Csipike már egyre többet „nyávog”

Akt.:
Csipike már egyre többet „nyávog”
© Fotó: ÉM
Sátoraljaújhely, Dámóc – Remekül érzi magát Sátoraljaújhelyen az egy hónapos macskabagoly.

Csipike burokban született. Minden esélye megvolt arra, ne érje meg azt, hogy egy hónapossá váljon. Talán csak percek választották el attól, hogy Dámócon az út szélén heverve rátaláljon egy macska, elüsse egy autó, vagy olyan emberek találjanak rá, akik nem különösebben szeretik a baglyokat.

Csipike már most különbséget tesz az emberek között. -Gécziné Nagy Mária

Csipike most békésen álldogál Vanda karján, kicsit agyon is nyomorgatja az alkalmi társ kezét, karmaival vékony karcolásokat rajzol a bőrre, miközben Gécziné Nagy Mária, az Abaúj-Zemplén Értékeiért Közhasznú Egyesület elnökhelyettese, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kazinczy Múzeumának múzeumpedagógusa, Csipike sátoraljaújhelyi befogadó gazdája meséli a most 30–35 napos macskabagoly történetét.

Gyereknyávogás

Csipikét Dámócon találták iskolás gyerekek, akik azonnal felhívták a biológiatanárukat, hogy ilyenkor mit kellene tenni. A tanár pedig hívta Máriát, aki rutinos madárbefogadóként azonnal beleegyezett, hogy a fiatal madarat befogadja.

– Hívtam a Mályi Madármentő Állomást, hiszen ők a szakemberek, ők tudják megállapítani, egy fészekből kiesett fiókának milyen sérülései lehetnek – mondja Marika. – Velük konzultálva már több madarat neveltünk fel, most is így maradt nálunk. Neveltünk már korábban erdei fülesbaglyot, rigót, mátyásmadarat, hollót. A kisebb testű madarakat egy nagyméretű ketrecben helyezzük el, a nagyobbakat egy röpde várja az udvar végében.

Jöttünkre bemutat mindent abból, amitől bagoly egy bagoly. Egyre jobban érdekli a környezete, rendszeresen „nyávog”, egyelőre még magas frekvencián, az elé tartott ujjat gyengéden csipkedi, gyakran 180 fokban fordítja hátra a fejét, ha előrenéz, akkor időnként jellegzetes körmozdulatokkal forgatja a fejét.

Ez a tájékozódás miatt van, hiszen a baglyoknak nincs térlátásuk, ezért a zsákmány jobb beazonosításához minél több szempontból meg kell figyelni a célpontot. A tájékozódásban és a vadászatban az aszimmetrikus füle segíti – mondja Marika.

Fiú vagy lány?

Csipikéről még nem lehet tudni, fiú-e vagy lány.

– Ilyen idős korban még szinte lehetetlen eldönteni. Amikor már nagyobb lesz, akkor a két lába között kell kitapogatni két csontot. Ha ezek között nagy a távolság, akkor tojó, hogy a tojások kiférhessenek, ha kisebb, akkor hím.

Jelenleg Csipike a ketrecben tölti nappalait, éjszakánként eddig a ház előszobájában volt az otthona, de hamarosan átkerül a röpdébe, mert egyre gyakoribbak a szárnypróbák, biztosan célozza be karról indulva a veranda korlátját, mert ott van Bogi, a kisgazdi, Mária lánya, aki szintén jártas a madárnevelésben, a szomszédban lakó természetőr keresztapu is szokott hozni gondozásra szorulót. Amikor felvetem, bizonyára a keresztszülő kiválasztásánál elsődleges szempont a természet védelme volt, Marika rögtön veszi a lapot, és rávágja, természetesen.

Azért visszatérünk Csipikéhez, nem félő-e, túlságosan hozzászokik az emberekhez.

– Már most különbséget tesz emberek között. Az idegenekkel szemben közömbös, amikor a párom közeledik hozzá, akkor csak csipog, de ha én közeledek hozzá, akkor szedi szét a ketrecet. A mályiak azt tanácsolták, naponta egy órát foglalkozzunk vele, hogy ne érezze egyedül magát, ilyenkor takarítsuk ki a ketrecét, ekkor etessük meg és játsszunk vele.

Az ő érdekében nem akarunk vele többet lenni, és nyár végén, amikor majd el fogjuk engedni, akkor fokozatosan történik majd az elvadítása. A tapasztalataink szerint a nálunk nevelkedett és később szabadon engedett madarak csak egy-két alkalommal járnak vissza körülnézni, utána rájönnek a szabadság ízére, és élik a saját életüket.

Csipike még a fiókalétnek azon a szintjén van, amikor rá van szorulva a szülei gondoskodására. A bagolyszülők csak akkor hagyják magukra a fiókákat, amikor már meggyőződtek róla, képesek önállóan vadászni. Csipikének hiába helyezem le a ketrec aljára a döglött egeret, nem érdekli, folyton a kezemet követi a szemével, hiszen onnan kapja az élelmet. Nem aggódunk emiatt, a génjeikben van a vadászat tudománya. A fülesbaglyunknak hiába tettünk be döglött egeret, ugyanúgy bánt vele, mintha élő állat lenne. Először rárepült, az egyik lábával megmarkolta, mintha egy fagyistölcsért fogna, a csőrével odanyúlt a nyakához és elroppantotta a gerincét, mert az állatok nem okoznak felesleges szenvedést a másiknak, ha zsákmányról van szó.

Vissza a természetbe

Csipikének még jó három hónapja van arra, hogy élvezze az emberi gondoskodást.

– Augusztus elején jön el az az idő, amikor már vissza lehet engedni a természetbe. A szüleimhez fogjuk kivinni Mikóházára, akik az erdő közelében laknak. Fokozatosan engedjük majd a ketrecből. Eleinte biztos vissza fog szállni, de eljön az idő, amikor már ő is úgy érzi, ideje megtalálni a saját vadászterületét. Egy darabig hiányozni fog, mint mindegyik madár, aki nálunk nevelkedett, de már megszoktuk.

Hazafelé a kocsiban Vanda nézegeti a karmolások utáni apró hurkákat a karján, nyomogatja az elzsibbadt ujjait, mert Csipike már tud szorítani az ujjaival, de csak előbújik a madárfotós és lelkes állatbarát, mert elmosolyodik: „Hogy megérte? Hát persze!”

Bánhegyi Gábor


Macskabagoly

A macskabagoly (Strix aluco) a bagolyfélék családjába tartozó faj. Nevét szürkületkor hallható, erőteljes, nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta. Alkalmanként előforduló további nevei: fejesbagoly, csikorgó bagoly.

A középméretű bagolyfaj eléggé elterjedt Eurázsia erdeinek legnagyobb részén. A madár testének alsó része világos, sötét csíkokkal, felső része pedig barna vagy szürke. Az elfogadott 11 alfaj között néhányban megvan mindkét színváltozat. Fészkét faodvakba készíti, amelyek a tojásoknak és a fiókáknak védelmet nyújtanak a ragadozókkal szemben. A macskabagoly nem vándorol, és igen hevesen védi területét. A fiatalok, miután elhagyják a családi fészket, megfelelő terület keresésére indulnak, melyet életük végéig birtokolnak. Éjszakai ragadozó madár elsősorban rágcsálókkal táplálkozik.








hirdetés