Boldog, ha másokon segíthet Abaújszántón

Az abaújszántói segítő
Az abaújszántói segítő - © Fotó: Bujdos Tibor
Abaújszántó – Kiírja a közösségi oldalra, hogy mire van szükség, és máris jön a segítség.

Viktória magának soha semmit nem kért, de másoknak annál többet. Mint fogalmaz, ha bajba jutott emberekről van szó, nem fél kérni. Az Abaújszántón élő Szilágyi Viktóriát látogattuk meg a napokban, hiszen őt Abaújban, de a távolabbi településeken is úgy ismerik, hogy a szegények és rászorulók segítője. Pedig ő sincs könnyű helyzetben, hiszen 13 évvel ezelőtt, egy autóbaleset után kerekesszékbe kényszerült. Mint fogalmaz, mindig belegondol abba, hogy milyen szörnyű lehet egy-egy kilátástalan helyzetbe került családnak, egyedülálló idősnek vagy fogyatékos embernek. Amióta van közösségi oldal, könnyebb a helyzete, mert csak kiírja, hogy mire lenne szüksége, és a jószívű emberektől máris jönnek a felajánlások. Így persze őt is könnyebben elérik azok, akik segítségre szorulnak.

Az édesanyja is

– Édesanyám a Vöröskereszt munkatársa volt és az abaújszántói iskola tanítója. Már gyerekkoromban is azt láttam, hogy mindenkin segített. Az iskolában jól ismerte a gyerekeket, így tudta azt is, kinek szegények a szülei. Kezdetben csak a saját ruháinkat adtuk oda a rászoruló családoknak, aztán gyűjteni kezdtünk. Olyanokat kerestünk meg, akik szívesen felajánlották gyermekeik kinőtt ruháit. Aztán kapcsolatba kerültem különböző egyesületekkel és alapítványokkal, nekik is segítettem az adománygyűjtésben és az osztásban. Sokszor tudtunk ruhákat, bútorokat, háztartási gépeket és élelmiszercsomagokat vinni oda, ahol ezekre nagy szükség volt. Hogy miért segítek? Ilyen az alaptermészetem – válaszolja meg a kérdést Viktória.

Megtudjuk tőle azt is, hogy tagja az abaújszántói „Kezdjetek el Élni” Egyesületnek, munkahelye pedig a „Jövőnkért” Mozgáskorlátozott Egyesület. Kulturális menedzserként programokat szervez a fogyatékos emberek számára, de emellett gyűjtések koordinátora is. Munkahelyének irodája Tállyán van, úgyhogy odajár dolgozni mindennap. Szerencsére van jogosítványa és autója, így a távolság nem akadály, de ez azért is fontos, hogy az adományokat el tudja szállítani a felajánlóktól a rászorulókig. Mert Viktória nem sajnálja se az idejét, se az energiáját, se a benzinköltséget, ha arról van szó, hogy valakinek jobbá teheti az életét. Tavaly a karácsonyi élelmiszer-adományok széthordására az egész napja ráment, de nem bánta, mert mindenkihez eljutott, akihez akart.

A megmentett család

Viktória ki sem fogy azokból a történetekből, amikor sikerült rászoruló családokon segítenie. Egy abaújkéri négygyermekes családnak például konyhabútort, konyhai felszereléseket, háztartási gépeket szerzett. A nagy szegénységben élő család rendkívül hálás volt ezért, hiszen megvolt a veszélye annak, hogy a lakhatási körülményeik miatt a gyerekeket állami gondozásba veszik. Végül ez nem történt meg. Máskor Viktória íróasztalt és hozzá tartozó forgószékeket kapott, amit jó tanuló, de szegény gyerekekhez juttatott el.

– Egyszer egy kerekes­székes, immunbetegségben szenvedő nőnek próbáltam meg turmixgépet és hő­sugárzót szerezni. Amikor ezt kiírtam, 5 perc múlva már jött is a felajánlás. Ez csodálatos dolog – fogalmaz Viktória. Hozzáteszi: a legnagyobb segítséget egy mezőnyárádi családnak tudta intézni. Itt egy magatehetetlen fiú édesanyja mosógépet szeretett volna. Sikerült olcsón szereznie, amit el is szállított a családnak.

– Beszélgettünk-beszélgettünk, majd a közösségi oldalra megírtam a történetüket. Ezt sokan olvasták, és sokan segítettek. Végül egy egyesület akciójával sikerült a családnak egy autót venni és a házuk tetejét megjavíttatni.

Viktória más alkalommal a boldogkőváraljai otthonban élő fogyatékos gyerekeknek gyűjtött adományokat. Ide nem kevesebb mint 6 autónyi ajándékot sikerült eljuttatni.

Hegyi Erika


Náluk sosincs nagy rend

Viktória elárulja, a párja nélkül nem tudná ezt csinálni, hiszen ő mindenben segít neki. Van egy raktár a városban, amit a polgármesteri hivatal biztosított a „Kezdjetek el Élni” Egyesület számára, főként ott tárolják az adományokat, de otthon a garázs is tele van ruhákat és egyéb adományokat rejtő zsákokkal, dobozokkal.

– Nálunk sosincs rend, mert mindig érkezik valamilyen felajánlás. Főleg karácsony környékén, amikor mindezt megtriplázva kell elképzelni. De kárpótol az az érzés, hogy jót cselekedhetek – fogalmaz a jószívű hölgy.