Belvizet kerestünk, árvízre leltünk Borsodban. És apadt

Akt.:
Már apad, így a biciklisek át tudnak tekerni a vízen
Már apad, így a biciklisek át tudnak tekerni a vízen
Borsod-Abaúj-Zemplén – Miként élik meg az emberek az áradást? Vajon miként érinti az életüket?


„Az utóbbi hetek csapadékos időjárásának következtében területi elöntés 76 ezer hektáron alakult ki, amiből vetés és szántó 39 ezer hektár” – olvasható a legutóbbi jelentés az Országos Vízügyi Főigazgatóság honlapján. Korábbi információnk szerint az esőzések hatására megyénkben is jelentősen megnövekedett a belvízzel borított területek nagysága; az őszi vetések belvíz alá került területei is ezer hektárban mérhetők.

Vízi biciklisek

Nosza, nézzük meg közelről! Kollégák mondják, Tiszaújváros környékén érdemes szétnézni, s azt is tudjuk, Sajó­örös és Kesznyéten között egy ideje a víz miatt lezárták az utat. Kiscsécs határában látunk is víz borította szántást, de embert sehol. Elérkezünk az útlezáráshoz. A nyomok egyértelműen mutatják, azért egy kis odébb pakolászás árán pár autó csak átmegy a tiltott szakaszon. Minket pedig szintén szabályszegésre ösztönöz a feladat. Kisvártatva két biciklis jön szembe, de elszalasztjuk őket. Odébb még ketten jönnek, szintén bringával.

arvizes-riport06-st

– Kesznyétenben lakom, itt is születtem, s Tiszaújvárosban dolgozom – mondja egyikük, Irhás György. – Pár napig körbejártunk, Bőcstől busszal, de egyrészt drága, másrészt egy órával korábban kell kelni hajnalban, hogy hatra beérjek a munkahelyemre. Amint apadt annyira, hogy át tudjunk tekerni rajta, bementem az újvárosi rendőrkapitányhoz, hogy megbeszéljem vele, ne büntessenek meg érte, ha átjövök. Bérletre nem telik, az havi tízezerbe kerülne, arra pedig úgyis vigyázunk, hogy ne sodorjuk magunkat bajba. De már lentebb van a víz, mint a kerék agya – mutatja, miközben kibújik vízhatlan ruhájából. Hozzáteszi: láthatjuk, azért nem bízza a véletlenre.

Elég rizikós

Kérdésünkre elmondja, kié a föld, amit víz alatt látunk.

– Elég rizikós itt termelni, de aki az ártérben ezt teszi, az bizonyára számol vele –mondja. – Amott be van vetve őszi búzával, de annak meg ez a korai ár nem árt – vélekedik.

Továbbkarikáznak Újváros felé, s néhány kattintás után mi is jobbnak látjuk visszafordulni, megelőzvén a kellemetlen találkozást a rend őreivel.

A kihelyezett útakadályoknál szembe találkozunk egy úrhölgyvezetővel. Megadja az elsőbbséget, majd a nyomunkban továbbmegy Kesznyéten felé. Nyilván nem először, tudja már: az áradás után eljött az apadás. Legalábbis a következő kiadós zuhéig.

– Szalóczi Katalin –


Akik nem köpködnek: áldják a vizet…

Sajóörös mellett bekanyarodunk egy tanyára. A gazda, Berkes István, bár tartunk tőle, nem zavar el, épp nem is zavarjuk: az unokáját tologatja egy babakocsiban. Hamarosan megjelenik egy másik kis legényke is, egy másik unoka.

– Harminc éve telepedtünk itt le. Ezek az épületek gátőrházak voltak. Sokat költöttünk rájuk, de a falaink hatvancentisek. Sorolja, mennyi földje van, abból mennyi a legelő, az erdő. Van egy kis saját halastava is. Megmutatja a szarvasmarháit is. Sok mindennel próbálkoztak, ennél maradtak. A juhoknak például, azzal kezdték, ilyenkor tönkrement a lábuk. Növényt csak saját használatra termelnek.

– Mi nem köpködjük a vizet – mondja. – Velünk csak jót tesz. A hal átjön ívni, a le­gelő ettől a víztől lesz kövér. Az őszi búzában nem tesz kárt, ami pedig a kukoricát illeti, olyat kell beszerezni, amit viszonylag későn kell vetni, s rövid tenyészidejű. Az őzek ilyenkor bajban vannak, de segítünk nekik. A mi területünk körbe van kerítve, de hagytunk nekik kapukat az átjáráshoz.

arvizes-riport07-st