“Bizánc problémája a miénk is”

“Bizánc problémája a miénk is”
Miskolc – Selmeczi György operájának ősbemutatója a miskolci operafesztiválon.

Selmeczi György Bizánc című operájának ősbemutatóját június 14-én tartják a miskolci operafesztiválon. A kétfelvonásos művet a Kolozsvári Magyar Opera társulata adja elő.

– A felkérés egy operára vonatkozott, vagy kifejezetten Herczeg Ferenc Bizánc című drámájára?

Selmeczi György: Az utóbbi. Már több mint egy évtizede foglalkoztat Herczeg Ferenc drámája, de ha nem jön a felkérés, akkor biztos, még most sem készült volna el, megmaradt volna egy majdani feladatnak a sok másik között.

– A marketing nemzeti operaként vezeti fel a művet, ami attól függetlenül lehet igaz, hogy a Bizánc alapműve a bizánci császárság utolsó napját jeleníti meg.

Selmeczi György: Egy zeneszerzőről sem tudok, aki úgy kezdene komponálni, hogy most egy nemzeti operát fogok írni. Feladat van, munka van. Az Aida, a Turandot, a Pillangókisasszony mind olasz opera, függetlenül attól, hogy Egyiptomban, Kínában vagy éppen Japánban játszódik. Herczeg Ferenc nagyon fiatal volt, amikor a Bizáncot megírta. Valami félelmetes látnoki képességgel érezte meg, milyen problémákkal kellett szembenéznie a 15. századi Európának, és hogy ezek a problémák, veszélyhelyzetek még a mű megírásának időpontjában, a 20. század első éveiben is mennyire érvényesek. Azt is hozzá kell tennem sajnos, hogy ezek a problémák napjaink Magyarországára és Európájára is érvényesek. Ha körülnézünk, akkor láthatjuk, az erkölcsi értékek, a hit, az elkötelezettség mind-mind megkérdőjelezik nap mint nap, a megosztottság, a széthúzás, a kereszténységgel szemben álló értékrendek térhódítása mindennapos jelenség. Ez pedig törvényszerűen tragédiához vezet. Visszatérve a kérdéshez, nem nemzeti operaként komponáltam, de mondanivalójában, sugallatában lehet az, válhat azzá, ha a közönség is úgy akarja.

– A közelmúltban egy másik Selmeczi-mű, a Spiritiszták hatalmas sikert aratott. Ez pozitív hatással bír az alkotói munkára, vagy éppen ellenkezőleg, kicsit visszafogja azt?

Selmeczi György: Még most is meglep a Spiritiszták sikere, magyar opera az elmúlt másfél évszázadban nem élt meg egymás után hat telt házas előadást. Ez pedig elvárást támaszt. Amíg az ember fiatal, telve van zsenitudattal, addig magasról tesz az elvárásokra. A korral ez csendesedik, az elvárás, a közönség várakozása óvatosságra, megfontoltságra int. Amikor ezt a felkérést megkaptam, folyamatosan az motoszkált bennem, hogy olyan művet adjak ki a kezemből, amilyet a Spiritiszták után joggal elvárnak tőlem. Mindezt úgy, hogy a klasszikus, romantikus toposzok jelen legyenek az előadásban, de érződjön a kezem nyoma a hangokban. Egyszerre nyomaszt, bénít és dob fel mindez komponálás közben.

– A határidő, a „tól-ig”, a sürgetés kényszere?

Selmeczi György: Ez az egyetlen, amivel kordában lehet engem tartani. Ha az nincs, ez az opera még mindig nem születik meg. Szeretem a műveimet nem befejezni, ha nem muszáj. Addig még alakulhat, formálódhat, hiszen bennem már lényegében kész van, csak kell egy késztetés, ami elő is csalja. A Bizánc már 2013 decemberében kész volt, az utolsó jelenet kivételével. Azt még hat változatban megírtam és vártam, az idő döntse el, melyik verzió lesz a végleges.

– Van ilyenkor külső segítség?

Selmeczi György: Már abban a korban vagyok, hogy ne legyen erre szükségem. Vannak olyan barátaim, akiktől kapok és elfogadok szakmai segítséget, ha szükségét érzem. Mind-mind olyan emberek, akik maguk is gyakorolják ezt a szakmát, tehát hitelesek, nem maguk csinált megmondó emberek.

– Herczeg Ferenc drámája monumentális mű, amit egy az egyben szinte lehetetlen átvinni az operaszínpadra. A librettó megírásába egy zeneszerző mennyire szólhat bele?

Selmeczi György: Olyannyira, hogy a librettót Kapecz Zsuzsa költővel együtt jegyzem. Ez egy sokszereplős mű, hatalmas kórussal, de természetesen nem bírja el az eredeti drámát. Aki nem ismeri az alapművet, annak feltétlenül tudnia kell, itt nem egy-két főszereplős darabról van szó, hanem rengeteg egymás mellett működő, egymásnak feszülő nagy karakterekről. Nagy idők, nagy pillanatok nagy formátumú jellemeket kívánnak és hoznak a felszínre. Ez a darab egyetlen nap alatt játszódik, Bizánc utolsó napjáról 1453-ban. Konstantin császárnak szembesülnie kell azzal, Bizánc nem a külső török ostrom miatt van halálra ítélve, hanem a belső széthúzás, a bomlasztó árulás miatt. A császár egyedül marad, saját felesége is elárulja, egyedül a genovai zsoldoskapitány tartja benne a lelket, aki fizetett profiként áll helyt a bukás biztos tudatában az utolsó pillanatig. Remélem, ennek az üzenete eljut a közönséghez, hogy nem nézhetjük tétlenül saját értékeink elvesztését. Bizánc problémája a miénk is.

– Az ősbemutatót a Kolozsvári magyar Opera társulata adja elő, ami biztos nagy segítség ebben az esetben.

Selmeczi György: A létező legnagyobb szerencse, hogy egy kiforrott társulat állt az előadás mögé. Így is nagy kihívás ezt a művet színpadra állítani, de még nehezebb lett volna egy összehozott társulattal, kórussal megcsinálni. Az pedig már külön ajándék, hogy a társulat ezzel az előadással nyitja a következő szezont és a tervek szerint a repertoárján is fogja tartani.

ÉM-BG








hirdetés




hirdet�s