Azeri kiadatás – Szakértő: a téves politikai kockázatfelmérés könnyen erkölcsi és diplomáciai károkhoz vezethet

Budapest, 2012. október 26., péntek (MTI) – Törő Csaba, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) tudományos főmunkatársa szerint az azeri katonatiszt kiadatásának tanulsága, hogy a téves politikai kockázatfelmérés még akkor is vezethet erkölcsi és diplomáciai károkhoz, ha egy ország nemzetközi egyezményes alapon és jogszerűen lefolytatott eljárásban próbál kapcsolatépítő gesztusokkal eleget tenni egy másik állam elvárásának.

A kutató az MKI honlapján pénteken közzétett elemzésében kiemelte, hogy a Ramil Safarov elengedése miatt fellobbant politikai indulatok és nemzetközi tiltakozások egy kényes, összetett és ellentmondásos helyzetre irányították a figyelmet. “A rendkívül gyorsan és visszafordíthatatlanul” kialakult helyzet szemlélteti, hogy miként válhat egy más esetben technikai kérdés – egy elítélt átszállítása hazájába büntetésének letöltésére – különleges politikai jelentőségű üggyé egy “robbanásveszélyes és elhúzódó konfliktussal terhelt térségben” – fogalmazott.

Úgy vélte, hogy amint azt Azerbajdzsán késlekedés nélkül végrehajtott elnöki intézkedése megmutatta, egy “kellően elszánt” állam könnyen visszaélhet az államközi együttműködés adta lehetőségekkel.

Az átadást követő elnöki kegyelem azt bizonyítja, hogy nem feltétlenül a közvetlen jogsértést elkövető félnek kell a legkellemetlenebb diplomáciai és politikai veszteségeket elviselnie, hanem “a nemzetközi jogi normákkal összhangban eljáró, de együttműködésével szabályszegésre alkalmat teremtő” országnak – írta. Hozzátette, a stratégiailag kulcsfontosságú kaukázusi térség konfliktusának “ingoványába” besétáló bármely külső félnek fokozott óvatossággal kell felmérnie a politikai kockázatokat.

A szakértő hangsúlyozta: Magyarország Örményországgal szemben nem követett el nemzetközi jogsértést, amit az is bizonyít, hogy Jereván sem tudott eddig olyan magyar lépést megnevezni, amely államközi gyakorlatba vagy nemzetközi jogi szabályokba ütközne. Az azeri elítélt átadásával összefüggésben Magyarország nem sértett meg egyetlen két- vagy többoldalú megállapodást, nemzetközi normát sem – mutatott rá.
Kiemelte, ezért Örményország nem várhat el vagy követelhet Magyarországtól elégtételt, vagyis azt, hogy Budapest elismerje, nemzetközileg védett örmény érdekeket vagy jogokat sértett volna, és emiatt “bocsánatot kérjen”.

Az már korábban is világos volt, hogy Azerbajdzsán és Magyarország alapvetően eltérően tekint Safarov tettére és személyére – idézte fel. Kifejtette, Örményország harmadik félként folyamatosan figyelemmel kísérte az azeri katonatiszt elleni magyarországi eljárást és a büntetés végrehajtását, és – állítása szerint – figyelmeztette Magyarországot az Azerbajdzsánban kialakult megítélésre, amely erkölcsileg felmentette, és hazafias tettnek minősítette a gyilkosságot.

Azerbajdzsán és Örményország hajthatatlansága, valamint az azeri kormány bel- és külpolitikai céljai alapján valóban elképzelhetőnek tűnt, hogy ha az azeri állami hatóságok “szabad kezet kaphatnak”, megpróbálhatják megszüntetni a büntetést és elengedik Safarovot – vélekedett. Megjegyezte, éppen ezért volt szükséges, hogy az átszállítást megelőzően Baku kétséget kizáróan, hivatalosan és írásban jelezze készségét a büntetés folytatására az 1983-as strasbourgi egyezményben meghatározott módon.

Törő Csaba szerint a kegyelem lehetőségét ugyan nem lehetett kizárni Safarov azeri joghatóság alá kerülése után, de az jogszerűen csak magyar egyetértéssel lett volna végrehajtható. Az egyoldalúan és a magyar szándékkal, valamint az alkalmazott egyezménnyel ellentétes kegyelem is elképzelhető volt, amennyiben Azerbajdzsán vállalja az ezzel járó nemzetközi jogsértést.

Mivel azonban az átszállításkor hivatalos nyilatkozataiban és állásfoglalásaiban Baku amnesztiára vagy kegyelemre még utalást sem tett, nem volt megállapítható, hogy a nemzetközi egyezményből eredő kötelezettségeit valóban megszegni készülne – mutatott rá. Úgy vélte, ennek valószínűsége nem volt pontosan felmérhető, mert az teljes egészében az azeri fél elszántságától függött. A Baku valós szándéka és hivatalos nyilatkozata közötti ellentét csak az egyezményes eljárás szerinti átadást követően vált nyilvánvalóvá, amikor Magyarországnak már semmilyen lehetősége sem maradt, hogy a jogellenes helyzetet megváltoztassa – áll Törő Csaba elemzésében.
Magyarország augusztus 31-én adta át Azerbajdzsánnak az örmény katonatársa 2004-es budapesti meggyilkolásáért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt Ramil Sahib Safarov azeri katonatisztet, akit hazájában elnöki kegyelemmel azonnal szabadlábra helyeztek. Szerzs Szargszján örmény elnök aznap bejelentette, országa felfüggeszti a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal (az első híradások még a kapcsolatok megszakításáról szóltak, de Jereván ezt később pontosította). Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szeptember 2-án hivatalába kérette Azerbajdzsán budapesti nagykövetét, akit diplomáciai jegyzékben arról tájékoztatott, hogy Magyarország elfogadhatatlannak tartja Azerbajdzsán lépését.

– MTI – 








hirdet�s