Béres Attila: “Azt szeretném, ha a mi színházunk a maga konfliktusait felvállalva is békés terep lenne”

Akt.:
Béres Attila
Béres Attila - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Béres Attilát választották a következő öt évre a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójának. Interjú: Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház új igazgatójával.

A felhatalmazást egyhangú támogatással kapta meg a jelölt a miskolci közgyűléstől. Béres Attila rendezőként az elmúlt három évben több fontos előadást hozott létre Miskolcon, különféle műfajokban. Megbízásával a döntéshozók azt is kifejezésre juttatták: a folyamatosság pártján állnak. Ez is szóba került, amikor kinevezése után interjút adott lapunknak.

– Ellenszavazat nélkül választotta meg a miskolci közgyűlés a Miskolci Nemzeti Színház ügyvezető igazgatójának. Mit gondol, miért?

Béres Attila: Végtelenül örülök, hogy a döntéshozók szakmai kérdésként kezelték ezt az ügyet – színházat vezetni: szakma. Ennek belátása érződött a hozzászólásokon és a személyes beszélgetésekben. Mindenki dicsérte a pályázat részletességét, előremutató terveit. Ezúton is köszönöm az egyhangú támogatást, hogy a képviselők teljes mellszélességgel mellém álltak. Azt hiszem, ez egy önmagán túlmutató gesztus, elég ritka mostanában, hogy egységes döntés születik egy testületben. Ez még nagyobb felelősséget ró rám. Nem a megfelelni vágyás hajt, hanem azt szeretném, hogy amit magamtól elvárok, azt megvalósíthassam.

– Amióta elődjét, Kiss Csabát márciusban visszahívta az igazgatói posztról a közgyűlés, azóta tartja magát a híresztelés: ez az egész azért történt, hogy ön legyen az igazgató. És most ön kapta a megbízást.

Béres Attila: Most is azt tudom mondani, amit eddig, és remélem, utoljára kell, hogy erről beszéljek: nem vettem részt semmiféle „puccsban”, és nem is számítottam erre. Akárhányszor pályáztam színházi vezetésre, tulajdonképpen esélyes indulónak tekintettek. Sokat elárul, hogy most egyhangúan választottak meg. Azt gondolom, hogy nekem, és a velem pályázó társaimnak dolgunk van Miskolcon, ebben a színházban. Szeretnénk végigcsinálni, a művészeti tanáccsal közösen. Be kell bizonyítanunk, hogy a színház művészeti karakterét megadó, a minőség garanciáját jelentő művészeti tanács gondolata jó és egészséges, hosszú távon is működőképes. Biztosan lesznek konfliktusok – ahogy mondani szoktuk: ha nincs konfliktus, nincs színház sem –, de ezek a viták köztünk soha nem léphetik át a szakmaiság határát.

– Felkészültnek érzi magát a színházigazgatásra?

Béres Attila: Mit mondana az első nap az iskolába induló gyerek, ha azt kérdeznénk tőle: felkészült-e az iskolára?

– De ön nem kisiskolás, hanem elismert színházi szakember.

Béres Attila: Hat évig voltam az Operettszínház főrendezője. Testközelből tapasztalhattam meg, hogyan működik egy igazán sikeres színházi struktúra, hogyan lehet céltudatosan előre kormányozni a maga tehetetlenségi erejével is egy akkora hajót. Benne voltam, láttam, ismerem. Sokat tanultam Jordán Tamástól is, akit bár tizenöt éve tudok a barátomnak, igazán közeli munkaviszonyba csak az elmúlt években kerültünk. Koncepcióját, filozófiáját tekintve az a színházi vezetés áll hozzám a legközelebb, amelyet ő képvisel. Tetszik a higgadtsága, az embersége, és az az általa képviselt gondolat, hogy a színházban a legfontosabb az előadás, de azon kívül is mindig történnie kell valaminek. Szeretném racionálisan, tisztasággal és egyenességgel vezetni a színházat.

– Ön 2012 óta tagja a Miskolci Nemzeti Színháznak, részese az elmúlt évek történéseinek is. Mi jelenti majd a folytonosságot és mi a változást?

Béres Attila: A folytonosságot a minőség kell, hogy jelentse és az a fajta nyitottság, ami ezt a színházat a megérkezésünk óta jellemezte. Folytatjuk az iskolai programjainkat, lesz beavató színház. Az újítás a pontosabb szervezettség lesz. Azt szeretném, ha a mi színházunk a maga konfliktusait felvállalva is békés terep lenne. Az eddigi elképesztő mennyiségű munkát úgy szeretném csökkenteni, hogy a változás a minőséget szolgálja. Szakítani szeretnék azzal a hagyománnyal, hogy egymás után három bemutató legyen, három egymást követő nap. Ez lehet az az eset, amikor a kevesebb: több. Fontosnak tartom, hogy az elszerződött színészek közül többeket megpróbáljak visszacsábítani. Mert lényeges volt, hogy például Görög Lacit megszerették ebben a városban, Miskolc egyik emblematikus színésze lett. Törekednem kell a nézőszám növelésére. Mindig van egy új ember, akit meg kell győzni, hogy vegyen bérletet, vagy jegyet. Az elkövetkező években pontosabban határoznánk meg a különböző játszótereink műfaji és művészi karakterét. Az biztos, hogy bármilyen műfajban mutatunk be előadást, a legfontosabb a minőség és az ízlés. Hogy mit hol mutatunk be, annak is van jelentősége. A nagyszínházat úgy kell pozícionálnunk, hogy a közönségvonzó darabok helyszíne legyen: vígjátékoké, a zenés előadásoké, az operáé vagy a nagy klasszikus drámáké. A Kamaraszínházat jobban el kell tudnunk tolni egyfajta művészszínházi irányba. A Játékszínben szeretnénk elindítani egy sorozatot, minden évben bemutatnánk egy görög tragédiát, mai megfogalmazásban – a kezdetek és a jelen találkozása lenne. Erre szeretnénk különleges, frissen gondolkodó rendezőket meghívni.

– A kinevezése idén június 19-től szól. A következő évad kész. Mi lesz a dolga?

Béres Attila: A 2015/2016-os évad készen van. Ezt Szabó Máté az igazgatóválasztásig szóló átmeneti időre megbízott igazgatóként megszervezte. A feladatom megteremteni ennek az évadnak a nyugodt, szakszerű kereteit. Időben elkezdjük az ezt követő szezon tervezését. Mátéval, és a művészeti tanáccsal. Bizonyos nehézséget rejt, hogy Rusznyák Gábor közben a kecskeméti színház főrendezője lett, de tudom, hogy a munkabírása megengedi, hogy részt vegyen ebben a tervezésben. Van dolgom a két fesztiválunk folytatásával: továbbra is otthont adunk az európai színi akadémisták fesztiváljának, és lenne határon túli fesztiválunk is, amiben visszatérünk a gyökerekhez: pár napon keresztül egy határon túli magyar várost szeretnénk bemutatni a színházban: íróival, festőivel, balettkarával, színházával, gasztronómiájával.

– Bujdos Attila –

Névjegy: Béres Attila

Vámos László-díjas magyar rendező, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójaSzületett: Marosvásárhely, 1971.,

Pályakép: Marosvásárhelyen született 1971-ben. Matematikusként végzett Kolozsvárott a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, majd a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen tanult színész szakon. 1999-ben Budapestre költözött, s 2003-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán, Babarczy László osztályában. A diploma megszerzése után Egerben volt rendező, majd a Pécsi Nemzeti Színházban. 2006-ban a Budapesti Operettszínház főrendezője lett. Rendezett továbbá Kecskeméten, Szombathelyen és a Nemzeti Színházban is. 2012 óta tagja a Miskolci Nemzeti Színháznak, a 2014/2015-ös színházi szezonban a szombathelyi Weöres Sándor Színház főrendezője volt
Felesége Ari-Nagy Barbara, dramaturg.


Részlet a Miskolci Nemzeti Színház közleményéből (2015. június 18.):

A színház művészeti vezetője Szabó Máté, a színház eddigi megbízott ügyvezető igazgatója lesz. Tovább folytatja munkáját a művészeti tanács, melynek tagjai az ügyvezető igazgató, a művészeti vezető, valamint a színház állandó rendezői: Keszég László, Rusznyák Gábor és Szőcs Artur.