2009.01.07. 10:35
Gáz ide, gáz oda: Fűteni márpedig kell
<p><EM>Nem kell régre visszamenni a történelemben, hogy a vezetékes gázellátást hazai hőskorát felidézzük.</EM> – <STRONG>Szaniszló Bálint</STRONG> jegyzete.</p>
Nem kell régre visszamenni a történelemben, hogy a vezetékes gázellátást hazai hőskorát felidézzük. A nagyobb településeken persze már jóval régebben kiépültek a hálózatok, ám a kisebb falvakat csak nemrég kezdték el – állami támogatással – bekapcsolni a földgázellátó rendszerbe. Úgy jó másfél évtizede járt a csúcsán a program... Akkoriban vezették be a gázt egyik barátoméknál is, aki azonban – sokan másokhoz hasonlatosan – óvatos duhaj volt. A beépített gázos cirkogejzír mellett meghagyta a régi, vegyestüzelésű kazánt is.
„Tudod – mondta akkor – vezetékes gáz ide, vezetékes gáz oda azért én ebben a hagyományos kazánban jobban bízom. Ebbe mindig találok elégethetőt, a vezetéken meg vagy jön a gáz, vagy nem. Fűteni márpedig kell...” Akkor csak csöndesen mosolyogtam a dolgon és magamban legyintettem is egyet. Aztán, amikor két évvel ezelőtt nem jött elég gáz Ukrajna felől és szó volt az esetleges korlátozásokról, akkor csak ennyit mondott: „Látod, mondtam én...” Azóta aztán minden ősszel tartalékol a kazánházban egykis szent, fát az – úgymond – rosszabb napokra.
Reméljük a „rosszabb napok” nem következnek el, de az biztos, hogy „helyzet az már van”. Barátommal azóta nem találkoztam, de elképzelem, ahogy – a mostani hírek hallatán – lemegy a kazánházba és aprít egy kis fát, előkészíti a szenet, mert történjen bármi: „fűteni márpedig kell...”