Borangoltunk az Avason

Akt.:
Tégel Tamás avasi pincéjében. Jobb szélen Máger Ágnes
Tégel Tamás avasi pincéjében. Jobb szélen Máger Ágnes - © Fotó:Ádám János
Miskolc – Egy napra megtelt élettel Miskolc „hegye”. Több mint harminc pince nyitott ajtóval várta a vendégeket.

Az máris látszik: kilátástalan, hogy végigjárjuk a teljes történelmi Avast a hömpölygő sokaságban. Ám ízelítőt azért nyerhetünk. Az élőzene hangjai vezetnek a Kis-Avasra, az Arnóti-soron kötünk ki.

Örülünk a véletlenül talált ráadásnak, jó a hangulat. Szemánszki István

– Boldog vagyok, hogy pezsegni látom az Avast, kár, hogy csak ezen az egy napon. De ez a mostani hangulat visszaidézi a nyolcvanas évek közepét, amikor nagy élet volt itt, rendszeresen szerveztünk programokat a Nyári Fesztivál keretében, ez volt a művészek találkozóhelye – mondja Máger Ágnes festőművész, akire a Tégel-család pincéje mélyén leltünk a Miskolci Gráciák vidám csapatának többi tagjával egyetemben.
borangolas-40-aj

„Ez igazán jó”

– Mióta (1971 óta) Miskolcon élek, azóta egyfolytában ígéri a város, hogy fejleszteni fogja az itteni infrastruktúrát. Szeretném, ha a legújabb tervek meg is valósulnának. De ez a Borangolás igazán jó. Jót tesz a városnak is – jelenti ki.

S erre már, csakúgy, mint a vendéglátónk egészségére, koccintani is érdemes egy-egy pohárka finom hegyaljaival. Miközben Tégel Tamás – akinek épp a két évvel ezelőtti Borangoláskor született meg a fejében-szívében a saját avasi pince vágya – büszkén végigvezet a közel 300 éves, 2 szintes, 30 méter hosszú pincéjén, felhívja a figyelmünket a falazatban egy kövekkel betömött lyukra. A pincéket a második világháborúban óvóhelyként használták, e lyuk biztosította az összeköttetést a szomszédok között. (Ki tudja, talán így reméltek baj esetén egérutat nyerni…) Az összeköttetés most is megvan a közeli pincetulajdonosok között, ha nem is a falakon keresztül.
borangolas-25-aj

Közösen főznek, mulatnak

Alkalmi vendéglátónk másfél évig kutatott, mire rátalált erre a takaros kis borházra.

– Szép a kilátás, hosszú pincéje van, jók a szomszédok, csupa fiatal, akikkel rendszeresen összejárunk.

Ez olyannyira igaz, hogy a kettővel lejjebb lévő Richter pincében a pincebarátoknak még egyenpólójuk is van. Kiderül, legalább kéthetente itt jönnek össze, olykor családilag, közösen főznek, mulatnak.

Nos, az 5. Borangolás a nyitott pincékkel, kedves vendéglátókkal, jóízű beszélgetésekkel, ismerkedésekkel és találkozásokkal, szórakozással, sokféle borocskával, finom ételekkel párosítva (itt sikerült rálelnem életem legfinomabb tócsnijára például) megadta a lehetőséget mindenki másnak is, hogy belekóstoljon: milyen élet lehet, lehetett, lehetne az Avason, Miskolc „hegyén”.

– Szalóczi Katalin –

borangolas-42-aj


Eközben a téren a civilek

Az ötödik Avasi Borangoláshoz első ízben kapcsolódott a Miskolci Civil Nap. Az Erzsébet téren először mutatkoztak be Miskolc legjobb egyesületei és alapítványai. Ők biztosan készültek rá, ám akadtak, akik véletlenül találtak a rendezvényre, de ott is ragadtak. Mint a Szemánszki család. – Véletlenül jártunk erre. Miskolciak vagyunk, az Ifiházban voltunk a gyerekekkel. Előtte voltunk a színházi évadhirdető rendezvényen is. Az avasi bortúra nemigen jöhet szóba, a kislányok is kicsik hozzá, Bogi 5, Lorina 3, de ennek a véletlenül talált ráadásnak nagyon örülünk. Itt is jó a hangulat, sok látnivaló akad – mondja a családfő.


borangolas-38-aj








hirdetés