Bálványimádás vagy hódolat?

Seres Tamás előadása valódi ikonokkal
Seres Tamás előadása valódi ikonokkal - © Fotók: DA
Miskolc – Az ikonfestészet olyan művészeti ág, amely képekben fejezi ki az imádatot.

Seres Tamás kortárs ikonfestő-restaurátor több környékbeli görögkatolikus és ortodox templomot díszített alkotásaival. A Szent Anna Plébánia Kolping Akadémia előadás-sorozatának részeként munkájának mélyebb titkaiba avatott be bennünket az ikonfestészet történetén, technikáin és alapanyagain keresztül.

Ikonfestés előtt illik elimádkozni mindig az ikonfestő imáját.” Seres Tamás

– Emlékszem, hogy az első találkozásom az ikonfestészettel a dédnagymamám imakönyvén keresztül történt általános iskolás koromban – kezdte Seres Tamás. – Lemásoltam egy ikont ábrázoló szentképet belőle. Miskolcon, a Búza téri görögkatolikus Nagyboldogasszonyról nevezett Püspöki Székesegyházban láthatók a munkáim a kupolában, illetve a nagypeleskei templomban és Magyarkomjáton. Jelenleg a nyíregyházi Szent Miklós Görögkatolikus Székesegyház és a papnevelő intézet ikonosztázán dolgozom. Szívesen tartok előadásokat és nyaranta ikonfestő táborokat.

Megpróbált képtípus

„Kezdjük azzal kalandozásunkat, hogy mi is az ikon, mi jut eszünkbe róla. Ha beírom az internetes keresőbe, étteremmel, borászattal találkozom és maga az, amire rákattintottam is egy ikon. Most, amikor az ikonfestészet újabb reneszánszát éli, szeretjük ezt a szót olyan termékekre használni, amiknek valamiféle hitelt, patinát akarunk adni. Tény, hogy a keleti kereszténység szentképe egy megpróbált képtípus, hiszen az egyház kánonban fektette le a szabályokat, amelyek alapján ezek készülnek. Ikonfestés előtt illik elimádkozni mindig az ikonfestő imáját. A munkához én magam liturgikus zenét szoktam hallgatni. Ugyanakkor az is igaz, hogy hiába imádkozom, hogyha a lelkem nincs készen és nem szeretettel csinálom” – osztotta meg a művész.

Élő valóság, közvetítő

A képrombolás idején támadás érte az ikontisztelőket, hogy bálványimádók.

„Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy az ikon, amikor egy templomban vagy a saját szobánk falán függ, különösen, ha előtte megszentelték, akkor már nem műtárgy, mint egy szobor, nem is dekoráció, mint egy szép freskó, hanem élő valóság. Abban hiszünk, hogy a megszentelés által ezeknek a képeknek közvetítő ereje van afelé a szent felé, akit ábrázol. A hívek bemennek az ortodox templomba és megcsókolgatják az összes ikont. Ez furcsa a nyugati ember számára, mert nem ebben nőttünk fel. Ők viszont azért teszik, mert olyan mintha a rokonaikkal találkoznának és így üdvözlik a szeretett családtagot. A nagyböjt első vasárnapja a keleti egyházakban az igazhitűség vasárnapja, ami gyakorlatilag a képtisztelet visszaállításának az ünnepe. Persze, nyilván ez egy kulturális jelenség is, hiszen Görögországban, Oroszországban, Ukrajnában, Grúziában, senkinek nem idegen a képtisztelet” – magyarázta az előadó.

ÉM-DA