Cannes – Cronenberg kapitalizmus-apokalipszise

Cannes, 2012. május 25., péntek (MTI) – A kapitalizmus felszámolására tett kísérletet David Cronenberg a 65. cannes-i filmfesztiválon pénteken bemutatott legújabb posztmodern balladájában. A káoszba fulladó New Yorkban napjainkban játszódó, fantomszerű Cosmopolis című alkotás főhősét, egy fehér limuzinba szorult brókert az Alkonyat (The Twilight Saga) filmek vámpírjaként megismert 26 éves Robert Pattinson alakítja.

Szokásától eltérően ezúttal nem saját ötletét filmesítette meg a horror és a sci-fi mesterének számító kanadai rendező – aki 16 éve nem járt a Croisette-n -, hanem a francia-portugál producer, Paulo Branco ösztönzésére Don DeLillo 2003-ban írt azonos című regényét vitte a filmvászonra. Egyébként az idei cannes-i fesztiválon bemutatott nagyszabású filmek szinte mindegyike regényadaptáció.

Saját elmondása szerint Cronenberg alig hat nap alatt írta meg a forgatókönyvet, a munkában Don DeLillo nem is vett részt. “Talán ennek köszönhető, hogy a film sikerült” – viccelődött az esti díszbemutató előtt tartott sajtótájékoztatóján a rendező, aki a regény dialógusait gyakorlatilag szó szerint átemelte a filmbe.

Pattinson szerint a forgatókönyv számára olyan volt, mint egy hosszú misztikus vers, amelyből első olvasásra nem sokat értett. “A filmdialógusok általában nem jók, a színészek a forgatás alatt változtatnak rajtuk, ez része a munkánknak. Most azonban kitűnőek voltak. Egy szót nem változtattam, még a vesszőkön sem” – mondta Cannes-ban a fiatal színész.

A pénzvilág általa alakított érzelemmentes szex-fogyasztó milliárdos fiatal zsenije, Eric Packer mindenki előtt él meg mindent (még a szeretői is jóval idősebbek nála). Az amerikai elnök látogatása miatt hatalmas dugóvá változott városban csak egyetlen dolog izgatja: át akar jutni Manhattan másik végébe levágatni a haját. A legmodernebb irodára emlékeztető limuzinjában fogadja a könyvelőjét, a feleségét, a szeretőit, a tanácsadóit, az orvosát, aki naponta teljes kivizsgálást végez rajta, valamint a tüntetőket, akik patkányokat és vörös festéket vágnak a luxusautóhoz.

Eközben a Time Square fényreklámjain a Kommunista kiáltvány kezdő szavaira utaló üzenet olvasható: “Kíséretet járja be a világot”, amelynek folytatásaként “Kísértet járja be a világot: a kapitalizmus kísértete” többször is elhangzik a film párbeszédeiben.

Az apokaliptikus műben két francia világsztár is feltűnik: az Oscar-díjas Juliette Binoche az egyik szeretőt játssza, Mathieu Amalric pedig tortát ken a főhős arcába.

A rendező szerint főszereplője azért találta magának ki a limuzinozást, hogy a világtól elzárva, egy teljesen az ellenőrzése alatt álló univerzumot teremtsen, és abba legyen kénytelen belépni az, aki vele kommunikálni akar.

Ugyanakkor viszont bebörtönözte magát a kocsijába és az egész napja arról szól, hogy megpróbál onnan kiszabadulni.

Vagyis megpróbál kilépni a saját életéből – hangsúlyozta Cronenberg.

A kanadai rendező fia, Brandon egyébként az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) című második legjelentősebb versenyszekcióban mutatta be első filmjét, az Antiviralt, amely a fesztivál egyik nagy bukása volt. A kritikák szerint a fiúnak nem sikerült meghaladnia a papa régi filmjeinek gyenge utánérzését.

A másik pénteki versenyfilm, az ukrán Szergej Loznyica A ködben című lassú ritmusú kétórás játékfilmje szintén adaptáció, a második világháború traumatikus tapasztalatairól írt műveiről ismert Vaszil Bikov egyik regényéből készült.

A történet 1942-ben játszódik a Szovjetunió nyugati határvidékén egy kis faluban. Egy a németekkel való kollaborálással – hamisan – vádolt ellenálló vasutast otthonából az erdőbe visznek szovjet tisztek, hogy kivégezzék. A németek azonban rájuk támadnak, a kivégzés elmarad, a halálraítélt és a megsebesült tisztek együtt kezdenek bolyongani a ködös erdőben. Az elsősorban a helyieknek a háború iránti értetlenségéről szóló film teljesen mentes a patetikusságtól, alig néhány szó hangzik el a két óra alatt, a kamera a kifosztott emberi életek és elsősorban az arcok filmezésével mutatja be a háború értelmetlenségét.

“Tizenkét éve olvastam a regényt és nagy hatással volt rám. Volt benne valami az én személyiségemből. Azért csináltam a filmet, hogy megértsem, hogy pontosan, mi” – mondta a második filmjét jegyző fiatal rendező cannes-i sajtótájékoztatóján. Saját meghatározása szerint filmje nem a háborúról, hanem különleges helyzetbe sodródott emberekről szól. A hosszú beállításoknak Loznyica szerint pedig azért van értelme, mert a nagy színészek akkor tudják igazán megmutatni, hogy mit tudnak.

– MTI –








hirdet�s