Csapatmunka, akkor és most Szikszón

A város jelenlegi vezetői és az emléklappal elismertek azon része, akik részt vettek az ünnepségen
A város jelenlegi vezetői és az emléklappal elismertek azon része, akik részt vettek az ünnepségen - © Fotó: Ádám János
Szikszó – A várossá nyilvánítás harmincadik évfordulóján ünnepeltek az egykori tanácstagokkal.

Március 1-jén ünnepelte várossá nyilvánításának 30. évfordulóját Szikszó, így ebből az alkalomból ünnepi megemlékezést tartottak az Inkubátorházban. A rendezvényre hivatalos volt minden érintett, aki három évtizede szerepet játszott abban, hogy a nagyközség megkaphatta a városi címet, és mindannyiuk számára emléklapot nyújtott át a város polgármestere.

Bizakodva nézünk a jövőbe, hiszen tudjuk, hogy jó úton járunk.” Füzesséri József

Sokan dolgoztak érte

1989. március 1-jén a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsa Szikszó akkori nagyközséget várossá nyilvánította. Így száz év elteltével, harminc évvel ezelőtt Szikszó újra városi rangú település lett. 1988-ban született meg az a Szikszó nagyközség tanácsi határozat, amelyben Szikszó akkori vezetése a várossá nyilvánítást kérte az országos szervektől. Az, hogy Szikszó újra városi rangot kapott, igazi csapatmunka volt. Részt vettek benne az 1985-ben megválasztott nagyközségi tanácstagok, de Panyik József akkori tanácselnök és Vantal Gyula tanácstitkár is fontos szerepet játszottak abban, hogy idén a város 30. születésnapját ünnepelhetik, hangzott el a rendezvényen, amelyen Füzesséri József polgármester köszöntötte a szép számmal megjelent vendégeket, és amelyen többek között a kormányhivatal, a megyei rendőr-főkapitányság is képviseltette magát, illetve a megye több településének polgármestere is megjelent.

– Az elmúlt őszön adta ki önkormányzatunk azt a két kötetes művet, amelyet dr. Farkas József jegyez, a könyv, végigviszi az olvasót a város történetén, benne a geológiai kialakulástól az 1990-es évekig – mondta Füzesséri József. – A 800 oldalas műből az is kiderül, Szikszó az 1400-as évektől egészen a 19. század második feléig mezővárosként élte mindennapjait. Az elmúlt száz évben változatos közigazgatási formát élt meg, a megyeszékhelytől a faluig minden formában, viszont a városi rangját csak 1989-ben szerezte vissza. Ennek ismeretében még fontosabb értékké vált számunkra a városi jog. Köszönettel tartozunk tehát mindazoknak, akik dolgoztak, tettek érte – tette hozzá.

Nem csak az tesz azonban várossá egy lakóhelyet, ha megfelelő infrastruktúra áll rendelkezésre, és vannak megfelelő szolgáltatások, egy kisvárost az ott élők hozzáállása, kultúrája, a közösségek erőssége, hagyományaik tisztelete határozza meg. A legfontosabb azonban a felelősségvállalás, akik pedig ma Szikszón élnek pontosan tudják, hogy ennek a hitnek az erejével jutottak el ide, magyarázta a polgármester.

– Erősek vagyunk, összetartó a közösségünk, tapasztalatokkal a hátunk mögött bizakodva nézünk a jövőbe, hiszen tudjuk, jó úton járunk – jelentette ki Füzesséri József, kérve a szikszóiakat, hogy minél többen vegyenek részt a rendezvényeken és a nyereményjátékon, hogy elégedetten búcsúztathassák a jubileumi évet.

Fejleszteni kellett

A polgármester beszéde után Vantal Gyula emlékezett vissza a nyolcvanas évekre, milyen fejlesztéseket végeztek annak érdekében, hogy a település alkalmas legyen a várossá nyilvánításra, amilyen az iskola, a kórház, a különböző közművek, parkok, közvilágítás, járdák, utak fejlesztése volt. Hangsúlyozta, hogy 1988-ban a 35 tagú képviselő-testület döntése egyöntetű volt a városi cím megpályázásánál, és a kiemelt nagyközségek közül Tokaj után másodikként nyerték el a városi rangot. Hozzátette: jó a kapcsolata a jelenlegi vezetéssel is, kívánja, hogy ugyanolyan dinamikusan fejlődjön tovább a város, mint eddig.

A beszédek után emléklapokat adtak át az akkori tanácstagoknak, és azoknak, akik közreműködtek a várossá nyilvánítás elérésében. Ezt követően a résztvevők Seres Ildikó és Fandl Ferenc színművészek az alkalomra összeállított, szórakoztató műsorát élvezhették, majd állófogadás és kötetlen beszélgetés zárta az ünnepi alkalmat.

Horváth Imre