Botrány helyett siker az operában

Botrány helyett siker az operában
Miskolc – A világ egyik legnépszerűbb darabja. Így jellemzik a Botrány az operában című bohózatot a róla írt kritikákban. Ezt a darabot mutatja be a miskolci színház a szabadtéri színpadán pénteken este. 

Az egyik főszerepben maga a rendező, Szirtes Gábor látható, akivel az Észak-Magyarország készített interjút.
ÉM: Önt színészként ismerik a miskolciak. Korábban, még a nyolcvanas években, hosszú időn át volt a színház tagja, az utóbbi öt évben pedig minden évadban – vendégként – jobbnál jobb szerepekben láthatjuk. Mióta rendez?
Szirtes Gábor: Kőszínházban ez az első. Halasi Imre (a miskolci színház igazgatója – a szerk.) vetette fel, hogy mit szólnék hozzá, ha én rendezném ezt a darabot. Elolvastam, és láttam, állati jó darab, nagyszerűen megírt szerepekkel, elegáns, gazdag környezettel, ruhákkal, szinte láttam magam előtt az egészet. Így azonnal igent mondtam.

ÉM: Hogy látja most, a bemutató előtt: nehéz volt?
Szirtes Gábor: Furcsa volt, hogy mindennel nekem kell foglalkozni. A díszlettel, hogy milyen stílusú legyen. A világítással, a zenével. Ez utóbbit magam vágtam össze otthon, számítógéppel, hiszen én tudtam, mit akarok. Ez újdonság volt, de a technikai személyzet nagyon sokat segített. A világosítók, a technikusok, mindenki aki a díszletért felel… Jó volt velük dolgozni. Meg a színészekkel is, egy percig sem éreztették, hogy „csak” kolléga vagyok: amit kértem, szó nélkül megcsinálták.

ÉM: És önmagát milyen volt rendezni?
Szirtes Gábor: Nagyon nehéz. Volt elképzelésem, hogy mit szeretnék csinálni, de nem láttam magam kívülről. Sőt, az utóbbi napokban belülről azt sem, hogy mit csinálnak a kollégáim. Ezért aztán kitaláltam, hogy felveszem a próbákat videóra, így kívülről is megnézhettem a többieket is és saját magam is. Ez segített.

ÉM: Önnel együtt három vérbeli komikus látható a színpadon. Hogyan értették meg egymást?
Szirtes Gábor: Három teljesen különböző szerepről van szó, rossz is lenne, ha ugyanolyan eszközökkel oldanánk meg. Bakai Lászlóval évek óta jóban vagyunk, meg tudunk mindent beszélni. Vida Pétert most ismertem meg, de bűbájos, aranyos, tehetséges ember. Mindnyájan tele voltak ötletekkel. És a lányok is. Molnár Anna, Jancsó Dóri, Pap Lívia, Kerekes Vali: egyik jobb mint a másik.

ÉM: Az olvasható a darabról, hogy a világ egyik legnépszerűbb bohózata. Ön hogy látja, mi a titka?
Szirtes Gábor: Ken Ludwig híres broadway-szerző írta, de szerte a világban játszották már. Profi szerző, tudja mennyi komolyság és mennyi vidámság kell a sikerhez, szinte patikamérlegen adagolta mindkettőt. A történetről dióhéjban: egy clevelandi operaházba – én játszom a színházigazgatót – várják vendégszereplőnek a világhírű tenoristát. Nagy esemény ez, ilyen még nem volt a poros kisváros életében. Hatalmas belépti díjat szednek, teltház várható, mindenki készül, ám a tenorista késik. Aztán megérkezik, de nincs benne köszönet: kiderül, meglehetősen rossz állapotban van. Félreértések sorozatán át bonyolódik a történet, a szereplők saját, piti, önző szándékai mozgatják előre a darabot – mindez sok-sok humorral. Az előadás egyébként a következő évadban is műsoron marad, a Kamarszínházban látható majd.

ÉM: Kedvet kapott a további rendezésekhez?
Szirtes Gábor: Színész vagyok és nem rendező, az a munkám, hogy szerepeket játsszak. Ahhoz, hogy még egyszer belevágjak, darab kell. Ha van olyan darab, amihez nekem is affinitásom van…








hirdet�s