Bőrében éri meg, ha megéri

Tán a fele is takarmányminőségű lett az országban idén megtermett búzának, közölték mértékadó források. Ha mondják biztosan így van, s a mandzsetta alól mindig előrántható adu ász: a csapadék – ezúttal éréskor jött, a kívánatosnál nagyobb mennyisége – nyilván nem kis részben bűnös a kilúgzott sikértartalomért.
Galambos Béla jegyzete

Csakhogy nem volna szerencsés, ha megint csupán az égiekre s világra haragudnánk, hallgatom az emberöltőnyi tapasztalattal rendelkező mezőgazdasági mérnököket. Állítják: szakmai szempontból iszonyúan sebezhető a minőségi búzaelőállításunk. Azt is ki merik jelenteni, hogy ha az ország egy millió hektárnyi búzaföldjének legalábbis a felén ilyen alacsony színvonalon megy tovább a termesztés ahogy most, minden esztendőben jelentős lesz, a piacon valóban csak alacsony áron eladható takarmánybúza aránya.

Hogy mik a legnagyobb problémák? Nos, hatalmasra nőtt azon szántóföldek aránya, ahol nem hogy minőségi, de minősíthetetlenül gyenge, magafogta vetőmagot, ráadásul csávázatlanul vet el a gazda, azt is olyan földbe amelyet kell művelőeszközök hiányában nem tud rögmentesre elművelni. Ráadásul mindezt olyan földeken teszi, ahol az országos átlagban egy hektárra kijutatott cskély 70 kilogramm műtrágya hatóanyag is csak rózsaszín álom. A kikelt növényeket egyáltalán nem, vagy csak rosszul védi meg a gyomoktól, a növényt károsító rovaroktól, gombáktól.

Így aztán tényleg csak az égiektől várható értékes beltartalmú, piacképes gabona termés. A vagy bírja a szürke, vagy belesántul típusú, szittya technológiával(aminek persze a lapos buksza is az oka) tízből nyolcszor garantáltan takarmányminőségű lesz a gabona. Az ilyet viszont nem zsákban szokás piacra vinni, hanem „bőrében„, azaz állattal feletetve kell. Ezt már dédapáink is tudták.








hirdetés




hirdet�s