Bajnokcsapat a lakótelepről

Pampuch Csaba (10) győztes pontja után talpon a teltházas csarnok, a pályán Bugyi József (7), José Alvárez Cutino (balról a harmadik), Veres Péter (takarva), Horváth Géza (3) és Ernesto Rufin Martínez, vagyis az alapcsapat ünnepel – vagy éppen próbálja felfogni, hogy mi is történt velük
Pampuch Csaba (10) győztes pontja után talpon a teltházas csarnok, a pályán Bugyi József (7), José Alvárez Cutino (balról a harmadik), Veres Péter (takarva), Horváth Géza (3) és Ernesto Rufin Martínez, vagyis az alapcsapat ünnepel – vagy éppen próbálja felfogni, hogy mi is történt velük - © Fotó: KM-Archív/Elek Emil
Nyíregyháza – Húsz éve annak, hogy a két kubai játékossal megerősített nyíregyházi röplabdacsapat bajnok lett.

Aki ott volt, sosem feledi! Húsz éve ezen a napon, 1998. április 25-én szerezte meg története első és egyetlen magyar bajnoki címét a nyíregyházi férficsapat, az NYVSC-Szabolcs Gabona.

Pezsgőkkel készültek

A döntőben a Kaposvárt győzte le 3–1-es összesítéssel a „Gabona”, úgy, hogy a Somogyországban 3:2-re megnyert röplabdahorror után a párharc negyedik meccsére azon az április végi szombati napon csordultig megteltek a Bujtosi Szabadidőcsarnok lelátói. A korabeli tudósítások 3000 nézőt emlegetnek, holott…

– …voltak ott négyezren is – vágta rá Pampuch Csaba, a 3:0-ra, azon belül is, 15:8-ra, 15:6-ra és 15:5-re (akkoriban még 15 megnyert pontig tartott egy játszma) megnyert negyedik összecsapáson a mérkőzés – tehát bajnoki labda értékesítője. – Leesett az állunk, amikor megláttuk, hogy a bemelegítésre indulva mennyien vannak a lelátón, amikor pedig nyitni mentem, és végignéztem a csarnokon, szabályosan beleborzongtam. Emlékszem, a meccs előtt vittük be az ünneplésre szánt pezsgőket, az ajtónál állók megkérdezték, hogy nem iszunk-e előre a medve bőrére. Mondtam, hogy itt csak mi nyerhetünk! A meccslabda? Kitől mástól, mint Josétól, vagyis kubai feladónktól kaptam a labdát a négyes helyen, és ha jól emlékszem a blokkról pattant ki az ütésem.

Azóta is ezt hallgatják

– Azóta is, tehát már húsz éve azt halljuk Csabitól, hogy mi lett volna velünk, ha ő nincs, és nem értékesíti a meccslabdát – veszi át a szót Veres Péter, az akkor 19 éves ütő, az abból a csapatból a legnagyobb karriert befutó, Olasz-, Spanyol-, Orosz- és Lengyelországban, valamint az arab világban is légióskodó, spanyol aranylabdáig jutott nyitásfogadó-ütő. – Bárhol jártam a világon, és bármit is nyertem, mindig elmondtam, hogy a szívemnek a Nyíregyházán nyert bajnoki címem a legkedvesebb. Éppen azért, mert gyerekkori barátaimmal együtt értük el a sikert, azokkal, akikkel a játszótéri porolónál is együtt ütöttük a labdát.

Nemcsak a Kaposvárt verte el a döntőben az NYVSC, hanem a Szegedet is az elődöntőben, a Tisza-partiakat pályahátrányból 3–0-ra úgy, hogy a második és harmadik meccsen pontot is alig engedett ellenfelének a nyíregyházi csapat.

– Edzőnk, Botos Feri bácsi nagyon jól tudta motiválni a csapatot, és úgy lettünk egyre jobbak, ahogy a két kubai, José Alvárez Cutino valamint Ernesto Rufin Martínez erőben egyre inkább utolérte magát – így Pampuch Csaba, aki 2003-ig, a csapat megszűnéséig kitartott Nyíregyházán, aztán kaposvári és kazincbarcikai játékosként is szerzett még egy-egy bajnoki címet és kupaezüstöt. – Joséhoz nekünk, ütőknek is fel kellett nőnünk, az ő fifikás feladásait ki kellett ismernünk. Amikor ez megtörtént, akkor nem volt, aki megállítson bennünket. Valóban az volt a titkunk, hogy a liberó Horváth Lacival együtt a kezdőcsapatból hétből négyen is egy lakótelepen nőttünk fel, a Hajdúböszörményből „betelepült” Horváth Gézát pedig addigra már befogadtuk.

Ilyen ma már nincs

– Azért is feledhetetlen az az év, mert akkor robbantam be, felfogni sem volt időm, hogy mi történik körülöttem – folytatta Veres Péter.

– Rengeteg ajánlatom lett hirtelen, de még két évet eltöltöttem Nyíregyházán, aztán a 2000-ben szerzett ezüstérem után igazoltam Olaszországba. Mostanra kicsit eltávolodtam a sportágtól, de elkezdtem az edzői tanfolyamot, mert nem tettem le arról, hogy a nyíregyházi férfiröplabdáért dolgozzam. De elnézve a mostani mezőnyt, olyan talán már sosem lesz, hogy ennyi saját nevelésű játékos alkosson egy bajnokcsapatot.

Mindent elmondott Veres Péter arról, miért telt meg zsúfolásig a bajnokavató meccsre a csarnok…

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország április 25-i számában és a kelet.hu-n.



Sporthírek






hirdetés










hirdet�s