„Mondtam Karcsinak, hogy most éljük meg az álmunkat, most meg tudjuk”

Szentistvánbaksa - Vidám madárijesztők, színes léggömbök a kerítésen, mosolyogva integető emberek.

Nem egy szerencsés skandináv faluban vagy jobb sorsú dunántúli településen vagyunk. Ez hétfőn fogadta a vendéget Szentistvánbaksán, ráadásul Rontó István polgármester mellett Vizi Károly és Vizi Károlyné Horváth Mónika is várt bennünket.

Megható, mert szinte mindenki segít.” Vizi Károlyné

– Egy éve kiköltöztünk Szentistvánbaksára, mert szeretnénk egy önellátó kisgazdaságot – mondja Mónika a megállító tábla mellett, amely a születésnapos Maciról szól. – A férjem nagyon szereti az állatokat, a végzettsége is ez. Azért volt a póninak most a születésnapja, mert éppen egy éve költöztünk ki. Úgy döntöttünk a gyerekekkel, akik járnak ide, hogy a vásárlás napja lesz a születésnapja.

Hogy miért költöztünk ki? – kérdez vissza Károly. – Elegünk lett a városi pörgésből. A miskolci belvárosban laktunk és egy nagy vállalatnak az éttermét, büféjét vezettük. Belefáradtunk, vidéki nyugalomra vágytunk.

Mónika elárulja, hogy nagyon jól érzik magukat és egyáltalán nem hiányzik nekik mindaz, amit egy nagyváros tud nyújtani.

– Megtaláltuk a békét és a lelki nyugalmat – mondja. – A barátok és az ismerősök arra, hogy kiköltöztünk, elcsodálkoztak és talán egy picit irigyelték azt, hogy mindezt megmertük lépni. Azt, hogy ott hagyunk mindent a hátunk mögött és elölről kezdjük.

A ismerősök egyébként kijárnak Viziékhez Baksára. „Szeretnek jönni, mert tudják, hogy jókedv és barátság várja őket.”

– A Kecske Lakban az állattartást szeretnénk bemutatni azoknak a vendégeknek, akik eljönnek Szentistvánbaksára vagy a Cimboratanyára – tudjuk meg. – Lehet nálunk kecskét fejni, lovagolni, bármit, ami az állattartással kapcsolatos.

„Ez egy csoda!”

Azt mondják, befogadták őket, az önkormányzat is segíti őket.

– Megható, mert szinte mindenki segít… Nem laknak Baksán háromszázan, de mindenki támogat minket – fogalmaz Mónika, miközben könnybe lábad a szeme. – Ez egy csoda! Az is, hogy szeretnek minket. Az apró krumplit elhozzák a kecskéknek, akiknek földje van, megengedik, hogy legeltessük ott a kecskéket. Mi mással igyekszünk kompenzálni: van, hogy munkával, hiszen sok az idős ember, nekik igyekszünk segíteni. Nálunk itt a gyerekek olyanok, mint a napköziben. Először csodálkoztak, hogy van ilyen, de bebizonyítottuk, hogy csupán szeretetből, de tényleg van.

Mónika kiemelte a baksai Céklafesztivált, ahol, mint mesélte, megható és szép volt az összefogás.

– Hihetetlen volt, hogy ez a kis falu megszervezte a fesztivált – mondja. – Az, hogy Budapestről eljöttek egy helyi néni unokái azért, hogy adományt gyűjtsenek Macinak, a póninak… Ezt nem lehet szavakban megfogalmazni, mit éreztünk és érzünk… Szóval Maci egy póniló, őt vásárolta egy éve a Vizi-házaspár. Azóta a gyerekek nagy kedvence.

– Ahol korábban dolgoztunk, ott is nagyon szerettek minket. Sírtak, amikor eljöttünk a búcsúztatókor, de megértették – tudom meg Károlytól. – A napi 14 óra munka, ráadásul hétvégén is, egyszerűen sok lett.

Most kellett

Mónika úgy fogalmaz ennek kapcsán, hogy van egy frázis: „megöregszünk és majd ezt meg ezt fogjuk csinálni.”

– Ezt most kellett meglépnünk, mert láttuk, hogy miként esnek össze a 40–50 évesek és halnak meg – mondja. – Meghalnak a sok stressztől. Mondtam Karcsinak, hogy most éljük meg az álmunkat, most meg tudjuk csinálni. Ha meg nem sikerül, akkor még mindig ott van előttünk az élet. Ám, úgy néz ki, sikerülni fog.

Viziék „szerénykednek”. Akkor is, amikor elmenőben arról faggatom őket, hogy az elmúlt egy évben tettek-e hozzá a baksai közösséghez.

– Nem minket kell erről kérdezni – mondja Károly. – De szerintem talán igen.

„Amikor végigmegyünk a falun, arra kell egy óra, mert mindenki kijön a kapuba, hogy hogy vagyunk, mint vagyunk. Jól tettük, hogy idejöttünk!”

Ezzel búcsúznak, majd valamivel később a vidám madárijesztők integetnek a vándornak.

- Juhász-Léhi István -

Szimbiózisban működnek

A Kecske Lakban – mint azt a Facebookon is írják – „kecskék tartásával, bemutatásával, állatsimogatóval találkozhatsz nálunk. Bepillantás nyerhető az állatok mindennapi életébe, viselkedésébe”.

„Mi nem tudunk működni, csak összefogással” – mondja Mónika. – „A falu, az önkormányzat, a Cimboratanya és a Kecske Lak csak együtt megy. A helyi Cimboratanyások számítanak ránk, arra, hogy vendégeik eljöhetnek a Kecske Lakba, mi pedig úgy tudunk üzemelni, hogy kapunk egy kis szénát az önkormányzattól”. Viziék nem titkolják: hosszútávon egy szép sajt­üzemben gondolkodnak Szentistvánbaksán.

Miért éppen cékla? Gyorsan kiderült

Szentistvánbaksa - Szeptember elején Céklafesztivált rendeztek Szentistvánbaksán. Mindenki azt kérdezte: miért éppen cékla?