"Bözsi, lesz még jobb is!"

"Bözsi, lesz még jobb is!"
A múcsonyi háromgyermekes fiatalasszony reménykedik: talán még járni fog valaha. Bízik az orvostudományban és az emberekben. Segítsünk együtt neki! 

Kilencen egy lakótelepi 56 négyzetméteres lakásban. Más talán emiatt érezné szorult helyzetben magát. Erzsébet, Budai Attiláné azonban még örül is, hogy ennyien vannak. Így legalább mindig akad, aki segítsen neki, segítsen rajta.
– A legrosszabb tudomásul venni, hogy képtelen vagyok a legegyszerűbb dolgokra: levenni valamit a polcról, áttenni egy tálat az asztalról a tűzhelyre. Egyre többször elvágódom a járókeret mellett is.

Erzsébet mutatja a tenyerét: bőrkeményedés, most épp behegedt sebek. A csuklója fölött dudorok, kinővések a terheléstől.
– Végül is gyakorlatilag a kezemen járok a járókerettel. Egyre görcsösebben kapaszkodom belé, minthogy egyre kevésbé tartanak a lábaim.

Betegség, műtét, fertőzés

A most 36 éves múcsonyi fiatalasszony elmondása szerint 2006 januárjában ismeretlen eredetű, hirtelen fellépő gerincvelő-gyulladást állapítottak meg nála, s azonnali biopsziás műtétet javasoltak számára. A gerincvelő herpesz vírussal fertőződött. A műtétet követően szteroidos kezelést kapott, azonban állapota nemhogy javult volna, hanem egyre rosszabbra fordult. Deréktól lefelé sorvadni kezdtek az izmai. Az SM-betegség is felmerült nála, de ezt a debreceni klinikán végül kizárták.

– Abból, hogy ilyen rohamos a leépülés, már gyanították, hogy nem SM-ről van szó. Decemberben még, igaz mankóval, de a lakásban elcsoszogtam. Már járókerettel is félő elindulni a fürdőszobáig is. Ráadásul a záróizmaim is egyre gyakrabban cserbenhagynak. Az orvosok semmivel sem biztatnak, én pedig nehezen bírom elfogadni ezt a tehetetlenséget. Már csak a gyermekeim miatt is.

Három gyermekkel

Mialatt a picurka szobában beszélgetünk, amelyen apa, anya és a három gyermek osztozik, Attila (13), Dani (11) és Vanessza (8) csendben figyel. Alig hihető, hogy Dani túlmozgásos, igazi rosszcsont, Vanesszáról pedig, ha elémegy az édesanyja, pontosabban eltolják az iskoláig a kerekesszéken, mindig azt hallja: semmi gond vele, csak borzasztóan nagyszájú. Attila kivétel: róla sugárzik a korát meghazudtoló komolyság.

– Ő az én jobbkezem. Ha az édesapjuk dolgozik, ő indítja a testvéreit az iskolába, ő készíti el a reggelit, a vacsorát…
Hogy még Dani is veszteg marad, oka van: ők is tudják, hogy rajtunk keresztül remélhetnek segítséget az Észak olvasóitól.
A párom komolyan vette a fogadalmát: jóban-rosszban kitart mellettem. Arról, hogy rá is mennyi teher hárul a 4 műszak mellett, nem is szabad szólnom. És mindig csak biztat: „Ne félj Bözsi, lesz még jobb is!”

A távoli remény

Erzsébet számára egyetlen orvos villantott fel reménysugarat.
– A debreceni klinikán egy orvos azt javasolta, próbálkozzak meg őssejt-beültetéssel. A családsegítőtől kaptam meg egy alapítvány elérhetőségét, amely a külföldi gyógykezelésekben segítséget nyújt. Fel is vettem velük a kapcsolatot. Azt mondták, a leleteimet eljuttatták a Romodonov klinikára, s ezek alapján állítólag dr. Pichurt professzor azt mondta, talán egyetlen beültetéssel is elérhető, hogy egy mankóval is járni tudjak.
– Az alapítványon keresztül gyűlik a pénz a kiutazáshoz. Mindent egybevetve 2 millió 800 ezer forintra volna szükség.
A debreceni idegklinikán felhívtuk dr. Oláh László egyetemi docenst, aki emlékezett arra: valóban kiejtette az őssejtkezelést mint egyetlen reményt a beteg előtt. De mint mondta, semmi esetre sem azt akart ezzel mondani, hogy a beteg Kínába vagy Ukrajnába utazzon: jelenleg sehol a világon nem tart még ott ez az eljárás, hogy igazoltan eredményes volna, biztonsággal lehetne alkalmazni, például nem okoz daganatot.
– Ha kell, akár bocsánatot is kérek a betegtől, hogy félreérthető voltam. Az őssejttel történő eljárásban tényleg lehet reménykedni, mert biztatóak a kísérletek, de pillanatnyilag nem elérhető lehetőség.

Kilencen, kétszer egy szobában

Az ötfős Budai család Erzsébet 73 esztendős, özvegy édesanyjánál él, aki egy másik, rossz útra tért leányának 3 gyermekét is maga neveli, évek óta. Az egy szem férfi a családban segédmunkás a vegyigyárban, keresete 65 ezer forint. A téli leállás hónapjaiban azonban csak a 27 ezer forintos álláskeresési támogatásra számíthat. Ezen túl Erzsébet nem egészen 40 ezer forintos rokkantnyugdíja (a gyerekek előtt varrónőként dolgozott), az összesen 6 gyermek utáni családi pótlék és a nagymama kevéske nyugdíja (még föld alatti munkát is végzett évekig a bányában!) jelenti a megélhetési forrást. Fával fűtenek, s bizony a téli hónapokban mínuszban van a családi költségvetés.
A Budai családnak tehát, ha nem is a kijevi gyógykezeléshez, de jól jönne minden segítség. Erzsébet telefonszáma: 20-411-5104.








hirdet�s