Barczi, Egerszegi és Koman: a DVTK ajánlata és az aligha

Akt.:
Benczés Miklós
Benczés Miklós
Miskolc – Már csak a döntés van hátra, hogy melyik külföldi klubbal fűzze szorosra az együtt­működést a DVTK. Interjú Benczés Miklóssal, a DVTK NB I-es labdarúgócsapatának sportigazgatójával.

A Diósgyőri VTK NB I-es labdarúgócsapatának sportigazgatójával, Benczés Miklóssal beszélgettünk.

– A játékosok, edzők immár szabadságon, a sportigazgató számára pedig most jön munka java?

Benczés Miklós: Van benne igazság, de mégsem. Nem panaszképpen mondom, hogy egész évben sok munkám van. Most, hogy a játékosok pihennek, a háttérszemélyzet, a back office munkatársai, beleértve engem is, a napi teendőinket folyamatosan ellátjuk, mert munka nem csak a meccsek időszakában van, ezekben a hetekben talán még többet kell tenni annak érdekében, hogy a DVTK eredményes legyen a következő szezonban.

– Ezért is jár mostanában olyan sűrűn Spanyolországba, egy hónapon belül kétszer is? Mi olyan érdekes ott?

Benczés Miklós: Valóban, most kétszer egymás után is ott voltam, de ebből az egyik egy családi utazás volt. A másik viszont nem. A Sevilla vendégei voltunk, és ezt a látogatást utólag is nagyon hasznosnak ítéltük meg, az ott járt delegáció másik két tagjával, Szabó Tamás ügyvezetővel és Sütő Szilárd utánpótlás szakmai igazgatóval együtt. Az, hogy miért voltunk ott, nem titok. Szeretnénk egy külföldi klubbal partneri, együttműködési megállapodást létrehozni, elsősorban sportszakmai elemekre épülve. Ugyanis az akadémiaépület átadásával, a pályafejlesztésekkel megteremtődött a jó szakmai munka infrastrukturális háttere, de ezzel még nem jár feltétlenül együtt a szakmai minőség javulása. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a fejlődéshez szükséges know-how egy részét importáljuk, integráljuk a megújult környezetünkbe.

– Csak a Sevilla jöhet szóba?

Benczés Miklós: Én csak pár hónapja tértem vissza a klubhoz, de kollégáim korábban jártak más csapatoknál is, Valenciában, a PSV-nél és a Dinamo Zagrebnél is az együttműködés lehetőségét keresve. Megjegyzem, egy-egy ilyen klublátogatáson nemcsak szakmai, hanem más területekre is bepillantást nyerhettünk, például a marketingrészre, de a fő cél az, hogy a szakmában dolgozók, beleértve az utánpótlásedzőinket is, megismerhessék a partnerklubnál folyó munkát, illetve, hogy onnan külföldi edzők érkezzenek hozzánk.

– Német klubot nem látogatnak meg? Csak azért, mert a relatíve nem nagy távolság és a közös történelmi szálak azt sejtetik – gondolunk itt a nagypolitika szintjén a német újraegyesítésre, vagy sportszakmai téren arra, hogy német szövetségi kapitánnyal sikerült ismét kijutnia egy világversenyre a magyar labdarúgó-válogatottnak –, hogy lehetne potenciál egy német vonalban…

Benczés Miklós: Valóban, jelenleg két ország van a labdarúgás terén vezető szerepben Európában. De az elmúlt évekre az jellemző, hogy a német követte inkább a spanyolt. Csak, hogy egy példát említsek: a Bayern München sem véletlenül vitte oda Guardiolát. A spanyol válogatott Európa-bajnokságot, világbajnokságot nyert a közelmúltban, az idei nemzetközi kupák négy döntőse közül három spanyol csapat úgy, hogy az a Barcelona, amelyik hazájukban vezeti a bajnokságot, nincs is közöttük. Számomra megkérdőjelezhetetlen a spanyol futball iránymutató szerepe, és tudtommal klubon belül már csak a döntés van hátra, hogy kivel fűzzük szorosra az együttműködés szálait. De ha már a klubok közötti együttműködésről esett szó, mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy az importált tudást nemcsak a DVTK-n belül, hanem a magyarországi partnerklubjainknál, Egerben, Salgótarjánban, a Borsod Volánnál is hasznosítani szeretnénk.

– Az elmondottak alapján talán felesleges is feltenni azt a kérdést, hogy ugye a Sevilla áll nyerésre ebben az ügyben…

Benczés Miklós: Vannak érvek, amelyek mellettük szólnak. Például a Sevillának a klubszínei megegyeznek a miénkkel, és ha egy DVTK-szurkoló bárhol járva a világban a piros-fehér színkombinációba botlik, jó esély van az emocionális kapcsolat kialakulására. De persze nem lehet ez az elődleges szempont. Az már sokkal inkább, hogy a Sevilla egy eredményes klub, hazájában ugyan nem a leggazdagabbak közé tartozik, de ennek ellenére képes volt kiváló szakmai eredmények elérésére. És nem mellékesen a Sevillához van egy kapocs, a DVTK korábbi játékosa, Francisco Gallardo – aki a spanyol városban nagy tiszteletnek örvend – és jelenleg az ottani klub U15-ös csapatának edzője.

– Az is benne lehet az együttműködésben, hogy a partner­klubtól kész játékosok érkezhetnek? Például a DVTK 2016/17-es keretébe, a légiósok számát gyarapítva?

Benczés Miklós: Nem az az elsődleges cél, hogy Sevillából érkezzen valaki, nem tartunk ott egyik klubbal sem a tárgyalások terén, hogy még az idén egy szép, érett import gyümölcsöt szakítsunk le, és hozzunk ide.

– Ezek szerint ha külföldit igazolnak, ha nem is Sevillából, akkor annak meghatározó játékosnak kell lennie.

Benczés Miklós: Ha nem jobb, vagy csak kicsit jobb egy légiós, mint egy magyar labdarúgó, akkor nem érdemes rá áldozni. Mivel a keretben a külföldiek száma nem lehet túl magas az előző évekhez képest, a Magyar Labdarúgó Szövetség anyagilag motivált ösztönzőjét is szem előtt tartva, így csak jó minőségű külföldi játékost szabad ideigazolni.

– De a pénzügyi keret mindent meghatároz, mert gondolom, egy olyan munkaruhát nem kapott a klub vezetőjétől, fő tulajdonosától, amelynek a zsebeiből vég nélkül húzhatja elő a húszezreseket, milliókat…

Benczés Miklós: Ezért is fontos, hogy okosan gazdálkodjunk, hogy tudjuk, hol a határ, amikor egy játékost meg kellene tartanunk, meg kellene szereznünk.

– Párat már sikerült megtartani, de a lejáró szerződésűek közül néhányan – hivatalosan – még gondolkoznak. Viszont az elmúlt évek tapasztalatai alapján, aki még ilyenkor is vacillál, az a legritkábban szokott a maradás mellett dönteni. És ez alapján Barczi, Egerszegi és Koman aligha lesz tagja a DVTK 2016/17 évi keretének…

Benczés Miklós: Minden játékosnak, akinek lejáró szerződése van, úgy gondolom, korrekt ajánlatot tettünk. Nem a klubon múlik, hogy nem tudtunk eddig megegyezni. A játékosok kivárnak, valahol érthető, hogy ezt teszik, de ettől függetlenül mi nem tehetünk mást, mint hogy próbálunk mindenkit a saját értékén kezelni.

– De ez azért nem könnyű, mert van egyfajta árverseny, a magyar labdarúgók eddig sem kevés, gyakran havi 1 millió forint feletti nettó fizetése, igény szintén elindult a havi 2 millió felé, ugyanis szűk a szabad magyar játékosok piaca, és a 12 élvonalbeli klub ugyanazokat akarja becserkészni.

Benczés Miklós: A lejáró szerződésű játékosnak, akit szeretnénk itt tartani, a tárgyalás során ajánlatot teszünk, és utána persze dönthet úgy, hogy nem a DVTK-t választja, hanem olyan klubét fogadja el, amelyik anyagi oldalról előnyösebb a számára.

– A fiataloknál is érzékelhető ez a fajta igény emelkedés?

Benczés Miklós: A 20 év alatti játékosokra gondol? Ott még nem annyira az anyagi motiváció a döntő, a fiatalok elsősorban játszani, lehetőséghez jutni szeretnének.

– A labdarúgó-szövetség ösztönzőrendszere alapján jövőre már két fiatal meccsenkénti bevetését dotálják milliókkal. Gondolom, ezt csak belülről nem tudják megoldani, igazolni kell fiatalt kívülről is.

Benczés Miklós: Lehet, hogy igazolunk, de ezen a téren nem állunk rosszul. Hogy a 20 év alattiak versenyben legyenek a csapatba kerülésért, a két kiadó helyért legalább négyen kellene lenniük. És ugye a jelenlegi keretünkben van három fiatal, akik több-kevesebb lehetőséget kaptak már, úgy mint Nemes, Kitl, Ternován. De vannak még mások is a klubon belül, és az is benne van a pakliban, hogy kívülről hozunk fiatalt.

– A DVTK vezetőedzője, Egervári Sándor néhány napja azt nyilatkozta lapunkban, hogy az lenne ideális, ha a felkészülés kezdetére, június 8-ra, de legkésőbb a június 20-i edzőtáborba indulásra rendelkezésére állna a keret. Az elmúlt évek hasonló időszaka alapján ez amolyan illuzórikus várakozásnak tűnik. Ön is így látja?

Benczés Miklós: Ha azt vesszük, hogy júniusban kezdődik az átigazolási időszak, hogy szinte minden játékosnak június végéig van élő szerződése, hogy a nemzetközi átigazolási piac tulajdonképpen az Európa-bajnokság után indul majd be, és augusztusban pörög fel, akkor valóban annak tűnik. De az kétségtelen, hogy szakvezetői szempontból ez lenne az ideális, és éppen ezért arra kell törekedni, hogy ez úgy legyen, ahogy Egervári Sándor szeretné, hogy amikor a felkészülés érdemi része zajlik, már komplett legyen a keret.

– Berecz Csaba –


Névjegy: Benczés Miklós

  • Születési idő: 1969. július 27.
  • Születési hely: Salgótarján
  • Beosztás: DVTK sportigazgató, Diósgyőri Labdarúgó Akadémia
  • Végzettség: testnevelő tanári diploma, UEFA Pro-licenc
  • Pályafutás játékosként: Salgótarjáni BTC utánpótlás (1976–1978), Diósgyőri VTK utánpótlás (1978–1984), Nyíregyházi Főiskola (1991–1994).
  • Pályafutás edzőként: DVTK, MISI utánpótlás (1994-2001), DVTK felnőtt másodedző (2001/2002), Arnót (2002/2003), DVTK utánpótlás (2003/2004), Hejőcsaba (2004–2006), DVTK utánpótlás (2005/2006), DVTK felnőtt másodedző (2006–2009), DVTK felnőtt vezetőedző (2009), DVTK felnőtt másodedző (2009/2010), DVTK felnőtt vezetőedző (2010–2012), Puskás Akadémia FC (2012–2015), Mezőkövesd Zsóry FC (2015).








hirdetés