Diósgyőr központjában jártunk: szemét és bűz honol a történelmi épületben

Miskolc - „Ha szólok nekik, csak hőbörögnek, hogy ők azt csinálnak, amit akarnak!” - A nyáron hajléktalanok költöztek be az egykori diósgyőri koronauradalmi épületbe.

A romos épületnek két bejárata is van. Persze nem igazi bejáratok ezek, hanem inkább titkosak. Az egyik úgy keletkezhetett, hogy az udvart lezáró vaskaput ellopták, a másik pedig úgy, hogy a drótkerítést illetéktelenek kibontották.

Diósgyőrben jártunk kedden, az Árpád utca 11. szám alatti elhagyatott házban, mert több panasz is érkezett hozzánk a környező üzletek, intézmények dolgozóitól, hogy a nyáron hajléktalanok költöztek be az egykori koronauradalmi épületbe. Ők persze nem szép csendben húzzák meg magukat, hanem italoznak, olykor hőbörögnek, zavarják az üzletek vásárlóit, a szomszédos iskola diákjait. A történelmi épület udvarát felveri a gaz, patkányok tanyáznak a portán.

Elmentünk, megnéztük. A látvány lehangoló.

Mocskos szivacsok

Óvatosan settenkedünk be a kibontott kerítésen, kicsit félünk, hogy ránk támad valaki. A vállig érő dudvában kitaposott út jelzi, merre járnak az itt élők. Szemét szemét hátán, főleg műanyag flakonok és nejlonszatyrok övezik a keskeny ösvényt. Az épület egyik bejáratánál rögtönzött kis tűzhelyet pillantunk meg, téglából és hűtőrácsból összetákolva, és még több szemetet. Kicsit félve lépünk be a legutóbb lakásként szolgáló helyiség ajtónyílásán (mert ajtaja nincs). Dohos, áporodott szag csapja meg az orrunkat, a látvány pedig leírhatatlan. A jobb oldali helyiségben rongyok és papírok szétdobálva, és mintha a padlón gyújtanának olykor tüzet, kormos kupacok itt-ott. Az előszoba sarkában szintén egy nagy halom szemét hever, a nagyobb helyiség pedig a főhadiszállás lehet, mert itt három nagyobb, mocskos szivacsmatrac terül el a padlón. Az egyik mellett egy pár cipő hever. Van itt egy szakadt puff is, a fal mellett pedig megszámlálhatatlan mennyiségű nejlonszatyor sorakozik, ki tudja, mi van bennük, megnézni nem merjük. Az ablakban edények és lábasok díszelegnek, mivel szekrény nincs. Semmi kétség, itt emberek laknak.

Bepillantunk a hosszú épület többi lakásába is. A középsőt szeméttárolónak használják, itt már térdig ér a lomok sokasága, a harmadik lakásig pedig el sem jutunk, mert irtózatos bűz jelzi, hogy valahol itt lehet a hajléktalanok szabadtéri vécéje. Emberekkel nem találkoztunk, de a környező üzletekben dolgozók tudnak mesélni róla, hogy mi folyik itt.

Tele parlagfűvel

– Júniusban költöztek ide a hajléktalanok. Délután jönnek vissza a szállásukra, akkor már nem józanok. Aztán tovább borozgatnak, ideszemetelnek, idepiszkolnak, leülnek a bolt elé, a vásárlóink meg nem mernek bejönni, félnek tőlük – sorolja a kerékpárbolt tulajdonosa (kérte, a nevét ne írjuk meg). – Szóltam már rájuk kétszer-háromszor, a rend­őrség is járt kint, de semmi nem történt. A ház udvara tele van parlagfűvel, a szerelőm olyan allergiás, hogy beteg volt egész nyáron. Én úgy tudom, hogy ez az ingatlan az önkormányzat tulajdona, de akkor miért nem rak rendet? Ha az én telkemen lenne a parlagfű, már kapnám a büntetést. A hajléktalanok pedig miért lakhatnak itt? Hiszen ez birtokháborítás – ad hangot felháborodásának a tulajdonos, aki egyébként azt sem érti, hogy miért nincs kitáblázva, hogy merre van a vár.

– Leszállnak a turisták a buszról, a villamosról, és hozzám térnek be, hogy megtudják, hogy jutnak el a várhoz. Ez a megoldás egyáltalán nem szolgálja a turizmust – jegyzi meg az üzlettulajdonos.

A szomszédos Fitness Club munkatársa is panaszkodik. Azok a kolléganők, akik este zárnak, 9-10 körül, félnek, mert a hajléktalanok itt lebzselnek az épület mögötti parkolóban, ami egyébként magántulajdon. Volt, hogy egy nagy kupac gyógyszert hoztak valahonnan, amit kiborítottak a földre. Ez azért is veszélyes, mert a szomszédban iskola van, és ha gyerekek találják meg a gyógyszereket, nagyobb baj is történhet, meséli elkeseredve a fiatal hölgy.

– Hiába szólok nekik, hogy ne itt borozzanak, mert ez magánterület, csak hőzöngenek és hangoskodnak, azt kiabálják, hogy ők azt csinálnak, amit akarnak. Hatan lehetnek körülbelül, régebben az Újgyőri főtéren láttam őket – teszi hozzá a Fitness Club munkatársa.

- Hegyi Erika -