Begyűjthetik első aranyukat a Jegesmedvék

Látványos kupadöntőt várnak
Látványos kupadöntőt várnak - © Fotó: ÉM-Archívum
Miskolc – Szombaton a miskolci jégcsarnokban játsszák a jégkorong Magyar Kupa döntőjét.

A DVTK Jegesmedvék – Újpesti TE találkozót – amelyre telt házat, kétezer nézőt várnak, 17 óra 15 perckor kezdik.

Különleges szezon

Az összecsapást felvezető ­sajtótájékoztatón Mikael ­Tisell, a Macik vezetőedzője először arról beszélt, hogy nem lepte meg az UTE fináléba kerülése:

– Számomra ez nem volt ­váratlan esemény, mivel a MAC Budapest mellett az Újpest is kiváló csapat. Az MAC technikásabb társaság, a lila-fehérek viszont fizikailag erősebbek, ráadásul négy teljes sorral játszanak, szemben a másik alakulat három formációjával. Mostani ellenfelünkkel a ligában többször összekerültünk és hol mi, hol ők voltak jobbak, ennek jegyében várható, hogy szoros csata lesz a szombat esti. Már csak azért is, mert nincs visszavágó, egy fellépés dönt, nincs idő a javításra, az elemzésre, hogy mit csináltunk jól, vagy rosszul, min kell változtatni. Akik fenn vannak a jégen, azoknak egyszerűen muszáj jó döntéseket hozniuk.

Arra a kérdésre, hogy ­játékos, majd szakvezetői ­pályafutása során vívott–e már három nap alatt két döntőt, a szakvezető így felelt:

– Nem, soha, így számomra is különleges ez a szezon. Szombaton este a Magyar Kupa aranycsata, kedden Visegrád Kupa finálé, és hol van még az Erste Liga véghajrája.

A Jegesmedvéknél az elmúlt hetekben hátvédgondok voltak: Ruikka nem szerepelhet, Vojtkó viszont igen, Berta pedig a védők közül átmegy „csatárkodni”, ez is bizonyítja, hogy képzett jégkorongozó, két funkcióban is kiválóan használható.

Nagy kötélharc lesz

A játékosok nevében ­Miskolczi Márk, az első sor támadója foglalta csokorba gondolatait:

– Az öltőzőben azt mondtuk, mindegy, hogy melyik riválist sodorja felénk a szél. A sors úgy hozta, hogy az Újpest jön. Biztosra vesszük, hogy nagy kötélharc vár ránk, de felkészültünk belőlük. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az Újpestnek nincs veszítenivalója, csak nekünk. Közhely, de igaz: fontos lesz a pillanatnyi­­ forma, de fel sem merül, hogy ez rosszul „sülhet” el. A legfőbb vágyunk az ünneplés, ezért vigyázni fogunk, figyelembe vesszük, hogy a lilák sok borsot törtek már az orrunk alá. Jól bírjuk a sorozatterhelést – tavaszig nyolcvan összecsapás lesz a lábunkban – és mivel­ ­komoly stáb áll mögöttünk, a kisebb sérülésekből hamarabb kijövünk, aztán hosszú a padunk és ha valaki kidől a sorból, ez nem okoz „tragédiát”. Nekem sem volt még ilyen rövid időn belül két döntőm; a hoki ilyen extrát is produkál. Sokan megkérdezték tőlem, hogy kedvelem–e az egymeccses finálét. Nos, a négy nyert mérkőzésig tartó párharc természetesen ­igazságosabb. A hatvan ­percig, vagy adott esetben még több ideig tartó derbi nyilván nehezebb, nagyobb figyelmet követel a szereplők­től. Hibázni nem lehet, hiszen egy rosszul ­sikerült harmadon elmehet a csata. Fontos, hogy minden játékelemre figyeljünk, ­ennek jegyében a védőmunka pedig első az egyenlők között.

A határ a végtelenben van

Dr. Lukács György egykori jégkorongozó, majd a Macik csapatorvosa:

– Annak idején a Jászberény ellen játszottunk mi is egy döntőt, de kikaptunk. Remélem, hogy most nyernek a fiúk. A finálé a töretlen haladást jelenti számomra. Nekem úgy tűnik, hogy lépésről lépésre megy előre a társaság és a klub, erről álmodtunk mi hajdanán és a határ a végtelenben van. Most ugyanis már olyanok a körülmények, amelyek segítségével előre lehet jutni. Mi ilyen feltételekről álmodni sem mertünk, hiszen hol volt még jégcsarnok…

Kolodzey Tamás