Érdekérvényesítés

Magyarország Alaptörvénye biztosítja, hogy a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeinek érvényesítése érdekében a szakszervezetek végső megoldásként munkabeszüntetéssel gyakorolhatnak nyomást, sztrájkolhatnak. Egy kétórás figyelmeztető sztrájk nem fogja a világot megrengetni a több­napos munkabeszüntetéssel szemben. Dr. Falusi Andrea írása.

A 2010-ben módosításra került Sztrájktörvény „érdekes” módon nem a munkavállalói érdekképviseletet erősítette, sőt a módosítás következtében mind a közszféra, mind a vállalkozások területén szinte lehetetlenné tette az Alaptörvényben megfogalmazott munkavállalói érdekérvényesítést.

Mit tehet a már anyagilag, erkölcsileg megalázott, kifosztott, megfélemlített dolgozó, ha egyáltalán eljut az érdekképviselethez és eldönti, hogy már nincs sok vesztenivalója, sztrájkolni szeretne.

Először is a közszféra területén vannak olyan munkaterületek, ahol eleve a jogszabály tiltja, hogy sztrájkolni lehessen, például: rendvédelmi, rendészeti szerveknél, honvédség, katasztrófavédelem stb. Az államigazgatási szerveknél is a kormány és az érintett szakszervezetek által aláírt megállapodásban rögzített speciális szabályok mellett lehet sztrájkolni.

Tehát a közszféra elég jelentős része eleve nem sztrájkolhat.

Akik sztrájkolhatnak, azoknak szigorú jogszabályi előírások szerint sztrájkbizottságot kell alakítani, folyamatosan egyeztetni, és ami a legfontosabb, meg kell állapodni a még elégséges szolgáltatás mértékében, minden olyan munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez. A sztrájktörvénynek ez a szövegezése tipikusan „gumi jogszabály”, mert ha a munkáltatók „akarják”, szinte minden munkaterületre értelmezhető.

Na, itt kezdődik a sztrájk ellehetetlenítésének folyamata. Meg kell állapodni a feleknek a még elégséges szolgáltatás mértékében, ha nem, akkor a területileg illetékes Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságok ugyan elvileg soron kívül állapítják meg az adott területen a még elégséges szolgáltatás mértékét, amelyen vitatkozhatnak a felek napokig vagy akár hetekig. Volt olyan terület, ahol ez másfél évig tartott.

Ilyen hosszú idő elteltével igencsak „elfárad” a sztrájkkészség, a megalázott, megfélemlített, munkahelyét, egyébként megélhetését féltő munkavállalóknál.

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha nincs megállapodás a még elégséges szolgáltatás mértékében, miért nem lehet addig is sztrájkolni. Figyelmeztető sztrájkot lehet ugyan tartani, de az egyeztetésnek akkor is folyamatosnak kell lennie. Na meg lássunk tisztán: egy kétórás figyelmeztető sztrájk nem fogja a világot megrengetni, például egy- vagy többnapos munkabeszüntetéssel szemben. Mivel a sztrájk a nyomásgyakorlás végső eszköze térben, időben is jelentős mértékűnek kellene lennie, hogy célját elérje.

Ha a felek nem tudnak megállapodni a még elégséges szolgáltatás mértékében, akkor a sztrájk jogellenes, a munkáltató kezét dörzsölve még kártérítési igénnyel is fordulhat a bírósághoz, és bátran elkezdheti a szakszervezeti tisztségviselők, érdekképviselők „boszorkányüldözését”, melynek következtében az érdekképviseletet ellátó munkavállalók – természetesen egyéb mondvacsinált okkal – utcára kerülnek.

A jogellenes sztrájkban részt vevő kollégák pedig a munkabeszüntetés ideje alatti időre járó bérüket is elveszítik értelmetlenül, mert nem sikerült a sztrájkot megvalósítani.

Ki kell mondani, világossá kell tenni a kormányzat számára, hogy a Sztrájktörvényt a Munkatörvénykönyvének a munkavállalói érdekképviseletet ellátó jogszabályhelyeit haladéktalanul módosítani kell, mert Magyarországon a jelenlegi szabályozás szerint hatékonyan igazi (tradicionális polgári demokráciában megszokott és ismert) sztrájkot szervezni, illetve gyakorlatilag megvalósítani szinte lehetetlen, csak szakszervezetekbe lépve lehetséges, mi több, érdemes!

- Szerzőnk a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma munkajogásza -