Bozena Nemcová: hidat képezett a cseh és a magyar nép között

Akt.:
Havasi Béla tanár, kutató
Havasi Béla tanár, kutató - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Az emberek hétköznapjait, közösségek szokásait, hagyományait, néphitüket tudatosan gyűjtötte. Interjú: Havasi Béla tanárral.

Gyerekkorában került kapcsolatba először a jelentős cseh írónővel Havasi Béla tanár, kutató és eltökélte emléket állít Bozena Nemcová munkásságának. A kezdetekről, a kutatás tapasztalatairól kérdeztük.

Hogyan került először kapcsolatba Bozena Nemcovával?

Havasi Béla: Az első személyes találkozásom az író szellemi örökségével a sátoraljaújhelyi szlovák általános iskola hetedik osztályos tanulójaként történt. Amikor szlovák irodalmi órán gyakorlatot végeztünk, hogy hogyan is kell helyesen szlovákul beszélni, mert az irodalmi nyelv jelentősen eltér a répási, az ó-hutai, új-hutai nyelvjárástól. A tanárnő szlovák meséket készített elő a gyakorláshoz. Én Bozena Nemcová a Babicka – Nagyanyó című meséjét kaptam, akkor találkoztam a nevével először.

Ekkor talán még nem kezdte el kutatni életét…

Havasi Béla: Másodszor, amikor a budapesti J. Á. Komensky Tanítóképző Intézetbe kerültem, és ott már szlovák irodalmi tananyagban találkoztam Bozena Nemcová irodalmi munkásságával (akkor Csehszlovákiáról beszéltünk), ekkor már magasabb szinten egyéb összefüggésekben is megismerhettem. Sőt, feljebb lépve a Szegedi Tanárképző Főiskola Szlovák Tanszékén már elemzéseket is végeztünk. Ez már erősebben hatott megértéséhez.

havasi-bela-03-aj

Mi volt az, ami megfogta az írónő életművében?

Havasi Béla: Bozena Nemcová életképe, világképe, a 19. századi reformkor igényeinek elfogadása, a liberalizmus, a köztársaság eszméjének vállalása, a világról alkotott elképzelése, az egyszerű, átlag emberekkel való találkozásai, azok emlékbe foglalása. Tudatosan kereste ezen helyzeteket, amiben segítségére volt férje azáltal, hogy gyakran szolgálati érdekből új és újabb területeken kellett végeznie szakszolgálatát. Ezeken a helyeken az emberek hétköznapjait, közösségek szokásait, hagyományait, néphitüket tudatosan gyűjtötte és ezen élményekre építve születtek meg az 1840–50-es években első írásai, bár előtte újságokban olvashatók voltak rövidebb írásai, versei.

Volt további találkozása az írónő „szellemével”?

Havasi Béla: Negyedik találkozásom 1984 tavaszán volt, amikor diplomáciai megbízással Prágába mentem, ahol a kultúra, tudomány, mai értelemben a média, társadalmi szervezetek, kapcsolatok jelentettek számomra feladatokat. Szabadidőmben, amiből igen szűkösen tudtam gazdálkodni, fontos feladatnak tekintettem a fővárossal való ismerkedést. Így első sétáim egyike volt Visegrád, mint a cseh királyok első székhelye és felkerestem Bozena Nemcová 1869-ben felavatott síremlékét.

havasi-bela-01-aj

Miskolci emlék is van a sorban?

Havasi Béla: Igen, 2010-ben összefutottam régi barátommal, Dobrossy Pistával, az akkori Megyei Levéltár igazgatójával, mert számára izgalmas cseh és latin nyelvű könyveket ajándékoztam kutatás céljából. A beszélgetésünket egyszer csak megszakítva, majdnem felszólító módban felém szólt: „Béla, van neked egy ajánlatom, egy neked való téma, gondolkozzál rajta. 2012-ben lesz Bozena Nemcová halálának 150 éves évfordulója és újra kellene avatni egy emléktáblát a Búza téri vásárcsarnok oldalában.” Én így nem voltam képben, erről semmit nem tudtam. Magyarázatként elmondta, hogy a két világháború között itt már volt az írónőnek egy emléktáblája, de a vérzivataros 1944 decemberi szőnyegbombázáskor megsemmisült.

Hogyan döntött?

Havasi Béla: Egy félévi gondolkodás után úgy döntöttem, vállalom barátom felszólítását. A legtermészetesebbnek tartottam, hogy levélben fordulok a területet felügyelő alpolgármesterhez. Hosszú várakozás után is síri csend az egyik oldalon, részemről pedig elfogyott a türelem. Ezek után a barátaimat, civil szervezeteket (mint a Bohemia Baráti Kör, Elv-Baráti Kör) megszólítva végül egy éves késéssel 2013 decemberében sor került az emléktábla ünnepélyes újraavatására, melyen részt vett a Cseh Köztársaság budapesti Nagykövetségének konzulja.

havasi-bela-05-aj

Mi volt a folytatás?

Havasi Béla: Közben tovább gondolkoztam, mert birtokomba került a Magyarországi úti emlékek című, Prágában 1953-ban megjelent és a régiónkat is érintő útleírás, de említést érdemel, hogy akkor sor került Prágában az írónő egész alakos szobrának felavatására a Moldova folyó Slova (Szláv) szigetén. Visszatérve az előző gondolatsorhoz, az útleírásban olvasható többek között az író mezőkövesdi, miskolci, edelényi, ó-hutai (Bükkszentlászló), kisgyőri, harsányi és környékén szerzett élményei, végleges elhatározásra jutottam a tekintetben, hogy az európai-világ-pan­teonjába méltán bekerült cseh író emléke az említett településeken tiszteletet kapjon valamilyen formában, vagyis így is szolgálja a csehek és magyarok több mint ezeréves kapcsolatát. E tekintetben Miskolcon másodszor is példát mutatott a Herman Ottó Múzeum, amikor a Múzeumi Füzetek sorozatában megjelentette a Bozena Nemcová Miskolci levelek kiadványt 1963-ban. Az emléktábla avatása után úgy gondoltam, jelentessük meg újra ezt a munkát, de már tartalmazza a Bükkszentlászlóról, Harsányról, Kisgyőrről és térségéről szóló írásokat, és magam egy új előszót is írtam.

havasi-bela-02-aj

Merre indult tovább?

Havasi Béla: Az első emléktábla avatása után érintett települések polgármestereit, illetve érintett vezetőit személyesen és levélben is tájékoztattam elképzeléseimről, kultúrtörténeti jelentőségéről, de az ígéretek ellenére részükről csend honolt, azaz a befogadásra érdemes szellemet vasfüggöny zárta el. Ezen kritikus helyzet csak növelte elszántságomat, kedvemet nem szegte, mivel a civil közeg akarata, biztatása végül az összefogásban eljutott célállomására, hiszen egy érintett város kivételével ma már találkozhatunk emlékhellyel kultúrparkban, a Bükki Nemzeti Park ó-hutai határán, Harsány-Kisgyőr útelágazásnál egy magánerdő birtokán a 19. századi reformkor egyik bátor irodalmárának született cseh hölgy szimbólumával, amelynek létrejöttét döntő mértékben segítette a Cseh Köztársaság Külügyminisztériuma és a nem kevés honpolgár, civil szervezet bátorítása, közadakozása.

havasi-bela-07-aj

És újabb emlékhelyavatásra is sor kerül…

Havasi Béla: A mostani a negyedik olyan emlékhely, amely vissza szeretné adni azt a hangulatot, amiről az író „tollba foglalva” mesél Kisgyőrről, Harsányról és a kies bükki táj ma már rejtett történelmi múltjáról, a hét vár romjairól, ahhoz kötődő valós vagy kigondolt eseményeiről… A több tonna súlyú mészkőtömbre készített emléktábla, nyitott könyv formájában és a hősünk domborműve szimbolizálja nagyságát, emberek iránti szeretetét. Visszatekintve az elmúlt évben folytatott munkámra, nyugodt szívvel mondhatom, hogy érdemes volt ezen ügyet szolgálnom.

Pap Gyula



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdet�s