Czakó Julianna: “Ezek a figurák egyébként is a világ vesztesei, mindenki cipel valami terhet”

Czakó Julianna Jelena szerepében, a Szőcs Artur rendezte Ványa bácsiban
Czakó Julianna Jelena szerepében, a Szőcs Artur rendezte Ványa bácsiban
Miskolc – Czakó Julianna úgy érzi, Jelena karaktere belé tudott bújni. Interjú: Czakó Julianna színművésszel.

 Jelena, Annie, Lucia és Julika, csupa izgalmas szerep az évadban. A fiatal színésznő nagyon hálás azért, hogy Miskolcon kiváló feladatokat kap.

– Legutóbb azt olvashattuk önről, hogy elnyerte a Vodafone és a Miskolci Nemzeti Színház művészeti ösztöndíját. Mekkora segítséget jelent ez?

Czakó Julianna: Nagyon örültem neki. Az ösztöndíj olyan gesztus a színháztól, ami egyértelmű visszaigazolása annak, hogy elégedettek velem, számítanak rám és megbecsülnek. Ez hihetetlenül jó érzés. Meg azért anyagilag is segítség az ösztöndíj.

– Keveset keresnek a fiatal színművészek?

Czakó Julianna: Ha a fővárosban leszerződik valaki egy színházhoz, akkor kevesebb a fizetése, mint Miskolcon. De Pesten sokkal több lehetőség van a munkára. Lehet szinkronizálni, vagy egyszerre több színházban próbálni.

– Ebben az évadban ismét megtalálta Csehov, ezúttal a Ványa bácsiban játssza Jelena szerepét. Szereti Csehovot?

Czakó Julianna: Nagyon szeretem. És Jelena szerepének is rendkívül örülök, hiszen ez az egyik szerepálmom volt. Csehov különleges szerző. Művei kortalanok, karakterei élőek, ha 200 év múlva veszik elő a rendezők, akkor is aktuális lesz. A Ványa bácsi pedig különösen kortalan mű.

– Jelena szerepében hogy érzi magát? Milyen ő, és ahhoz képest mennyit kell önnek, a színművésznek változnia, hogy hiteles legyen?

Czakó Julianna: Hát…, nem is tudom, hogy kell-e változnom. Az igaz, hogy nem áll hozzám túl közel Jelena, de úgy gondolom, hogy belém tudott bújni a szerep. Azért nem kellemes az a helyzet, amiben ő van. Ezek a figurák egyébként is a világ vesztesei, mindenki valami olyan terhet cipel magával, amit nem tud letenni. Jelena pedig több szempontból is hátrányos helyzetű, ha lehet így fogalmazni. De a próbafolyamat hat hétig tartott, az elég idő volt arra, hogy Jelena hiteles legyen.

– Az irodalomtörténészek azt írják a Ványa bácsiról, hogy ez a mű az illúziók drámája és az élettel szembeni vakság tragédiája. Valóban így van?

Czakó Julianna: Ezt én még nem hallottam, de tényleg így van. Ez nagyon jó megfogalmazás.

– Aztán itt van egy másik szerep az évadból, Annie az Egy csók és más semmiben. Ez a darab teljesen másról szól, Annie is teljesen más karakter. Nem nehéz váltani? Egyik este Jelena, másik este Annie?

Czakó Julianna: Nem, ez nem jelent gondot. A színésznek ezt meg kell tudnia oldani. Ha jön az előadás, akkor a farzsebéből előhúzza a szükséges szerepet, és a színpadon a legjobb tudása, a jelenlegi fizikai és lelki állapota szerint maximálisan teljesít. Egyébként Annie szerepe sem olyan könnyű, az élete tele van drámával. El kell válnia az öreg férjétől, akit egyébként szeret, de ő egy fiatal nő, aki élni akar, és tele van vágyakkal. Azért ez sem egyszerű élethelyzet. Az már más kérdés, hogy végül odáig fut ki a történet, hogy tényleg valóra válik a vágya, és a semmiből megtalálja a legnagyobb szerelmet.

– A szerepei ott vannak a különböző fiókokban, és amire éppen szüksége van, azt előhúzza? Ez így működik?

Czakó Julianna: Igen, leegyszerűsítve tényleg így van. Ha kell, kihúzom a Jelena-fiókot, az Annie-fiókot vagy az Évi-fiókot Az eltört korsóban. De persze nem az egyik pillanatról a másikra megy az átállás. Előadás előtt másfél órával beülök a fodrászatba, ahol elkezdik a hajamat csinálni. Esetleg előtte már beénekeltem az énektanárnőmmel. Kezdek egy hullámhosszra kerülni a szerepemmel, ezek olyan reflexszerű dolgok. És aztán szépen, folyamatosan eljutok oda, hogy amikor belépek a színpadra, már megvan a smink, a jelmez, a szöveg, a dalok, és akkor azt mondom: megcsinálom.

– Többször láthattuk zenés-­táncos darabokban. Ez a műfaj közel áll önhöz?

Czakó Julianna: Soha nem voltam zenés-táncos színész, nekem ez itt, Miskolcon kezdődött a My Fair Ladyvel. Igaz, Kaposváron próbáltam A régi nyarat, de az közel sem volt ekkora feladat. Szóval a komoly énektanulás itt kezdődött. Számomra a tánc is misztikus dolog volt azelőtt, de egy színművésznek ma már mindent tudnia kell. Nagyon sok munka van egy-egy zenés-táncos darab mögött, az éneklés esetében évekről beszélek. És a megszerzett tudást folyamatosan szinten kell tartani, sőt fejlődni kell.

– Aztán jön majd egy nagyon kedves mesejáték, a Momo. Szereti a meséket?

Czakó Julianna: Nagyon. A mai napig szoktam meséket nézni. Ha még van tíz percem indulás előtt, akkor kávézgatás közben szívesen megnézek egy magyar népmesét.

– Mi vár még önre az évadban?

Czakó Julianna: A Liliom próbái januárban kezdődnek, Szabó Máté rendezi. Nagyon várom. Mindig elmondom, amikor interjút készítenek velem, hogy nagyon hálás vagyok azokért a szerepekért, amelyeket itt kapok. Mert olyan kevés embernek adatik az meg, hogy ennyi mindent eljátszhat a korosztályának szóló szerepek közül.

– Nem okoz esetleg nehézséget majd a Liliomban, hogy közismert darabról van szó? Sokan, sokszor látták. Film is készült belőle.

Czakó Julianna: Ugyanez volt a helyzet a Béres Attila rendezte Tótékkal. Annak is úgy álltunk neki, hogy sokszor feldolgozták már, film is készült belőle, de hál’ istennek nagyon jó előadás lett. A Városmajori Színházi Szemlén elnyerte a legjobb előadás díjat, Görög Laci és Nádasy Erika pedig a Thália Humorfesztiválon kaptak elismerést. (A miskolci Tótékban Görög László játszotta az őrnagyot, Nádasy Erika Tótnét – a szerk.) Ezek a sikerek visszaigazolások arra, hogy közismert darabból is lehet különleges előadást csinálni. Nagyon várjuk a Liliomot, rendkívül lelkesek vagyunk.

– Hogy látja Czakó Julit 10–20 év múlva? Mit csinál, hol van?

Czakó Julianna: Nem is tudom. Én csak remélem, hogy minden jól alakul. Volt egy énektanárnőm, aki azt mondta, ha az ember a vágyaiban él, akkor nagyon sokat fog csalódni. És valóban ezt tapasztalom. Úgy gondolom, hogy a lehető legjobban kell teljesíteni, és örülni kell mindennek, minden pici sikernek. Mert baj így is történhet, hisz az elkerülhetetlen. Szeretnék Miskolcon maradni. Itt jó feladatokat kapok, úgyhogy nincs okom elhagyni a várost. Már most kíváncsi vagyok, hogy milyen szerepek várnak rám jövőre.

– Hegyi Erika –

Névjegy: Czakó Julianna

  • Született: Győr, 1987.
  • Iskolák: Kazinczy Ferenc Gimnázium, Győr
    Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar
  • Elismerés: a Vodafone és a Miskolci Nemzeti Színház művészeti ösztöndíja 2015.
  • Munkahelyek: Győri Nemzeti Színház, kaposvári Csiky Gergely Színház, 2013-tól a Miskolci Nemzeti Színház társulatának a tagja
  • Kedvenc szerepek: „Az összes szerepem a kedvencem”
  • Hobbi: filmek, sport, főzés, olvasás, túrázás, éneklés, színházba járás, színjátszás








hirdetés