2015.01.12. 11:24
Jegyzet: Biztonság?
<em>A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet napján első dolgom volt hívni Párizs belvárosában élő két ifjú barátnőmet, mi van velük, miként élik meg a történteket</em>. <strong>Szalóczi Katalin jegyzete</strong>.
A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet napján első dolgom volt hívni Párizs belvárosában élő két ifjú barátnőmet, mi van velük, miként élik meg a történteket. Szalóczi Katalin jegyzete.Egyikük megnyugtat: nekik semmi bajuk, egy kicsit addig volt ideges, amíg a húga haza nem ért, de most már minden rendben. Alig fejeztük be a beszélgetést, zaklatottan hív egy barátom, a lánya Franciaországban végezte egyetemi tanulmányait, oly fényesen, hogy megkínálták egy remek állással Párizsban. „Annál a megállónál szokott felszállni a metróra!” Próbálom nyugtatni: talán épp az lesz most a biztonságos környék, ha folytatják, akkor másutt.
Még nem folytatták, amikor Londonban élő barátnőm hív. Ha valaki, ő érzékeny az efféle hírekre, újságíró volt még pár éve, de mindenről beszél, csak a párizsi történésekről nem. Én hozom szóba, de csak fél füllel hallott róla. Azért hozzáteszi: remélem, itt biztonságban vagyunk. Tudom, nem arról van szó, hogy nem érintette meg, csak épp hárít. Három kisgyerek édesanyja.
Ma már arról szólnak a hírek: a párizsi csak nyitánya volt egy terrortámadás-sorozatnak. Válaszul összefognak a titkosszolgálatok, s milliók menetelnek az utcákon, nemet mondva a gyűlöletnek és az erőszaknak. De mintha így összefogva sem a béke felé menetelnénk.
