A vonal alatt centenáriumozik a DVTK

Szombaton délutánig, a meccs

kezdéséig sokan bíztak abban, hogy

bravúrra lesz képes a

Diósgyőri VTK az MTK

Budapest vendégeként, amolyan minden

jó, ha a vége jó alapon. A bajnoki

után pedig legfeljebb azt

konstatálhatták a

Diósgyőr szimpatizánsai,

hogy minden rossz és a vége is rossz. A

piros-fehérek ősze ugyanis nem egy

szép hollywoodi mese volt, happy enddel

végén, hanem egy nagy

különbségű vereséggel. Ami

azt is eredményezte, hogy kieső helyen, a

bennmaradást jelentő pozíció

vonala alatt telel, mi több,

centenáriumozik a klub. Az őszi

szereplésnek sok összetevője van

(erről még szó esik majd lapunk

hasábjain), de most maradjunk az őszi

utolsó bajnoki meccsnél.

A DVTK ezúttal sem volt

bátortalan, az első tíz percben

játékban partiban volt

ellenfelével, de kapott egy szerencsétlen

gólt. Olyat, amit a meccs

játékvezetője, és több

újságíró is a

lövést eleresztő MTK-s

Szatmárinak könyvelt el,

annak ellenére, hogy Viskovic

hátán irányt változtatott,

méghozzá jelentősen, a labda,

és róla hullott a kapuba. A

hátrányba került DVTK

ezután is hitt abban, hogy képes lehet

gólt szerezni, és volt is

néhány ígéretes

lehetőségük a vendégeknek, de

amikor a félidő közepén egy

szép kombináció

végén, az MTK az első

valamirevaló

támadásából újabb

gólt ért el, mélyre került a

DVTK. Innentől bő húsz percen

át szinte semmi érdemleges nem

történt a pályán, az

MTK nem akart, a DVTK pedig nem

tudott helyzetet kialakítani, a

kék-fehérek inkább csak arra

vártak, hogy majd hibázik a

Diósgyőr hátul, a

vendégek meg mintha a hitüket

vesztették volna.

Szünet

után

A szünetet követően úgy

tűnt, mintha hitet csepegtetett volna

játékosaiba Aczél

edző, mert a Diósgyőr

újra bátran játszott, igaz, az

első negyedórában ennek még

nem volt nyoma Szántai kapuja

előtt, de később azért

már akadt dolga a hazaiak kapusának.

Tegyük hozzá: a DVTK-nak igazi

ziccert nem sikerült kialakítania, de ezzel

együtt az MTK

játékában nem volt benne a

harmadik gól. De mégis kijött

belőlük, a jogos 11-esből. Innentől

elkezdtek pezsegni a hazaiak, úgy tűnt

élvezik a játékot a

kék-fehér fiatalok, a DVTK pedig

igyekezett megőrizni a tartását.

Már lassan mindenki elkönyvelte, hogy a Magyar Kupa

nyolcadöntőjének kétszer 3-0-s

MTK győzelme után ezúttal

is ilyen eredmény születik, amikor a meccs

utolsó akcióját góllal

fejezte be a hazai csapat, bemutatván, hogy

milyen is az igazi happy end. Nem Hollywoodban, hanem

Budapesten, a Hungária

körúton. A DVTK

,,álomgyáráról” pedig

kiderült, hogy a mostani meccs előtt is

selejtet gyártott, a csapat oda jutott,

ahová az amortizáló nyarat

követően, a szezon előtt a futballszakma

várta, a kieső helyre.

• DVTK: járműcsere

Hatvannál

után

mérkőzés eseményei

percről percre

embere?

értékelése I. 

értékelése II. 

értékelése 

tizenegyes 

meccs