2019.03.18. 08:07

DVTK: Zsinórban tizenkettedik alkalommal veszítettek a DVSC ellen

Miskolc - Ezúttal is üres kézzel jött haza a debreceni vendégségből a Diósgyőr.

A labdarúgó NB I. 25. fordulójának zárómeccsén, szombat este Debreceni VSC–Diósgyőri VTK bajnokit rendeztek a hajdúsági megyeszékhelyen. Amit az összecsapás előtti napon a vendégek szakvezetője is megfogalmazott, az a kezdés előtt még jobban felerősödött: a DVTK fő riválisával szemben, a Kisvárdának a vereségével nagyot nyerhetett volna a kiesés elleni harcban, a debreceni győzelemmel. A hazai gárdának viszont a dobogó alsó fokáért folytatott versenyben volt szüksége a három pontra.

Hat kezdő, egy csere

A két csapat összeállítása közül a Debrecené két helyen változott az egy héttel azelőtti, Mezőkövesd ellen 1–0-ra megnyert bajnokijához képest, Takács T. és Varga K. csak a kispadra került, Bódi és Zsóri pedig a kezdőbe. Utóbbi annak köszönhetően, hogy a hétközi kupameccsen, a Kövesd elleni csatában ő szerezte az egyetlen gólt. Bódi beállítása pedig azt eredményezte, hogy vele együtt összesen hat echte saját nevelésű debreceni játékos volt a kezdőben (Kinyik, Szatmári, Tőzsér, Ferenczi, Bódi, Szécsi), és mindössze egy légiós (Jovanovic), a 4–4–2-es felállásban. A DVTK-nál ezek a számok egy picit mások voltak, saját nevelésű játékos csak egy volt, aki pályára lépett, Bárdos személyében, ám ő a pályán eltöltött 14 percével aligha taposott magának helyet a következő bajnoki kezdőjébe; ami pedig a légiósokat illeti, a meccs első sípszavára öten készülődhettek. A Diósgyőrnek a kezdőcsapata és a hadrendje is változott erre a meccsre az előző bajnokihoz, a Puskás ellen 1–0-ra megnyert találkozóhoz képest. Tamás M. eltiltás, a védekező középpályás, Mazalovic pedig a megváltozott hadrend miatt maradt ki, Mihajlovic helyett pedig Prosser kapott bizalmat. A további két visszakerülő, a múlt héten eltiltásukat töltő védők, Brkovic és Karan voltak. A DVTK a múlt heti 4–4–2 helyett visszaállt a korábban alkalmazott 3–5–2-es játékrendszerre.

Az első félidőben látottak alapján valószínűleg abban bízva, hogy a két szélső középpályásának aktivitásával zavarba hozza a Debrecent. Kétségtelen, hogy ebben a játékrészben Juhár sokkal jobban játszott, mint az előző hetekben, de elfutásai után, a beadásai, lövései nem voltak pontosak. Ahogy a másik oldalon Shestakov beadásai, és két bombája sem. Utóbbi a 31. percben a meccs folyamán a DVTK legnagyobb lehetőségét küldte a kapu mellé, előbbi pedig a 11. minutában adott Prossernek jó labdát, amit a csatár nem tudott a kapuba gyömöszölni. Közötte a Debrecen megszerezte a vezetést, egy szép akció, az ideális passzsávot megtaláló Ferenczitől érkező beadás után. A gólt követően a DVTK-nál volt többet a labda, úgy tűnt, hogy a hazaiak megugrásokra építenek, de ebből kevés volt, ahogy vendég lehetőségből is. A piros mezesek járatták körbe a labdát a hazai védőfal előtt, sémás játékuk, nem sok színt, lehetőséget hozott az egyenlítés megszerzésére. Elsősorban azért, mert nagyon pontatlan volt az építőmunka.

Nagykutya, kiskutya

A második játékrészre a DVTK oldalsó középpályás játékából már csak Shestakov pontatlan beadásai maradtak meg, a szélről kapu felé tartó sávok lezárásra kerültek a hazaiak részéről, és ebben a félidőben mindössze egy kaput eltaláló lövést tudott összehozni a vendég gárda, a 85. percben Márkvárt révén. A fordulás után, kb. 10 minután keresztül úgy tűnt, hogy a DVSC rá akarja rúgni a másodikat, hogy eldöntse a meccset, de aztán ezt már nem annyira erőltették. Beérték azzal, hogy megakadályozzák a DVTK-t az egyenlítés elérésében. És mivel a borsodi gárda azt erősen szem előtt tartotta, hogy ne kapjon másik gólt, a túlbiztosított védekezések miatt az 55. perctől elszürkült a mérkőzés.

Picit olyan volt a helyzet, mintha egy nagykutya egyszer csak talált volna egy nagy csontot, és azt őrizte figyelmesen, a kiskutya elől. És utóbbi hiába vágyott erre, és próbálta elaltatni a ,,csontost”, például azzal, hogy a fűben hason kúszva, szépen, lassan oldalról megpróbálta el-elcsenni a kincset, a nagyobb kutya csak ,,ült rajta”, és még csak acsarognia sem kellett. A kisebb pedig nem volt annyira éhes, hogy fogvicsorgatva megtámadja a csontért.

A DVTK vezetőedzője cserékkel próbálta más mederbe terelni a meccset, de a körbepasszolós játék során nem találtak rést, amikor betették középre a labdát, ott túlerővel találták magukat szembe a vendégjátékosok. Ugyanis, a mindkét oldalon túlbiztosított védekezések miatt nem voltak igazi lehetőségek. Talán, ha a Diósgyőr nagyobb kockázatot vállalt volna a hajrában, és nem csak a ráadás perceiben ugatja meg az ellenfelét, akkor így vagy úgy, de változhatott volna az eredmény. Ennek hiányában a DVSC tulajdonképpen erőlködés nélkül szerzett 3 pontot, az ezen a napon ziccer kialakítására képtelen DVTK ellen.

Az lehet vita tárgya, hogy a Diósgyőrnek a Debrecen mumusa vagy sem, hogy ezen a meccsen ki hányszor lőtt kapura, és ki mekkora akarással játszott. Az viszont tény, hogy zsinórban a tizenkettedik alkalommal kapott ki bajnokin a DVTK a DVSC vendégeként, és hogy ezzel együtt is vonal feletti a Diósgyőr.

ÉM-BCS

A gól története

18. perc: Tőzsér átadása után Bódi középről tette ki balra a labdát, ahol Haris a 16-oson belülre futó Ferenczihez passzolt. A védő középre lőtte a lasztit, ami elsuhant Shestakov, Brkovic és Karan előtt, a Polgár kísértében érkező Szécsi pedig 5 méterről könnyedén lőtt a kapu bal oldalába, 1–0.

Jegyzőkönyv: Debreceni VSC–Diósgyőri VTK 1–0 (1–0)

Debrecen, 3600 néző. V.: Berke (Szalai B., Takács J.).

Debreceni VSC: Nagy S. (6) – Kinyik (6), Szatmári (6), Pávkovics (6), Ferenczi (7) – Bódi (5), Jovanovic (6), Tőzsér (5), Haris (4) – Zsóri (4), Szécsi (5). Vezetőedző: Herczeg András.

Diósgyőri VTK: Antal B. (6) – Brkovic (6), Karan (5), Polgár (5) – Shestakov (5), Hasani (4), Márkvárt (5), Szabó B. (5), Juhar (5) – Prosser (4), Vernes (4). Vezetőedző: Fernando Miguel Fernández Escribano.

Csere: Vernes helyett Tajti (5) az 58., Zsóri helyett Takács T. (-) a 63., Szabó B. helyett Mihajlovic (-) a 68., Bódi helyett Varga K. (-) a 76., Juhar helyett Bárdos (-) a 79., Szécsi helyett Csősz (-) a 81. percben.

Sárga lap: Szatmári a 26., Kinyik a 82., Csősz a 92. percben.

Gólszerző: Szécsi (1–0) a 18. percben.

Herczeg András: – Kiharcolta a csapat ezt a győzelmet, óriási lelkesedéssel és hatalmas akarattal küzdöttek. A mérkőzés elején jól is játszottunk, nagyon szép gólt szereztünk, lábról lábra ment a labda, kipasszoltuk az ellenfelet. Az első félidőben a DVTK-nak is volt egy-két veszélyes beadása, de ezzel együtt is azt gondolom, hogy a védekezésünk rendben volt. Második játékrészben a védekezéssel továbbra sem volt gond, viszont nagyon siettettük a játékot, türelmetlenek voltunk, olyankor is indítani akartunk, amikor ez indokolatlan volt. Volt olyan időszak, amikor egy kicsit jobban meg kellett volna fogni a labdát, de az a nagy akarat következménye volt, hogy egyből akartunk gyors támadásokat vezetni, és ilyenkor benne van a játékban a pontatlanság. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos találkozót nyert meg a csapat, és még egyszer mondom: a játékosok nagyot küzdöttek, nagyot hajtottak, óriási lelkesedéssel játszottak és fontos három pontot szereztek.

Fernando Miguel Fernández Escribano: – Úgy gondolom, hogy ha egy csapat tizenháromszor lő az ellenfél kapujára, ha egy csapatnak van húsz beadása egy meccsen, akkor az egy pontot megérdemelne. Ha a játékot nézzük, akkor minimum egy pontra rászolgáltunk volna, mert ma csak egy csapat volt a pályán. Úgy vélem, hogy az első félidőben a kapott gól előtt jobban játszottunk, mint a Debrecen, de az ellenfél 16-osának környékén kell, hogy javuljunk, mert ott nem tudtunk elég pontosak lenni, a lehetőségeket, amiket kidolgozunk, sokkal jobban kell befejezni. A Debrecen a második félidőben nagyon mélyen védekezett, és ezt csak jobb megoldásokkal tudtuk volna feltörni. Az előttünk álló szünetben is tovább kell dolgoznunk, azt szem előtt tartva, hogy változatlanul a bennmaradás elérése a célunk. Ma is láttuk, hogy helyzeteket tudunk kialakítani, de azok értékesítése még gondot okoz. Ezen kell tovább dolgozni, hogy a következő meccsen, az MTK elleni fontos mérkőzésen a támadó harmadban pontosabbak legyünk, és akkor győztesen hagyhatjuk el a pályát. Sok fontos mérkőzés vár még ránk, de a bajnokság vége előtt nyolc fordulóval továbbra is életben van a csapat, a játékosokon látszik, hogy el akarják érni a célt, és ez bizakodásra ad okot.