Blöff vagy kitűnő helyzetfelismerés?

Blöff vagy kitűnő helyzetfelismerés?
Alig kétperces a leosztás, mégis az egyik legösszetettebb, amelyet valaha láttam póker közvetítések során. Tökéletesen megmutatja, mi játszódik le egy profi fejében, miközben játszik, és az is bebizonyosodik, hogy ez nem szerencsejáték!

Elöljáróban annyit kell tudni, hogy a 2004-es Póker Világbajnokság (WSOP) főversenyének döntő asztalánál járunk. 2.576 nevező fizette be a borsos 10.000 dolláros (nagyjából 2 millió forint) nevezési díjat, és közülük 2.569-en már kiestek a versenyből. Az asztalnál olyan profik ülnek, mint Greg Raymer (későbbi világbajnok, csak világbajnoki versenyeken 13 fizetős helyet sikerült eddig megszereznie), Dan Harrington (kétszeres világbajnok, WPT győztes, Holdem Versenystratégia című könyvéből több tízezren tanultak meg játszani – többek közt a cikk írója is), David Williams (későbbi ezüstérmes, 17 fizetős hely világbajnokságokon, 4 döntő asztal a WPT versenysorozaton) vagy Josh Arieh (aki kétszeres világbajnoki címe mellett 13 másik világbajnoki versenyen is fizetős helyen végzett).

Ő nyitja meg a bankot egy 225 ezres emeléssel, kezében különböző színű K,9-cel (vaktétek 50 és 100ezer), amit Greg Raymer A,2-vel megad.

Ugye mindenki hallotta már azt a kijelentést, hogy a pókerasztalnál nem (mindig) a lapunkat, hanem a szituációt játsszuk meg? Abban a pillanatban, hogy Greg megad, Dan Harrington már tudja, hogy a „satut” fogja alkalmazni, mellyel minden résztvevőt kiűz a partiból, és az eddig betett több mint fél millió zsetont maga elé húzhatja. Az első licit összege nem túl magas, így biztos lehet benne, hogy Josh Arrieh közepes lapokat kapott, és az ezt követő megadás sem árulkodik hatalmas kézről, ezért 1,2 millióig emel. Lapjai valódi ereje (vagy inkább gyengesége – különböző színű 6,2) teljesen lényegtelen -  ugyanígy játszott volna minden egyes lapkombinációval. Ahhoz hogy a szituációt pontosan megértsük, tudnunk kell, hogy Dan a világ legkonzervatívabb játékosa, így ha ő hív, azt mindenki komolyan veszi az asztalnál. Társai pontosan tudják, hogy ő ezt a hívást csak prémium lapokkal teszi meg, ezért egy pillanatig sem merül fel bennük, hogy hívása nem lenne legitim.

Az utána következő  játékosok a 6-szoros visszahívás hallatán alig várják, hogy bedobhassák lapjukat. Közülük David Williams A,Q-t talál, amivel egy pillanatra elgondolkodik, azonban a licitsorozat értelmezése után egyértelműen játszhatatlannak ítéli meg – nagyon helyesen – a második legerősebb nem párt alkotó lapkombinációt. Helyesen, mert egy profi játékos attól jut el egy több ezer fős verseny döntő asztaláig, hogy felismeri a rizikós szituációkat, és nagy ívben elkerüli őket! Másodpercek alatt végiggondolja a már eddig is bonyolult licitsorozatot (korai pozíciós hívás, megadás, erre egy hatalmas visszahívás) és nyugodt szívvel engedi el lapját. Miért kockáztatná a kiesést egy olyan leosztásban, ahol egyetlen zsetont sem kellett a bankba tennie? Ilyen magasságban egy-egy hellyel előrébb végezni több százezer dollár (több tízmillió forint) plusz nyereményt jelent.

A vakok is villámgyorsan bedobják lapjaikat, és Arieh-n van a sor, aki először nyitott. A Dan által használt „satu” itt fejti ki roppant nagy erejét. Arieh beszorult a hatalmas hívást indító Dan és az ő hívását korábban megadó Greg Raymer közé. Lehetetlen játékban maradni ilyen szituációban figurás párnál gyengébb kézzel, hiszen a tét tartásával sem biztos, hogy megnézheti a flopot, mert Greg, akinek jelenleg a legtöbb zsetonja van, még újra licitálni fog és nyugodtan dönthet úgy, hogy akár az összeset középre tolja. De ha nem kerül több zseton a bankba akkor is Arieh-nek kell először beszélnie a közös lapok felbukkanása után, amit ilyen bonyolult licitmenetet követően csak akkor nyerhet meg, ha hatalmas kezet sikerül kialakítani már az első három közös lappal. Ha K,9 keze top párt alkot a flopon (érkezik egy király, de ász nem) egyáltalán nem lehet biztos benne, hogy Greg vagy Dan nem dominálja-e, vagyis nincs-e náluk is király magasabb segéddel, mint a 9-es. A dolgok rendje és módja szerint gyorsan megválik lapjaitól.

Greg Raymer (látszólag) nem dönt ilyen gyorsan, megpróbál információt gyűjteni néhány Dan felé irányuló kérdéssel, majd hosszú másodperceken át nézi ellenfelét. Természetesen a félelem, ijedtség leghalványabb jeleit sem fedezi fel Dan Harrington-on így ő is bedobja lapjait.

Az egyik online terem reklámát idézve: a póker a türelem, a logika és a jól időzített agresszió játéka, ahol a szerencse nem magyarázat arra miért olyan sok az ismerős arc a döntő asztalokon.

Itt megnézheti a videót!


Kapcsolódók:


– Jung Árpád –








hirdet�s