Dalból van a lelke

Juhász Péter fizika–kémia szakos tanárként kezd az ózdi gimnáziumban a hatvanas évek végén. Azután Miskolcon, a város legpatinásabb iskolájában, a Földesben tanít. Délelőttönként Newton törvényét és a vegyértékszámítás titkait osztja meg velünk. Szántó István írása.

A kollégák kiváló tanerőként tartják számon. A diákok rajonganak érte, tanítványai közül többen is csak miatta követik a pályán. Délutánonként még dolgozatokat javít, majd kora esténként kötelességszerűen átöltözik. Szmokingot ölt, fehér selyeminggel és csokornyakkendővel. A tanár úr kettős életet él. Sokáig kevesen tudják, hogy vendéglátózik, pontosabban fogalmazva: a város jó néhány éttermében, presszójában zongorázik. Hol a Kossuth Szálló Fehér termében, hol a Poloniában játszik. Profi zenész, szórakoztató a repertoárja. Versengenek érte az üzletvezetők. Mindenki tudja, hogy óriási a törzsközönsége. Utána mennek, bárhol tűnik fel Péter. Cirka kétezer örökzöld nótát kotta nélkül ismer. A harmincas évek operettslágereit és kupléit, az összes Zerkovitz-, Horváth Jenő-, Seres Jenő- és Fényes Szabolcs-számot játssza. Az élő zenének kijár a tisztelet. Tévé és magnó még nincs, a lemezjátszó se mindennapos. Nem mindegy, hogy otthon a rádió mellett dúdolunk, vagy egy félhomályos presszóban hallgatjuk a fülbemászó számokat.

A zenészsorsot választja. Tanítványai bánatára a nyolcvanas évek derekára felhagy az okítással.”

Tanár úr nem csak a pénzért szórakoztat minket. Élvezi a munkáját. Az sem zavarja, ha a kollégái vagy a diákjai felismerik az éjszakában. A hallgatóság, a vendégek a bárzongoristát sosem aláznák meg. Elismerésként, köszönetként, jó szokásként egy-egy drágább italt rendelnek neki. Éjfél előtt már tucatszámra kapja a konyakot. A főúr persze teát szervíroz, a tanár úr csak az árát kapja meg. Oszt, szoroz, hiszen a természettudományok mestere is, és kiszámolja, hogy a többszörösét keresi a zongoránál, mint a katedrán. És bár az iskola vezetése már régen nem vaskalapos, sose kifogásolja kettős életét, Juhász Péter sorsfordító döntést hoz. A zenészsorsot választja. Tanítványai bánatára a nyolcvanas évek derekára felhagy az okítással.

Tanár úrnak abszolút hallása van. Napközben zongorát hangol, javít, és arra is rájön, hogy bútorok restaurálásában is kedvét leli. Egy-egy zongora felújítása viszont igényesebb technológiát követel, mint az antik szekrények, komódok újjáélesztése. A Szinva-parti, Petőfi utcai tágas műhelyében már a fiai végzik a munka oroszlánrészét. Neki nyolcvanhat esztendősen inkább a szakmai tanácsadás jut. Ebben máig is verhetetlen. Mondja, hogy mifelénk, az öreg kontinensen leginkább kétféle márkás zongora létezik: a Bechstein és a Bösendorfer. Amerikában a Steinway a menő. Ám igazából a zongora, amit valamikor minden jól menő család szalonjában meg lehetett találni, ma már kevéssé divatos. Persze, hely sincs igazán rá. A zongora szerepét legtöbbször a minden hangszínben, formában játszó elektromos szintetizátorok vették át, de ezek sajnos el is sorvasztják a muzsika lelkét.

Juhász Péter tanár úr viszont nem adja fel. Igazi muzsikusként neki tényleg dalból van a lelke. Mindennap leül kedvenc zongorájához. Több hangszere is van. Bár már nem öltözik ki, otthoni gúnyában ad hangversenyt. Nem szomorítja el, hogy csak magának, saját kedvére játszik. Gyakorol. Ilyenkor eszébe jut, hogy a Fehér teremben Bilicsi Tivadart is kísérte. Gyorsan egymásra hangolódtak. A Vén budai hársfák, a Bástyasétány, az Éjjel az omnibusz tetején, a Hallod-e Rozika, te, a Schnei­der Fáni és minden régi sláger, ami az egyébként sose volt békés világot idézte, előadásra került. A Bilicsi–Juhász páros remekelt a miskolci éjszakában. Még egy újabb közös fellépést is terveztek. Ahogy azt már ilyenkor a fiatalok szokták…

– Szántó István –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdet�s