Toplenszki Szabolcs: ötszáz mérkőzésen túl, negyvenhez közel

Bogács - Jubileumhoz érkezett Toplenszki Szabolcs, a Bogács Községi Sportkör megyei egyes labdarúgója.

Az ismert játékos ötszázadik bajnoki mérkőzéséhez érkezett. Az alkalomból klubvezetői meglepetéssel kedveskedtek a belső védőnek, akit mezzel ajándékoztak meg.

A tiszaújvárosiakkal az NB I-es Pécset is el­búcsúztattuk." Toplenszki Szabolcs

Hitelt érdemlően

– Mező László statisztikus-krónikás jóvoltából tudom hitelt érdemlően bizonyítani, hogy pályafutásom során hány találkozón szerepeltem eddig – mondta a bükkaljaiak 38. évét taposó, csupa szív tagja. – Az ötszázból hatvankilencszer NB II-es, háromszáztizenhétszer NB III-as és száztizennégy megyei I. osztályú összecsapással büszkélkedhetek. Egyébként már egy-két esztendeje foglalkoztat annak gondolata, hogy befejezem a versenyszintű sportot, hiszen egyre kevesebb időt tudok az edzésekre kiszakítani. Eddig azonban mindig történt valami, ami miatt a folytatás mellett döntöttem. Most nem tudom megmondani, hogy ősztől folytatom-e, és amennyiben igen, mennyi időt adok még magamnak a zöld gyepen.

Toplenszki Szabolcs közölte, hogy hosszú pályafutása során nagyon sok emlékezetes meccset játszott, és mindegyikre szívesen gondol vissza:

– Jó érzés volt bajnoki összecsapást játszani a Ferencvárosi TC ellen, de melegség önti el a szívemet, ha a tiszaújvárosiak színeiben „elkövetett” kupamenetelésünkre gondolok. Ennek során az akkor NB I-es Pécset is elbúcsúztattuk. Itt jegyzem meg, hogy hála istennek, mindig jó csapatokban futballozhattam, így a vereségeket sem könyveltem el a kudarc rovatba. Mellesleg a balsikerekből mindig igyekeztem tanulni, és nagy örömömre a játékostársaim is ezt tették.

Kosztát is fogta

Arra a kérdésre, hogy kik voltak a legnevesebb ellenfelei, a védő így felelt:

– Ahogy mostanában a neves szakemberek fogalmaznak, a hátsó szekció tagjaként különös kihívás volt futballoznom például Lipcsei Péter, Vincze Ottó vagy éppen Dragóner Attila ellen. Aztán nem hallgathatom el Koszta Péter nevét már csak azért sem, mert a fia éppen most lett bajnok a Budapest Honvéddal. Nos, az „öreg” Kosztát, a robusztus támadót – maradjunk ennyiben – nem volt gyerekjáték semlegesíteni.

Toplenszki Szabolcsot több évtizedes szereplése alatt nagyon sok szakember edzette. Róluk így szólt:

– Mindegyikőjükre szívesen emlékszem vissza. Még ifistaként Hauberger Páltól tanultam sokat, aztán Oláh Ferenc volt az, aki még fiatalon, de már felnőtt játékosként rengeteget foglalkozott velem. A DVTK egykori legendás középpályásának köszönhetem a legtöbbet, Ferit a mai napig nagyon tisztelem és van szerencsém vele nagyon jó viszonyt ápolni. Felsorolni is nehéz mindegyik tréneremet, néhány nevet azért említek még: Csizi Gábor, Huszák Géza, Vojtekovszki Csaba, Szabó János, Koleszár György, Sándor Zsolt, most pedig Sivák Sándor barátom keze alatt dolgozom.

Bankárként dolgozik

A civilben immáron tizennegyedik éve a bankszektorban dolgozó és a vállalatokkal foglalkozó Toplenszki Szabolcs klubleltárát is elkészítette.

– Mádon kezdtem a pályafutásomat, ott egy évtizedet húztam le – kezdte összegzését, majd így folytatta: – Aztán öt mezőkövesdi, egy kazincbarcikai, két tiszaújvárosi, két és fél felsőzsolcai és fél év bogácsi játék következett. Ami az erősségeimet illeti: úgy gondolom, hogy fénykoromban a gyors játékosok közé tartoztam, meccsről meccsre stabil ember voltam, jó átlagteljesítményt nyújtottam, és az erényeim közé sorolom a megbízhatóságot is. Gyakran írtak be a jók közé, magam azonban rendre úgy fogalmaztam, hogy „csupán” zongoracipelő vagyok.

ÉM-KT