MTK vs. DVTK - Kevés volt a futball, így nem született egy gól sem

Dunaújváros, Miskolc - Szombaton Dunaújvárosban az MTK ellen játszott a DVTK a labdarúgó NB I 27. fordulójában.

Amióta elkezdődött a „csináljunk stadionokat” projekt, azóta alig van olyan NB I-es csapat (közte a Diósgyőr), amelynek nem kellett költöznie máshová addig, amíg az új létesítményét meg nem építették, át nem adták. Miután a fővárosi kék-fehérek arénájának kivitelezése hónapok óta zajlik, a csapat kénytelen albérletben futballozni, hol Budapesten a Bozsik Stadionban, hol az Illovszky Stadionban, hol pedig Dunaújvárosban. A DVTK-nak, valamint szurkolótáborának szombaton az utóbbi helyre kellett utaznia, hogy előbbi – lehetőleg sikeresen – megvívja soros, március 30-ról elhalasztott találkozóját, utóbbinak pedig azért, hogy ebben segítse kedvenceiket. Apropó Dunaújváros: szomorú volt látni azt, hogy a még mindig nem teljesen kész stadion bizonyos részeit „eszi az idő”, a rozsda, ahogyan acélszálak lógnak ki innen-onnan… Az alább vázolt okok miatt bő baráti társaságnyi néző előtt kezdődött a mérkőzés, még az is eszünkbe jutott, hogy egy komolyabb megyei rangadónak nagyobb a látogatottsága.

Nem volt látványos

A Diósgyőrnek voltak bőven hiányzói, amelyek szűkítették a vezetőedző, Egervári Sándor lehetőségeit: Kitl, Halmai és Németh M. rehabilitációja még nem fejeződött be, Tamás M. és Barczi eltiltott volt, Griffiths pedig (mint külföldi) kimaradt a keretből, viszont a korábban sérült Lipták tudta vállalni a pályára lépést. Az első tíz percben inkább a borsodiak próbáltak focizni, Bognár többször is feltűnt és kérte a labdát a jobb szélen, amennyiben a centerezéseket jobban kiszámították volna a társak, akkor akár vezetést is szerezhetett volna a Diósgyőr. De nem szerzett. A védekezését láthatóan jól összerakta mind a két együttes, és vigyáztak arra is, hogy ne legyen labdaeladás már a második passz után. Az éppen labdát birtokló emberek számíthattak azonban arra, hogy „valaki” azonnal belép mellé, megtámadja, így felváltva váltott tulajdonost a játékszer. A gurigázás és a pozícióharc nem volt éppen látványos, sokkal több volt a nyugalmasabb rész, mint az, amikor emelkedett a kispadon ülők pulzusa. Egymás hibáiból éltek a csapatok, közben voltak apróbb szabálytalanságok, lap viszont egy szál se – ez így is maradt a 92. perc végéig. Az első fél­időben, az utolsó nyolc percben történtek a nagy dolgok, előbb Bese löketét öklözte ki Rados, majd Nikac megpattanó kísérlete után volt résen a diósgyőriek horvát hálóőre. A 42. és a 43. percben Hegedűsnek voltak jelenései, először Nikházi, aztán Bognár kínálta meg, de mindkettőnél védett a fővárosiak játékosa, különösen a második megmozdulása volt káprázatos. A találkozó legnagyobb lehetőségét Nikac hagyta ki, aki a 45. percben a Hajdútól kapott labdát átemelte Radoson, de a laszti kevéssel a bal kapufa mellett hagyta el a pályát.

Nem volt kimenet

A szünet után sem változott a játék képe, menete, lehetőleg a tiszta, biztos átadásokat választották a pályán lévők, nem igazán volt kockázatvállalás. Az 52. percben azért megint sorra került egy Rados–Nikac csata, és ezt a párharcot is a DVTK kapusa nyerte meg. Kevéssel később a vendégszurkolók egy része Novothnyt követelte a pályára, és a 61. percben érkezett is a gyepre az olasz Napolitól kölcsönben lévő csatár. Az innen induló tíz perces időszakban a Diósgyőr szorongatott valamelyest, de nem volt az akciókban elég „él”, kimenet. A 73. percben a kanadai James is lehetőséget kapott Egervári Sándortól, a légiós Egerszegi mellé belépett védekező középpályásnak, előttük Bacsa, Elek és Koman próbálkozott azzal, hogy Novothnyt helyzetbe hozza. Ez nem jött össze, bár a végén, a 92. percben James előtt adódott sansz, de nem a kapu felé ment a fejéről a labda, hanem a másik irányba… A DVTK szombatig egy idegenbeli sikerrel állt ebben a szezonban, és ezen a mérlegen a hét végén sem javított, viszont van még rá két esélye (a Vasas és a Debrecen ellen).

- Molnár István -

Jegyzőkönyv

MTK Budapest – Diósgyőri VTK

0-0

Dunaújváros, 350 néző. V.: Berke (Albert, Szpisják).

MTK: Hegedűs (6) – Bese (6), Grgic (6), Baki (6), Vadnai (5) – Poór (5), Thiam (6) – Gera D. (5), Kanta J. (5), Hajdú Á. (5) – Nikac (5). Vezetőedző: Teodoru Vaszilisz.

Diósgyőri VTK: Rados (6) – Okuka (5), Lipták (6), Kovács G. (6), Nemes (5) – Egerszegi (6) – Bognár (6), Nikházi (5), Elek (5), Koman (5) – Bacsa (5). Vezetőedző: Egervári Sándor.

Csere: Nikac helyett Varga Sz. (5) az 53., Bognár I. helyett Novothny (5) a 61., Nikházi helyett James (5) a 73., Hajdú Á. helyett Deutsch (-) a 86., Bacsa helyett Ternován P. (-) a 92., Gera D. helyett Vogyicska (-) a 92. percben.

Teodoru Vaszilisz: – Fontos mérkőzés volt a mai számomra, mert mindenki tudja, hogy diósgyőri vagyok, ma is ott élnek a szüleim, a testvérem, de 90 percig félre kellett ezt tenni. Ha most kezdődne a bajnokság, akkor a Diósgyőr biztos az élmezőnyhöz tartozna, mert jó kezekben lévő, nagyon jó csapat. Az első félidőben valamivel frissebben mozogtunk, de a kapuhoz vezető ösvényt nem találtuk, szerencsére a DVTK sem. Szerintem is igazságos a döntetlen, mert az első félidő végén nekünk volt egy nagy helyzetünk, a találkozó végén pedig nekik egy fejesük.

Egervári Sándor: – Két fegyelmezett csapat játszott ma, alig találtunk fogást egymáson. Emiatt nagy gólhelyzetek nem nagyon alakultak ki, kivételt talán az első félidő vége jelentett. Úgy érzem, igazságos döntetlen született. Nekünk, a középmezőny alján álló csapat számára egy dobogóra esélyes együttes ellen minimális programként elfogadható ez az idegenbeli pont. Gratulálok csapatomnak a helyenkénti jó játékhoz, és gratulálok kollégámnak, aki nagyszerű tavaszt produkál, és komoly várományosa a dobogónak.