Miklós a következő választ adta:

– Ahhoz, hogy ezt mérlegre tehessük néhány hónapot vissza kell szaladnunk az időben, szerintem egészen áprilisig, amikor gyakorlatilag eldőlt, hogy kiesik a csapat. Ez egy nagy törés volt, a szurkolók és a csapat viszonyát is alaposan megváltoztatta, elveszett a bizalom. 18 játékos távozott a nyáron, akik többségében NB I-es csapatokhoz igazoltak, s bár ekkor már lehetett hallani egy jövőbeni tulajdonosról, de ő ekkor még olyan volt, mint Colombo felesége, akiről csak beszélnek, de látni még nem látta senki. Amikor az NB II-re megkezdtük a felkészülést, nemhogy a tárgyi, de a személyi feltételek sem voltak adottak, összesen 14 fiatal játékos volt jelen a startnál, abban a reményben, hogy hátha jóra fordul a helyzet. Nyáron ugyanis két verzió létezett: az egyik, hogy ha nem jön a befektető, akkor bedől a klub, és a fiatalokkal a megyei I. osztályban, vagy az NB III-ban, ahol engednek minket elindulni, tulajdonképpen a nulláról kezdhetjük építeni a diósgyőri focit, vagy kockáztatunk, úgymond előre menekülve egy olyan keretet alakítunk ki, amelyik képes lehet az NB II-ben helytállni. Ez utóbbit nehezítette, hogy óriási tartozások halmozódtak fel minden itt dolgozó felé, és erről a külvilág is tudott, így rendkívüli erőfeszítések árán sikerült idecsábítani olyan játékosokat, akik akár arra is alkalmasak, hogy életben tartsák feljutási álmainkat. De ez a keret nem az elejétől volt együtt, hiszen a REAC elleni első meccs előtti héten dőlt csak el, hogy egyátalán el fogunk indulni az NB II-ben, és csak egy-két nappal a már említett bajnoki előtt sikerült egy csapatra való labdarúgó játékjogát megszerezni. Ezért is volt óriási siker a REAC vendégeként elért döntetlen, amit a szurkolók hathatós támogatásával harcoltunk, és ezért sem volt meglepő, hogy egy héttel később hazai pályán, 9 ifjúsági korú játékossal a keretben kikaptunk a Békéscsabától, mert csak ezután álltak rendelkezésünkre az új játékosok. És, hogy a kérdésre is válaszoljak: mindezek ismeretében, hogy honnan indultunk talán jónak mondható ez a harmadik hely, viszont a szakmai stáb, a játékosok ambíciója alapján nem.

15 méterről

Arra a kérdésre, hogy mérföldkőnek nevezhető-e Leisztinger Tamás, illetve az Arago Zrt., egészen pontosan ez utóbbi cég tulajdonában álló Borsodsport Invest Kft. szerepvállalása a DVTK csapatát működtető DFC Kft.-ben, a piros-fehérek szakvezetője határozott igennel válaszolt.

– 1994 óta edzősködöm Diósgyőrben, de ilyen tulajdonossal még nem találkoztam, ilyet még nem láttam, mert eddig nem volt olyan, aki minden ígéretét betartotta volna – mondta Benczés Miklós. – Persze vannak még megoldatlan ügyek, és Miskolc város vezetésének kellene lépnie, hogy a múltban keletkezett kötelezettségek is teljesítésre kerüljenek. Tudjuk, hogy az előző városvezetés hagyta nehéz örökségül az októberben hivatalba lépett új városvezetésre a múltban keletkezett számlák rendezését, de ezt nem csak a jogi kötelezettség miatt kellene teljesíteni, hanem ezért is, mert ez állíthatja felfutó pályára a diósgyőri labdarúgást. De maradva a szakmánál: az új tulajdonos építőmunkája következtében az, aki augusztusban sem tudott 15 méterről a kapuba lőni, az Leisztinger Tamás szerepvállalásával sem lett jobb. Persze, ahogy a nyár folyamán egyre nagyobb lett az esélye annak, hogy új tulajdonos érkezik, fokozatosan jobb keretet sikerült kialakítani. Lett az NB II élmezőnyéhez mérten egy kezdőcsapatra való jó játékosunk, sajnos, nem egy bő keretünk, így azt mondom, ha egy kicsivel több szerencsénk van, elkerülnek a sérülések, akkor még több pontot szerezhettünk volna, és nem megy el hét ponttal a Nyíregyháza.

4-5 NB I-es

Arra a kérdésre, hogy álom-e a feljutás az idei szezon végén, vagy akár még elérhető ez a cél, Benczés Miklós a következőt válaszolta:

– Ahhoz, hogy egy jó csapat jöjjön össze, először klubot kell építeni, most éppen ez zajlik. Ha feltételek megvannak, akkor lehet erősíteni, de azzal már nem tudunk mit kezdeni, hogy nyáron ez a lehetőség elszállt, mert az új tulajdonos csak szeptemberben, az átigazolási időszak lejárta után érkezett. Nagy változásokat nem szerencsés eszközölni mos a télen, azt már láttuk, hogy 10 vagy ennél több játékos leigazolása mire jó, úgyhogy én azt mondom, hogy 4-5 NB I-es szintű játékost lenne érdemes szerződtetni az elkövetkező hetekben. Most elvileg lesz időnk nyugodtan dolgozni annak érdekében, hogy tavasszal minden meccsen a győzelem igényével léphessünk pályára. Persze, ha összejönne egy olyan fantasztikus teljesítmény, hogy mind a 15 meccsünket megnyernénk, lehet, hogy még az is kevés lenne, mert a Nyíregyházának többször is botlania kellene, hogy elkerüljön az első helyről.

ÉM-BCS


Kapcsolódó cikkek:

DVTK: Roszel és Zsivoczky távozik

eszak | 2010.11.24 22:09
Elkezdődött a keret a mozgása a DVTK NB II-es labdarúgócsapatánál.

DVTK tulaj: vasgyárból Vasba (?)

eszak | 2010.11.24 11:48
A DVTK tulajdonosát, Leisztinger Tamást a szombathelyi foci is érdekli.








hirdet�s