A szellemi örökség része

Borsodnádasd, Budapest - A borsodnádasdi molnárkalács hagyományát országos szinten is elismerték.A magyarországi Szellemi Kulturális Örökség tizenkettedik elemként jegyzékbe vették a molnárkalács borsodnádasdi hagyományát. A város polgármestere ünnepélyes keretek között, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében vehette át az erről szóló oklevelet L. Simon László államtitkártól. A nádasdiak büszkesége ezzel olyan illusztris társaságba került, mint a mohácsi busójárás, a kunsági birkapörkölt, vagy éppen megyénkből a Matyó Örökség.

Felélesztették

- Ez a hagyományelem Borsodnádasdot már 150 esztendeje komolyan jellemzi – fogalmazott Kormos Krisztián, az észak-borsodi város polgármestere. – Az elmúlt időszakban az önkormányzat is kiemelten fontosnak tartotta, hogy az utókor számára fenntartsa, sőt tovább fejlessze. Ezért rendezzük meg minden évben a Molnárkalács Fesztivált, és a rendszeresen sütő csoportunkkal ezért veszünk részt a környéken különböző eseményeken. Már-már kihalt, feledésbe merült a molnárkalács legendája, de szerencsére a helyiek magukénak érezték, így sikerült feltámasztani és nagyon sok emberrel újra megismertetni. Erre az országos elismerésre rendkívül büszkék vagyunk, de egyszersmind felelősséggel is jár, hiszen most már úgy kell megfelelni az elvárásoknak, hogy részei vagyunk az ország szellemi örökségének.

A borsodnádasdi molnárkalács elterjedése a helyi lemezgyár virágzára tehető. Az 1860-as évek közepétől egyre több sütővas készült, amit a háztartások rendszeresen használtak. Családnevekkel, évszámokkal, különféle rajzokkal és motívumokkal látták el. Manapság is több száz ilyen tárggyal rendelkezik a település, sőt néhány háznál még mindig gyártják.

A lemezgyárból

- A paraszti hagyománynak fontos eledele volt a molnárkalács, ami a nevével ellentétben egy ostya – tette hozzá Sági Tibor, helytörténész. – Korábban csak a gazdagabb családoknak volt sütőjük, de a lemezgyárban sokan alapanyaghoz jutottak, így akkoriban szinte mindenhol megtalálhatóak voltak ezek a vasak. Négy évvel ezelőtt megjelent egy kötetünk, ahol 167 sütőnek írtuk le a mintáját, ez pedig meghatározza a nádasdi  hagyományt. Padlásokról, fészerekből, de még a MÉH-telepről is előkerültek ezek a tárgyak, amire ismét nagy figyelem összpontosul. Öt-hat kilós szerkezetekről beszélünk, ezért a sütemény elkészítése igazi családi eseménynek számított. Általában a nagymamák keverték be a tésztát, a férfiak pedig a forró láncon forgatták a vasat, míg el nem készült az édesség. Sokan ismerhetik, hiszen a fagylaltok díszítésére is használják, de a motívumok miatt a nádasdit nem tekerik össze, hanem kerek formában fogyasztják.

A Magyar Nemzeti Múzeum kertéjében a delegáció két napon keresztül folyamatosan sütött. 19 kiló lisztből 2200 darab molnárkalács készült el. Ezzel országos szinten is megismertették a nádasdiak büszkeségét azok után, hogy hazánk szellemi örökségének a részévé vált.

-ME-