Béres Attila : „Azt kívánom, hogy ne kopjon meg a lendület, amelyben a színház most van”

Akt.:
Béres Attila : „Azt kívánom, hogy ne kopjon meg a lendület, amelyben a színház most van”
© Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Marad a minőség – naponta mutatják meg, milyen a huszonegyedik századi nemzeti színház. Vendégünk volt Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója.

Már a 2018–2019-es évad terve is szinte teljesen kész – ezt Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója árulta el, amikor szerkesztőségünk vendégeként elképzeléseiről, reményeiről kérdeztük: mit hoz az általa vezetett intézmény számára 2018?

Hagyományt teremtenek

A beszélgetés a kézenfekvőnek látszó színházi témáktól távolról indult, amiként az év első, nagyobb nyilvánosságot kapott eseménye sem a teátrum falai között, hanem Egerszalókon volt: disznóvágás, a társulat részvételével.

– Csapatépítésnek is nevezhetem – mondta el Béres Attila. – Fontos, hogy akik naponta 10–15 órát töltenek együtt a színházban, más környezetben is felfedezzék egymást. Hiszek benne, és látom is, hogy ez közelebb hozza egymáshoz az embereket. Próbálunk ebből hagyományt teremteni: idén többen voltunk, mint tavaly, és jövőre – remélem – többen leszünk, mint az idén.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

Az építkezés, mint létező folyamat másként is szóba került.

Béres Attila:

– Ebben az évben nem szeretnék többet, mint ami tavaly történt. Az építkezés szakaszának mindjárt a végére érünk. Még nem tartunk ott, hogy hátradőlhetnénk, de az általunk követett irány jól látható, az évadtervezésben, a műsorstruktúrában, a színház belső működési rendjében. Az előadásainkban testet ölt, hogy mi az a minőség, amelyre törekszünk. Ezt kell megerősítenünk 2018-ban. Mert az nagyon jó, ha a szakmai értékelésben igen magasra jutunk, de ez csak egy fecske, és mi hosszú távra tervezünk, olyan elmélyült munkával, amelynek eredményeként stabil, erős színházzá válik a miskolci.

A szakmai értékelés, amelyre az idézett mondat utal, a Rusznyák Gábor rendezte Kivilágos kivirradtig, amely a színikritikusoktól a legjobb előadásnak járó díjat kapta 2017 őszén. Megjegyeztük, hogy az Art&Go portál összesítésében 2017 tíz legfontosabb színházi előadása között ott volt A mi osztályunk című előadás is, amelyet Béres Attila rendezett (és amelyet kiadónk szavazásán az Észak-Magyarország olvasói is a 2016–2017-es évad legjobb miskolci előadásának választottak).

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

Min múlik az a fajta stabilitás, amelyre utal? – kérdeztük a direktort.

– Hogy mindig úgy tudjunk haladni, ahogyan terveztük. Hogy ne legyen egy-egy évadban mérhetetlen bukásunk. Bár én attól sem rettegek – mondta Béres Attila, aki felvetésünkre – lehetséges-e előadásnak megbuknia Miskolcon, ahol a színház közönsége a nyitottságáról híres – még ezt mondta a témáról: – a bukást belülről, a lelkében éli meg az ember. Az előadás mindig elkészül. Csak van, amikor érezni, ez nem volt olyan jó. Jó, ha bevalljuk, ha tanulunk belőle. Mindenesetre bukásból nem kívánok sokat magunknak 2018-ra. Azt kívánom, hogy ne kopjon meg a lendület, amelyben a színház most van, és ami olyan előadásokat segített a világra, mint a Kivilágos kivirradtig, a Játék a kastélyban és sorolhatnám. Azt kívánom magunknak, hogy ez a valódi mélységekre figyelő munka folytatódjon. És amit a legjobban kívánok: tudjunk örömet okozni a nézőinknek, idén se kelljen csalódniuk bennünk.

ÉM-BA








hirdet�s