Cigánytelepről indult, ma már rákkutató

„Lehetsz menő úgy is, hogy tanulsz!” – ez az ifjú rákkutató mottója.
„Lehetsz menő úgy is, hogy tanulsz!” – ez az ifjú rákkutató mottója. - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – „Nekem elég volt az órán odafigyelnem, nem kellett otthon tanulnom.”

Lehetsz menő úgy is, hogy tanulsz! – ez volt a mottója annak az előadásnak, amelyet a napokban tartott Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc könyvtárban Horváth József rákkutató. A karcagi cigánytelepről hosszú út vezetett oda, hogy a Debreceni Egyetem kutató-biológusa legyen a 29 éves roma srác, hiszen jogász akart lenni, ám a biológiatanára addig „erősködött”, míg a genetika felé fordult. Így aztán molekuláris genetikából szerzett mesterdiplomát, jelenleg pedig a doktoriján dolgozik.

Szeretnék jó mentor lenni, olyan, mint nekem volt Zsuzsa néni.” Horváth József

Az egyensúlyt meg kell találni

– Nagyon sok fiatalnak el szoktam mondani, hogy én sem voltam jó gyerek az általános iskolában, de annak ellenére, hogy úgymond menő voltam, arra is odafigyeltem, hogy tanuljak. Sokkal vagányabb az, amikor úgy mégy oda egy csajhoz, hogy közben okos, intelligens ember vagy, de mégis menő. Az egyensúlyt meg kell találni, bár ez a mai világban nehéz – nyilatkozta Horváth József, aki nem mellékesen többszörösen díjazott példakép is. – Ezt próbálom a fiataloknak átadni az életutamon, tapasztalataimon keresztül. Azt, hogy miként lehet ezt a rögös, de mégsem járhatatlan utat végigcsinálni. Nyilván nem az a cél, hogy mindenki molekuláris genetikus legyen, mint én, hanem az, hogy el merjen indulni, valamibe bele tudjon kezdeni és meg tudjon változni. Nekem elég volt az órán odafigyelnem, nem kellett otthon tanulnom. Nem titok, az általános iskolát úgy csináltam végig, hogy soha nem tanultam otthon. A szüleim félévente látták a bizonyítványomat, gratuláltak, és annyit kértek mindig: tanulj! Persze, ha körbenézünk egy olyan nehéz helyen, ahol én is felnőttem, ott az emberek jóformán azt se tudják, hogy mi az az érettségi. Nagyon sok negatív példát láttam, és azt akartam, hogy legyen másik oldal is. Akár cigányként…

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

Horváth József amolyan mentor szerepbe szeretne belépni. „Kábé” ugyanúgy, mint amilyen neki volt annak idején Zsuzsa néni, a biológiatanár a középiskolában.

– Nemcsak fizikálisan vagyok velük, hanem a szavaimon, megosztásaimon, vagy éppen egy előadáson keresztül el tudom érni azt, amit bennem is Zsuzsa néni – fogalmazott a genetikus, aki elárulta, hogy szerencsésnek tartja magát, hogy a Debreceni Egyetemen végzett, mert szerinte a legszebb és a legkorrektebb egyetem.

Nehezen gyógyítható

– Soha nem ért diszkrimináció! – jelentette ki. – Úgy kezeltek, mint egy fiatal leendő kutatót. És ha valamiért mégsem, az nem azért volt, mert cigány vagyok, hanem azért, mert esetleg elszúrtam valamit, vagy nem jól vizsgáztam. Jó viszonyban vagyok a tanáraimmal, ám én még abból a korszakból jövök, amikor még tudtuk, hogy mi a tisztelet. Ezt is tovább kell adni, ám ez sem egyszerű. A hit is kulcsfontosságú dolog, ami nemcsak erkölcsi tartást ad, hanem általános normát is.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

A Debreceni Egyetem kutatóbiológusa – aki a szájüregi rák korai diagnosztizálásán dolgozik – arról is beszélt, hogy mindenképpen szeretett volna nem, vagy nehezen gyógyítható, ritka genetikai eredetű betegségekkel foglalkozni. Az egyik ilyen a rák.

– A prevenció sokkal fontosabb, mint a terápia, mert ha a korai felismerés sikeres, akkor időben, csírájában el lehet fojtani a betegséget. Ráadásul a szájüregi daganatok túlérési aránya kevesebb, mint 50 százalék öt évre vetítve – osztotta meg ezt a szomorú adatot. – Jelenleg gyógyszerfejlesztéssel foglalkozom és rákterápiával, ám erről többet nem mondhatok.

Juhász-Léhi István








hirdet�s