Ünnep Miskolcon szónokokkal, huszárokkal, fiatalokkal

Miskolc - Becsület, remény, szabadság és munka - ezek volnának a „mi miskolci” forradalmunk jelszavai, mondta a szónok.

Az avasi temetőben, koszorúzással kezdődött a 164 évvel ezelőtti forradalomra való városi megemlékezés március 15-én a borsodi megyeszékhelyen, majd az ünneplőkkel teli Petőfi téren folytatódott.

Emlékből merített erő

„Bátrak voltak, és bátorságukból erőt meríthetünk ma is” - emlékezett az elődökre dr. Kriza Ákos polgármester. Kijelentette: „Talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk: amit nem végeztek el hőseink, azt ránk hagyták örökül, hogy a szabadság szellemében vigyük véghez elődeink akaratát.” S folytatta: „Európa ... most sem csendes. Nagy a zűrzavar, káosz van a fejekben, a lelkekben és az értékrendben. A mélyben érezhetően minden átalakulóban van. S ahogy 48-ban, ma nekünk is el kell gondolkodnunk azon, vállaljuk-e a felelősséget hazánkért. Nem a vezetők, a politikusok felelősségére gondolok. Minden magyar ember erejére, hűségére és reményére” - vont párhuzamot a két történelmi kor között a szónok. Kijelentette: „Magyarország ma ismét a nagyhatalmak kereszttüzében áll. S ahogy 48-ban, ma nekünk is el kell gondolkodnunk azon, vállaljuk-e a felelősséget hazánkért. Nem a vezetők, a politikusok felelősségére gondolok. Minden magyar ember erejére, hűségére és reményére” - fűzte hozzá. - „A 21. század szabadságharca Miskolcon is folyik. Mi is, nap, mint nap megküzdünk azért, hogy közösen vallott értékeink visszakerüljenek oda, ahol méltó helyük van. Becsület, remény, szabadság és munka - ez a mi miskolci forradalmunk jelszava. És bár tudom, hogy mindennapjainkat megnehezítik gondjaink, a 48-as hősök emlékéből erőt merítve mi sem fogunk letérni a szabadság, a béke, az egyetértés, a hit, a remény és a munka útjáról.”

Térről térre

A beszédet koszorúzás követte, a város és intézményei, a pártok és civil szervezet, egyesületek sorra helyezték el koszorúikat a Petőfi szobornál, majd sorra a többi 1848-as emlékhelyen, utoljára Kossuth Lajos szobránál. Itt Sebestyén László országgyűlési képviselő mondott beszédet, párhuzamot vonva 1848, 1956, 1990 és 2012 között. A menetet lovas huszárok vezették, az ünneplésnek a miskolci kulturális szervezetek műsora adott keretet. A Szózat közös eléneklése után a Szent István térre invitálták az tömeget, ahol kulturális műsort és családi programokat kínáltak számukra.

ÉM-SzK

Dr. Kriza Ákos polgármester ünnepi beszéde

„Kedves Miskolciak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplők!  

Ezen a verőfényes délelőttön szeretném megköszönni mindannyiuknak, hogy eljöttek ma ide. Így valódi közösségként emlékezhetünk mindazokra, akik 164 évvel ezelőtt hangot mertek adni a változás mindenkiben ott szunnyadó igényének. Ők voltak azok, akik akkor is elől jártak. Ők voltak azok, akik ki merték mondani, amit senki más. Bátrak voltak, és bátorságukból erőt meríthetünk ma is.

Ők voltak azok, akiknek a haza szó hallatán az erő, a hűség és a remény jutott eszébe. Pont úgy, ahogy a magyar zászló színei is szimbolizálják. És bár 1601-ben már ezeket a színeket tartalmazó zászlót ajándékozott Báthory Zsigmondnak a török szultán, a nemzeti trikolór igazi erejét és jelentőségét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc erősítette meg.

Ma, nemzeti ünnepünk, március 15-ének délelőttjén az ősök, az elődök erejét, akaratát, tettrekészségét, és bátorságát érzem. És érezhetjük mindannyian, akik ma itt vagyunk. Ez az az erő, amelyet véleményem szerint nemzeti összetartozásunk, magyarságunk megőrzésében 1848 márciusa képes leginkább betölteni. Az az erő, amely Kossuth, Széchenyi, Petőfi, vagy az „aradiak” neve hallatán egyetlen középpont felé irányítja a legtöbb józanul gondolkodó ember szívét és lelkét: az erő, a hűség és a remény felé. Remény az egységre, a kitartásra, a hazaszeretetre, a szabadságra, a szabad gondolkodásra. És aki ettől embertársát egyénileg, vagy bármely közösséget megfoszt, az a természet ellen cselekszik. Így megengedett lázadni, és tiltakozni ez ellen. A forradalmárok is ezt tették. Amikor gondolataikban megérett és megfogalmazódott a vágy, pusztán hallgattak szívük hangjára.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a szabad magyarok bátor hangját halljuk 1848. március 15-én. Ez az erő, a hűség, a remény, a szabadság és a bátorság különös elegye jelen volt már Zrínyi, Bocskay, Thököly, Rákóczi küzdelmeiben is. Ők előzték meg negyvennyolc csodáját, és 1956 próbálta meg legutóbb beteljesíteni azt. Talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk, amit nem végeztek el hőseink, azt ránk hagyták örökül, hogy a szabadság szellemében vigyük véghez elődeink akaratát.

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Világosan látható, hogy az európai kereszténység nagy közösségébe bekapcsolódó magyarság már államalapító Szent István királyunktól kezdve képes volt hihetetlen áldozatokat vállalni. Kiemelkedtünk ezzel az európai nemzetek közül. Bátran kijelenthetjük, hogy a magyarság a polgári eszmék győzelméért folytatott küzdelemben méltó, és sokszor úttörő társa volt a kontinens meghatározó nemzeteinek, az angoloknak, a franciáknak, az olaszoknak, vagy éppen a németeknek. Európa azonban most sem csendes. Nagy a zűrzavar, káosz van a fejekben, a lelkekben és az értékrendben. A mélyben érezhetően minden átalakulóban van.

Talpra Magyar! Hí a haza! Így zengett a máig szívet szaggató nemzeti dal első sora. Magyarország ma ismét a nagyhatalmak kereszttüzében áll. Ahogy 48-ban, ma nekünk is el kell gondolkodnunk azon, vállaljuk-e a felelősséget hazánkért. Nem a vezetők, a politikusok felelősségére gondolok. Minden magyar ember erejére, hűségére és reményére.

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplő Közösség!”