Debrecenben gyilkolta le miskolci exfeleségét

Debrecen, Miskolc – Kutyasétáltató személy talált rá 2004 karácsonyán a debreceni Nagyerdőben legyilkolt miskolci asszony tetemére, ahova volt férje csalta, hogy végezzen vele. Az ítélőtábla súlyosított az ítéleten – tudatta Koszta János sajtótitkár

A Debreceni Ítélőtábla Dr. Ficsór Gabriella vezette büntetőtanácsa 2008. június 24-én megtartott nyilvános tárgyalásán a következő ítéletet hozta:

Az I. fokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság ítéletét részben megváltoztatta, vagyis

M. Zoltán I. rendű vádlott
bűnös
1 rendbeli emberölés bűntettében, és
1 rendbeli kifosztás bűntettében,
ezért
a bíróság 15 év börtönbüntetésre (elsőfokon 12 év 6 hónap volt) és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

K. László II. rendű vádlott
bűnös
1 rendbeli bűnpártolás bűntettében,
ezért
a bíróság 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Mindkét vádlott volt már büntetve, önbíráskodás bűntette miatt, amit közösen követtek el, 1997-ben, akkor a bíróság pénzbüntetésre ítélte őket.

A tényállás röviden:

I. r. vádlott 2001. évben megismerkedett, majd 2002. év decemberében házasságot is kötött a sértettel.
Ezen házasságkötést követően Budapestre költözött, így a II. r. vádlottal a kapcsolata hosszabb időre megszakadt.
A házasságból 2003. február 28-án gyermek is született.
I. r. vádlott a házassági életközösség fennállása alatt több alkalommal is tettlegesen bántalmazta a sértettet, mely bántalmazások következtében 8 napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek, amelyekkel azonban orvoshoz nem fordult, az I. r. vádlottal szemben feljelentéssel nem élt.
Mind barátai, mind szomszédai, mind pedig családja előtt titkolni próbálta a házasság megromlását.
2004. év elején az 1. r. vádlott és felesége szülői anyagi segítséggel közös tulajdonú lakást vásároltak, majd 2004. február és március hónap környékén közöttük az életközösség megszakadt. Az életközösség megszakadását követően a sértett Budapesten lakó barátnőjéhez költözött 2004. augusztusában, míg a közös kiskorú gyermeket Miskolcon lakó szüleinél helyezte el, ahol a hétvégeket és munkaszüneti napokat gyermekével együtt töltötte.
A gyermek a továbbiakban ténylegesen a nagyszülők eltartásában nevelkedett.

Az I. r. vádlott nehezen tudta feldolgozni a házassági életközösség megszűnését, illetőleg a válóper sértett által történő megindítását, igyekezett mindent megtenni a házasság helyreállítása érdekében.
Több alkalommal személyesen kereste fel a sértettet és telefonon is megkísérelte rábeszélni az életközösség helyreállítására.
A sértett erre nem látott lehetőséget, amit több alkalommal közölt is az I. r. vádlottal.
Annak érdekében, hogy az I. r. vádlottban tudatosuljon a házasság megromlásának végleges jellege, a sértett 2004. év december hónapban – pontosan meg nem határozható időpontban – közölte az I. r. vádlottal, hogy komoly kapcsolatot létesített és nincs remény a házassági életközösség helyreállítására.
Ebbe látszólag az I. r. vádlott belenyugodott, így a válóperes eljárás meggyorsítása érdekében 2004. december 14-én egy megállapodást írtak alá Budapesten, amellyel mindketten kérték a bontóperes eljárás mielőbbi lefolytatását.
Ezen megállapodás aláírásakor az 1. r. vádlott magával hívta Budapestre II. r. vádlottat is, akivel barátságukat a házassági életközösség megszakadása, majd az I. r. vádlott Debrecenbe történt visszaköltözése után felelevenítette.
A II. r. vádlott feladata ez alkalommal az volt, hogy kövesse a sértettet, és ily módon tudja meg, hogy ki az a férfi, akivel a sértett kapcsolatot létesített.
Ezt a feladatot a II. r. vádlott megkísérelte végrehajtani, azonban nem járt sikerrel.
Az I. r. vádlottnak ily módon nem sikerült megtudnia annak a személynek a nevét, illetőleg elérhetőségét, akivel válófélben lévő felesége kapcsolatot alakított ki
Annak ellenére, hogy elképzelése szerint a házassági életközösségük helyreállításának ez a személy volt csak az akadálya.
A sértett és az I. r. vádlott, valamint annak szülei között az életközösség megszakadása után is fennmaradt a telefonon tartott, illetőleg a személyes kapcsolat is. Ennek keretei között 2004. év decemberében a karácsonyi ünnepek alatt a sértett a közös gyermekükkel együtt látogatást kívánt tenni az I. r. vádlott szüleinél.
Erre a látogatásra az előzetes megbeszélés szerint 2004. december 25-én került volna sor oly módon, hogy a sértett közös gyermekükkel együtt a Miskolcról induló távolsági autóbusz járattal érkezett Debrecenbe, majd onnan az I. r. vádlott édesapja vitte volna el a nagyszülők lakásába.

I. r. vádlott abban a hiszemben, hogy a sértett nem autóbusszal fog érkezni, hanem férfi ismerőse
fogja őt gépkocsival Debrecenbe hozni, a találkozás helyszínére elhívta II. r. vádlottat is azzal a szándékkal, hogy segítségére legyen a férfi ismerőssel kapcsolatban esetlegesen kialakuló
konfliktus során, illetőleg abban, hogy a sértettől a férfi ismerőse nevét és elérhetőségét megtudja.


A sértett a megbeszélt időpontban, 2004. december 25. napján 13 órakor érkezett meg Debrecenbe az Agrártudományi Egyetem közelében lévő buszmegállóba. Fogadására I. és II. r. vádlottak együtt mentek az I. r. vádlott tulajdonában lévő személygépkocsival.
A gépkocsiba oly módon szálltak be, hogy a hátsó ülésen II. r., míg a vezetőülésben I. r. vádlott foglalt helyet, a sértett pedig gyermeküket ölében tartva a vezető melletti első ülésre ült.
Ezt követően az I. r. vádlott által vezetett gépkocsival tankolást végeztek, majd az I. r. vádlott az autót a Nagyerdei körúton át az erdővel körülvett Benczúr Gyula útra vezette, ahol a Benczúr Gyula utca földút szakaszától az erdőbe vezető földúton kb. 70 métert haladtak, majd a gépkocsival megálltak.
A gépkocsiban az I. r. vádlott és a sértett között szóváltásra vagy veszekedésre nem került sor.
A megállást követően az I. r. vádlott felhívására a II. r. vádlott ölébe vette a gyermeket és vele az I. r. vádlott által mutatott irányba gyalogosan az erdő felé megindult azért, hogy az I. r. vádlott és a sértett közös dolgaikat négyszemközt tudják megbeszélni.
Ekkor az I. r. vádlott és a sértett egyedül maradtak, majd – az eljárás során kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást hogy milyen sorrendben – az I. r. vádlott két sérülést okozott a feleségének a következők szerint:
A nyak baloldalán 1 rendbeli 27 mm-es bemeneti nyílással-rendelkező szúrásos sérülést szenvedett el, mely haránt irányban a IV. nyakcsigolyát is felszínesen sértve 11 cm hosszan haladt, átmetszette a bal nyaki verőeret és igen rövid időn belül elvérzéses halálhoz vezetett.
Ezenkívül a nyak elülső felszínén 7 cm hosszú felszínes, metszett sérülése keletkezett, melynek gyógytartama a sértett életben maradása esetén 8 napon belüli lett volna. A szúrásos és a metszett sérülés vélhetően azonos éllel, heggyel bíró eszköztől keletkezett, a szúrásos sérülés nagy, míg a metszett sérülés kis erőbehatásra. Mindkét sérülés élőben keletkezett. A szúrásos sérülés igen rövid időn belül, néhány perc alatt elvérzéses halált okozott.
Az eljárás során az elkövetés eszközét feltalálni nem sikerült, azonban kétséget kizáró módon megállapítást nyert, hogy egyélű szúró eszköz volt, melynek pengéje a hegyétől számított 11 cm-re nem lehetett szélesebb 27 mm-nél.
A szúrást követően a sértett halála néhány percen belül, míg mozgásképtelensége 1-2 percen belül állt be.
A sértett a sérülés következtében kb. 1000 ml-nyi vért veszített.

II. r. vádlott miután a gyermek nyafogni kezdett, kb. 5-10 perc elteltével visszatért a gépkocsihoz, a sértett eddigre már elszenvedte a sérüléseket.
Ekkor I. r. vádlott felszólította II. r. vádlottat, hogy a sértettet kezdje el húzni az általa és sporttársai által korábban ezen helyszíntől kb. 30 méter távolságra kialakított erdei torna pálya irányába, amely tornapályán található egy kb. 120 cm széles és 6 m hosszú árok, amely avarral volt tele.
Ezen árok a közelben lévő vízmű telep kerítésétől 150 méternyi távolságra található.
A II. r. vádlott néhány méteren át hónaljánál fogva vonszolta a sértettet, ezt követően I. r. vádlott húzta tovább és fektette az árokba, majd közösen takarták el a sértett holttestét egyrészt falevelekkel, másrészt pedig 3 db kb. 15 cm átmérőjű és 130-150 cm hosszúságú farönkkel, amelyet keresztbe fektettek az
árkon a sértett teste fölött. .
A sértett testének eltakarását követően a vádlottak visszamentek az 1. r. vádlott gépkocsijához, majd abba beszálltak oly módon, hogy a vezetőülésben az I. r. vádlott, míg a jobb első ülésen a II. r. vádlott ült, ölében tartva a sértett vonszolása és eltakarása közben végig a gépkocsi közelében ülő gyermeket.

A gépkocsival az I. r. vádlott lakására mentek, ahol a ház előtti parkoló szakaszon a gépkocsit leállították. A gyermek babakocsija, a gyermek és édesanyja ruházatát tartalmazó utazótáska, valamint a sértett kézitáskaként használt kisméretű hátizsákja a vádlott gépkocsijában maradt.
Ezen hátizsákban elhelyezett, a sértett tulajdonát képező pénztárcából I. r. vádlott pontosan meg nem határozható összegű, de legalább 1.000.-Ft készpénzt magához vett.
Ezt követően az I r. vádlott lakására a gyermekkel együtt mindkét vádlott felment, ahol megmosakodtak, átöltöztek, mivel a cselekmény helyszínén az erősen vérző sérülésre tekintettel mindkettejük ruházata vérrel szennyeződött.
Az eljárás során nem nyert kétséget kizáró bizonyítást, hogy az ekkor lecserélt véres ruházat sorsa, illetőleg a cselekmény elkövetéséhez használt szúróeszköz sorsa mi lett.

Átöltözést követően a gyermekkel együtt az I. r. vádlott szüleinek lakására mentek, ahová csak az I. r. vádlott ment fel és ajtót nyitó édesanyjának adta át a gyermeket azzal, hogy ruházata sáros lett, mert elesett, a sértettet pedig orvoshoz kell vinnie, mert egy ág a szemébe csapódott, ezért nem tudnak még ott maradni a karácsonyi ebédre.
Az I. r. vádlott szüleinek lakásához a vádlottak egy ezüstszínű személygépkocsival mentek, amely barátnője tulajdonában, de I. r. vádlott használatában állt ezen időszakban.
A vádlottak egymástól elváltak, majd az I. r. vádlott még visszament a cselekmény elkövetésének helyszínére, hogy meggyőződjön arról, a sértett valóban életét vesztette-e. Ezt követően pedig a fent jelzett gépkocsival Debrecen város területét elhagyta, a gépkocsit Budapesten a IX. kerületben egy
ház előtti parkolóban hagyta, majd útlevelének felhasználásával Magyarország területét elhagyta.
Nemzetközi elfogatóparancs kibocsátására került sor vele szemben, melynek eredményeképpen elfogására Belgiumban került sor 2005. január 21-én a brüsszeli vasútállomáson, majd a kiadatási egyezmény keretében a magyar hatóságoknak 2005. január 31-én átadták, amikor őrizetbe vétele elrendelésre került.

A sértett holttestét 2004. december 26-án 16 óra 47 perckor egy kutyáját sétáltató debreceni lakos találta meg, aki a rendőrséget értesítette.
A cselekmény vádirati tényállás szerinti elkövetését az eljárás során mindkét vádlott tagadta. Mindketten azt adták elő védekezésül, hogy a sértett sérüléseit a másik okozta, csak a sértett testének elrejtésében vettek részt közösen.

Ugyanakkor az, hogy az I. r. vádlott saját vallomása szerint is készpénzt vett el halálát követően a sértett tárcájából, egy másik bűncselekmény megállapítására szolgáltat alapot, nevezetesen a Btk. 322. § (1) bekezdés b/ pontjában meghatározott kifosztás bűntettének megállapítására.

A fenti cselekmények alapján a bíróság I. r. vádlottal szemben a Btk. 85. § (1) bekezdésének megfelelően a Btk. 12. § (1) bekezdésére figyelemmel halmazati büntetést szabott ki.
A halmazatban lévő cselekmények közül az emberölés bűntettének büntetési tétele 5-15 évig terjedő, míg a kifosztás bűntettének büntetési tétele 5 évig terjedő szabadságvesztés.


A büntetés kiszabása során az I. r. vádlottra vonatkozóan enyhítő körülményként értékelte a megyei bíróság a cselekmény elkövetése óta bekövetkezett jelentős időmúlást, ami figyelemmel elfogásának időpontjára csak igen kis részben volt az I. r. vádlott terhére róható.
Nem értékelte ugyanakkor enyhítő körülményként a megyei bíróság azt, hogy az I. r. vádlottnak van egy kiskorú gyermeke, hiszen ezen gyermek eltartásáról nem ő gondoskodik, a cselekmény elkövetésekor sem élt a gyermekkel közös háztartásban és a sértett hozzátartozóinak tanúvallomása alapján a gyermekkel szorosabb apai kapcsolatot nem ápolt, a gyermek tartásához gyermektartásdíj fizetése útján nem járult hozzá, alkalomszerűen vásárolt esetleges ajándékokkal vett részt a gyermek eltartásában.
Az I. r. vádlott szülei voltak azok, akik a gyermeket rendszeresen látogatták, illetőleg akik a gyermeket a házastársi együttélés megszakadását
követően anyagilag segítették.
Az ő magatartásuk azonban nem értékelhető enyhítő körülményként az I. r. vádlott javára a megyei bíróság álláspontja szerint.

Súlyosító körülményként értékelte ugyanakkor a megyei bíróság azt, hogy az I. r. vádlott a cselekmény elkövetésekor nem volt figyelemmel arra, hogy 2 éves kort el nem ért közös gyermekük látja a sértett állapotát, illetőleg jelen van akkor, amikor a vérző sértettet megkísérlik elrejteni, ezzel pedig a gyermek érzelmi fejlődésében komoly károsodást idézett elő.

További súlyosító körülményként értékelte a megyei bíróság, hogy az I. r. vádlott cselekményét közeli hozzátartozója sérelmére követte el, amely cselekmény elkövetése során különösen veszélyes eszközt használt, azt, hogy a cselekmény el követését megelőzően az I. r. vádlott volt már büntetve, éspedig erőszakos jellegű cselekmény elkövetése miatt, valamint azt, hogy vele szemben testi sértés miatt folyamatban lévő másik büntetőeljárás hatálya alatt állva követte el a jelen eljárás tárgyát képező cselekményeket.

Súlyosító körülményként értékelte a II. r. vádlott vonatkozásában, hogy cselekményét a 2 éves gyermek jelenlétében követte el, azt, hogy korábban erőszakos jellegű cselekmény miatt volt már büntetve, illetőleg tekintettel arra, hogy külön bűncselekményként nem találta megállapíthatónak a II. r. vádlott terhére, azt is súlyosító körülményként értékelte, hogy nem nyújtott segítséget semmilyen módon a visszatértekor még életben lévő sértett részére.

Enyhítő körülményként értékelte ugyanakkor a II. r. vádlott feltáró jellegű, beismerő vallomását, amely beismerő vallomás a tényállás megállapításához és az ügy felderítéséhez alapul szolgált, így nagy tárgyi súlyú enyhítő körülményként értékelendő.
Ugyancsak enyhítő körülményként értékelte a megyei bíróság azt, hogy a II. r. vádlott önhibáján kívül igen hosszú időn át állt a büntetőeljárás hatálya alatt, amely idő nagy részét előzetes fogvatartásban töltötte, valamint a II. r. vádlott kóros elmeállapot szintjét el nem érő személyiségzavarát, akaratgyenge, befolyásolható személyiségét, illetőleg az alá-fölérendeltségi függőségi viszonyt, amelyben a II. r. vádlott az I. r. vádlott befolyása alá került és ez vezetett részéről a terhére rótt cselekmény elkövetéséhez. .


A Büntető Törvénykönyv szerint:

Emberölés
166. § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést
a) előre kitervelten,
b) nyereségvágyból vagy
c) más aljas indokból, illetőleg célból,
d) különös kegyetlenséggel,
e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, illetőleg emiatt, közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy ellen,
f) több emberen,
g) sok ember életét veszélyeztetve,
h) különös visszaesőként,
i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen
követik el.
(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Bűnpártolás
244. § (1) Aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna
a) segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön,
b) a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik,
c) közreműködik a bűncselekményből származó előny biztosításában,
vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a bűnpártolást haszonszerzés végett követi el.
(3) A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűnpártolást
a) az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásával, az alkotmányos rend elleni szervezkedéssel, lázadással, rombolással, hazaárulással, hűtlenséggel, az ellenség támogatásával, kémkedéssel, emberöléssel [166. § (1)-(2) bek.], emberrablással, terrorcselekménnyel, légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítésével vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető katonai bűncselekménnyel kapcsolatban követik el,
b) hivatalos személy eljárása során követi el.
(4) A (2) bekezdést és a (3) bekezdés b) pontját kivéve nem büntethető, aki az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűnpártolást hozzátartozója érdekében követi el.
(5) E § rendelkezéseit a külföldi állam igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóságának a külön törvény alapján a Magyar Köztársaság területén eljáró tagjára is megfelelően kell alkalmazni.

Kifosztás
322. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett
a) úgy vesz el mástól, hogy evégből lerészegíti,
b) az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől vesz el,
bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a kifosztást
a) jelentős értékre,
b) bűnszövetségben vagy csoportosan
követik el.
(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a kifosztást
a) különösen nagy, vagy ezt meghaladó értékre,
b) jelentős értékre, bűnszövetségben vagy csoportosan
követik el.


 








hirdet�s