"Nem játsszák el, ha nem az övék" - Interjú: Cseh Dávid dramaturggal

Miskolc - Adott előadások, adott anyagból – mitől lesz fiatal a színház?A színház sokféle. Fiatal hangok. Körvonalazódó jövő. Az európai színiakadémiák február 3-tól 7-ig tartó miskolci találkozója – közkeletű nevén SZEM-fesztivál – szervezőjével, Cseh Dávid dramaturggal beszélgettünk.

- A korábbi fesztiválok programját valamilyen központi téma köré szervezték – 2014-ben például az operára irányították a közönség figyelmét. Idén szakítottak a válogatásnak ezzel a gyakorlatával. Miért?

Cseh Dávid: Okultunk az előző évek tapasztalataiból. Úgy gondoltuk, egyszerűen megnézzük a jelentkezők műveit, melyik az érdekes ezek közül a számunkra. Amelyik igen, azt meghívjuk. Előnyt élveztek a Shakespeare-előadások, hiszen idén Shakespeare-évet tartunk, a drámaíró születésének 450. évfordulója alkalmából. Varsóból és Bukarestből ilyen produkciókkal érkeznek. Szerettük volna, ha vannak új résztvevői a fesztiválunknak, az amszterdamiakat a Franz Kafka-feldolgozással ezért látjuk vendégül. A Dimitri iskolát pedig azért hívtuk vissza, hogy újra érezhessük ugyanazt az „ízt”, amit – korábbi itteni bemutatójuk szerint – ők tudnak.

- A válogatók egyikeként megnevezhetőnek tartja-e a hasonlóságokat és az eltéréseket, hol járnak a különböző országok színiiskolái a képzésben? Mi foglalkoztatja őket, és hogyan adnak ennek hangot az előadásaikban?

Cseh Dávid: Bár engem is nagyon érdekel a hazai és a külföldi színészképzés közötti kontraszt, óvatosan bánnék a kifejezésekkel. Nem hiszem, hogy egy-egy előadás képes reprezentálni egy ország színészképzését. Ezek adott előadások, adott anyagból. Például nem tehetünk érvényes megállapításokat a magyar színművészetisek Karnyónéja alapján az egyetemen zajló oktatás egészére, pláne nem a magyar színészképzésre. Szerintem az idei SZEM arról is szól majd, hogy ezek a különböző helyeken, eltérő körülmények között született előadások hogyan találkoznak itt, a fesztivál keretein belül. Az a feladat, hogy lehetőséget biztosítsunk a nézőknek, ezeknek a világoknak az összehasonlítására, és arra, hogy esetleg eljussanak valamilyen következtetésig.

- Miért jó ez nekünk, nézőknek?

Cseh Dávid: Szerintem ez olyan, mint amikor a miskolci színház egy évadban két Sirály-előadást készít. Ha mindig ugyanazoknak a rendezőknek az előadásait nézzük, esetleg elkezdjük azonosítani a munkáikat magával a színházzal. Ehhez képest, a sokféle felfogás, a sokféle hang egymás mellettisége segíthet a nézőknek, hogy a színház sokféleségére ráébredjenek. Hogy lássák, ugyanaz a téma hányféleképpen dolgozható még fel. Hogy mennyire sokféle, és mennyire különböző típusú előadásokkal találkozhatunk. Az is lényeges szempont, hogy fiatal emberek színházát tekinthetjük meg. Amikor az ember tanulja a szakmát, működik benne az ösztön, hogy szabályokat kövessen, de közben újat szeretne a színpadon mutatni. A saját valóságában keres témákat, ötleteket, és ezeket a maga módján szeretné megfogalmazni. A fesztivál izgalmat ígér azzal is, hogy itt meghallhatjuk a fiatal hangokat, láthatjuk körvonalazódni a jövőt. Lehet egy előadás a témája és a feldolgozásmódja miatt konzervatív, vagy hagyománytisztelő, de a játszó személyek saját élményanyaga, világlátása óhatatlanul modernizálja azt az anyagot. Nem játsszák el, ha nem az övék. Jó esetben.

- A korábbi fesztiválokon úgy tűnt, az új színházi generáció előrébb tart, mint az üzemszerűen működő színház – friss, érvényes előadásokat hoztak. Ugyanezeket a fiatalokat később kőszínházi előadásokban nézni nem feltétlen jó élmény. Mintha az lenne a feladat, hogy kevesebbet mutassanak, mint amire képesek, amit már tudnak.

Cseh Dávid: Az egyetem önmagunk felfedezéséről szól. Arról, hogy keressünk magunkban ihletet, ötletet. Találjuk meg, mi az irány, hová akarunk eljutni. Ez az inkubációs periódus. Az élménygyűjtés, a meghatározó találkozások ideje. Az ember soha nem kész színészként távozik az egyetemről. Egy színész valójában soha nincs kész. Minden szerepben újra kell kezdenie, minden szerepet máshogyan kell megoldania. Ha kőszínházba megy dolgozni, az arra jellemző sajátosságokkal is számolnia kell: olyan üzem része lesz, amelyik műfaji, technikai kötelezettségekkel, műsorterv alapján dolgozik, karakterekben gondolkodik és így tovább. Ez más feladat.

- Mi a tapasztalata egyébként arról, hogy a saját hangját kereső növendék önmagát találja-e meg, vagy a saját mestere születik benne újjá?

Cseh Dávid: A mester gondolkodása mindig hatással van a tanítványra, de a tanítvány alkotása jó esetben mindig a sajátja lesz.

- A fiatal színházi előadások segíthetnek-e áthidalni az eltérő korosztályok közötti különbséget?

Cseh Dávid: Szerintem igen. De nem kizárólag ezért érdekes a SZEM, hanem azért is, mert a fiatal korosztály a saját problémáival találkozhat a színházban.

- Bujdos Attila -

Magyar műsor

Idén kifejezetten erős a magyar program – mondja Cseh Dávid. Harmadévtől felfelé szinte minden színészosztály képviselteti magát. A Kaposvári Egyetemről a Molnár Ferenc művéből készült A fehér felhő című előadást hozzák, Vidnyánszky Attila rendezésében. Budapestről az ötödévesek a Csokonai Karnyónéjából készült átiratukat mutatják be, ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, Kovács Adrián új zenéjével. A Nincstelenek című előadás Borbély Szilárd regényéből készült, a rendező Máté Gábor. A brémai muzsikusok könnyedebb, zenés mű, szintén Kovács Adrián zenéjével, Kocsis Gergely rendezésében.

A program

2015. 02. 03. kedd

2015. 02. 04. szerda

2015. 02. 05. csütörtök

2015. 02. 06. péntek

2015. 02. 07. szombat