Jegyzet: Egy esztendővel kevesebb

Ma este viszont hiába szörfözünk, majd a száz tévé csatornán semmi sem felejteti el velünk, hogy mindannyiunknak egy évvel kevesebb marad hátra. A Himnusz alatt egymás kezét szorongatva ugrunk az óból az újévbe. Ám éjfélkor már egyetlen államférfi sem érez késztetést, hogy hozzánk szóljon. Így aztán az egyénre szabott hangulatjavítóktól függően magunkban merengve leltározunk, búcsúzunk 2010-től. Latolgatva a jövőt: hátha meghallgatják a fohászunkat az égiek.

Gazdasági válság, munkanélküliség, bajba került devizahitelesek, üzemanyagár-robbanás, tavaszi-őszi választás, állampolgárság a határon túli magyaroknak, nőkre szabott nyugdíjtörvény, árvíz, talajvíz, vörösiszap-ömlés, magánbiztosító pénztárak beolvasztása, egymást érték a jó és rossz hírek. Ismert politikusok közéleti emberek totyogtak rabláncon az esti híradókban. Megroggyant az egészségügyi ellátás, drágultak a medicinák, csődben a kórházak, magukra maradt félrekezelt betegek százai panaszkodtak a televízió kameráiba. Megújult a Margit-híd, háromszor annyiért, mint amennyire előzetesen kalkulálták. Viszont kelendőbbek lettek az üres Nokiás dobozok. Az őszi választási kampányban már majdnem láttuk a négyes netro alagút végét. Kiderült ez csak a mega mamut beruházás vége. Sovány vigasz számunkra, hogy a sokat emlegetett bezzegelt ír gazdaság is megbicsaklott. Sőt a görögök is bedobták a törölközőt. Majd mintha megremegett volna az euró zóna is. Pont, mostanra amikor egy félévig mi leszünk az unió felelős vezető centruma.

Az új kormányunk nem kért száz napot. Jó szívvel nem is kapott volna. Országos a türelmetlenség. Pedig most tavasszal, ősszel okulva a korábbi hibákból senki semmit nem ígért. Senki nem áltatott, hogy karácsonyra kolbászból lesz a kerítés. Talán egyedül az új parlamenti párt ígért –húsz évet a húsz évért.

Még se sírjunk – megúsztuk a vagyonadót, az ingatlansarcot. Úgy nő a gáz ára, hogy ne fájjon. Reményt keltő az új adózási rend. Elégedett keresővel, nyugdíjassal pedig sosem találkozunk. A jövőben sem. Ezek nem létező humanoidok.

Fellapoztam az igazi Nostradamust, mi vár ránk 2011-ben. Kár és felesleges volt. A víz lesz az úr, sejtettük. Békétlenségben szenvedünk. Ez sem hatott a meglepetés erejével. A folytatás sem biztatóbb. Ilyenkor ajánlatos magunk kezébe venni a sorsunkat. Ilyentájt illő életre szóló fogadalmakat tenni. Gátakkal, új tározókkal sikeresen megvívhatunk az immár túlcsordult égi áldással. S akkor már csak az össztársadalmi békére kell törekednünk. Arra, ami egyre deficitesebb a bolygónkon. Amiből akár egy pártok feletti nemzeti összetartással példát is mutathatnánk az Uniónak, s a nagyvilágnak.

Elvégre álmodozni még szabad…