Jegyzet: Szegény rokon

Őszintén, nem az lep meg, amit a rektor nyilatkozik, hanem hogy milyen csöndben van mindenki más, milyen hallgatagok például a döntéshozók. Bujdos Attila írása

Nem tudja elképzelni a Miskolci Egyetem rektora, hogy az általa vezetett intézmény elveszítené az önállóságát. Nem is nagyon akarnék semmit hozzátenni ehhez a hírhez, hiszen annyira egyértelmű: képzelőerőnk határait élethelyzetünk, pozíciónk, a világról és benne a saját dolgunkról és magunkról formált gondolataink jelölik ki talán a leginkább. Így azon sincs mit csodálkozni, ha állítólag vannak döntéshozó körökben, akik máshogyan mérnek, mint mi, és nemcsak töprengenek róla, de ha úgy hozza a helyzet, simán elvennék a Mi Egyetemünk önállóságát. Egyszerűen mások a szempontjaik. Vagy készíti valaki ezt a tervet, vagy sem – a kérdés az: kell-e foglalkoznunk bizonytalan eredetű sajtóhírekkel?

Ahogyan figyelem, nem nagyon térhetünk ki ezek elől. Nem hűbelebalázs voltunk miatt kommentáljuk, ami megjelenik vagy, mert jólesnék. Nagyjából ilyen a jogalkotás, a kormányzati tervezés: keveset árul el idejekorán, túl sokat bíz a fantáziára, csekély teret és esélyt hagyva az ellenérdekelt felek számára, hogy a megegyezés útját járva érveljenek. Biztosan értelmesebb lenne, ha mindenki ugyanarról beszélne, de fogadjuk el tényként, hogy erre ma nem minden esetben nyílik lehetőség.

Hanem: az egyetem, hogy mennyire fontos nekünk. Őszintén, nem az lep meg, amit a rektor nyilatkozik, hanem hogy milyen csöndben van mindenki más, milyen hallgatagok például a döntéshozók. Nem érezném indokolatlannak, ha megszólalna a közösség, vagy ha notabilitások, a közgyűlési elnök, a polgármester, az országgyűlési képviselők, a pártvezetők is mondanának valamit a helyi érdekről: szerintük mi az önállóság értéke, felülírhatja-e bármi. Mit tudnak a tervekről, és mit tesznek, hogy így legyen, vagy ne így legyen? Még az is meglehet, ez nem az a helyzet, amikor be kell bizonyítaniuk, hogy van-e befolyásuk a dolgok menetére, vagy így együtt mi vagyunk a szegény rokon, akivel úgyis csak az lesz, ami lesz, és nem az, amit szeretne, mégis: vannak pillanatok, amikor az elszánás is fontos és közérdekű információ. Lehet, tévedek benne, de nekem ez a pillanat ilyennek tűnik.

Egyébként meg, mifelénk kaptunk már nem egy komoly leckét abból, hogy a képzelőerő és a valóság fordulatai között nincs mindig kimutatható oksági kapcsolat, történtek és történnek velünk olyasmik, amiket azért nem hittünk volna.

[email protected]