Bűvölő dallamok, sátáni hegedű

Miskolc – 45 évvel ezelőtt Magyarországon, vidéken elsőként szerveződött a Miskolci Szimfonikus Zenekar, kizárólag a hangversenyélet szolgálatára.

45 évvel ezelőtt Magyarországon, vidéken elsőként szerveződött a Miskolci Szimfonikus Zenekar, kizárólag a hangversenyélet szolgálatára.

Az eltelt évtizedek alatt a nemzetközi rangú művészeti együttes számtalan alkalommal bizonyította itthon és külföldön tehetségét. Sok örömet; érzelmi és szellemi kikapcsolódást szereztek mindenek előtt a miskolci közönségnek. A város hangversenyélete – nekik köszönhetően – a polgári élet egyik jelentős fóruma lett. Október 9–én tartott jubileumi estjük méltó volt kivívott művészi rangjukhoz. Már a program is sugallta az ünnepi hangulatot. Romantikus művek hangzottak el a művészeti korszak érett és késői szakaszából. A koncertet Kovács László, művészeti vezető irányította, aki 25 éve vezetője az együttesnek. Weiner Leó: Op. 18. Szvitje nyitotta az estet. Az előadás nagyszerű volt. Virtuozitás, érzelmes dallamosság, a zenekar minden hangszercsoportjából, a legjobb minőségben szólalt meg.

Majd Schumann kései műve csendült fel, az a-moll gordonkaverseny, melynek szólistája Fenyő László volt. Schumann számára a gordonka nem ismeretlen instrumentum, mivel fiatal korában maga is játszott rajta. A mű népszerűsége annak az egyensúlynak köszönhető, amelyet a három összetartozó tétel során a virtuóz és lírai elemek között teremtett a szólista. Miközben a mozgalmas részek technikai elvárásait könnyedén oldotta meg, elbűvölt a lassú részek, melodikus zenei gondolatok különösen érzékeny dallamformálásával. A zenekar és karmestere kellő alázattal segítette a versenymű minden szépségének érvényesülését.

Nem szokványos gálaműsorszám zárta a koncertet, Mahler: IV. Szimfóniája. A halált megszemélyesítő (áthangolt) szólóhegedű, Soós Gábor játékával illúziót keltően gunyoros és sátáni volt. Gyönyörű volt a széles ívű, lassú tétel, melynek záró szakaszában harsogó zenekar tárja elénk a finálé zenei világát. Ebben a műben is élt Mahler az énekhang alkalmazásával “A fiú csodakürtje” legnépszerűbb dalát Hajnóczi Júlia tolmácsolásában hallhattuk. Az osztrák lied gyermeki egyszerűségét mutatta meg némi operás manírokkal.
Igazi ünnep volt az este. A zenekart, karmesterét ünnepeltük, és örültünk a zenekar kivételesen magas szintű muzsikálásának.

Szerzőnk:
Bócz Sándor zenetörténész